"Karácsonykor Jézus születését ünnepeljük. Isten kimondott Igéje, Jézus emberré lesz, megszületik. Így karácsony az Isten örök, jó szava hozzánk."
Mindnyájan megtapasztaltuk már, hogy a szavak valóban képesek gyógyítani. Évekkel ezelőtt sírva újságolta egy árvaházban nevelkedett lány: végre igazi családban tölthetem el a karácsonyt! A kedves meghívó szó, az együtt töltött karácsony, az elfogadó szeretet gyógyító hatására ez a lány ma már egy többgyermekes családanya.
Karácsonykor Jézus születését ünnepeljük. Isten kimondott Igéje, Jézus emberré lesz, megszületik. Így karácsony az Isten örök, jó szava hozzánk. A Fiában hozzánk hajló Isten felemelő szeretetéből megtudjuk, hogy az Ő nem tagad meg bennünket, hanem amit már Ádám bűnbeesésekor megígért, teljesíti: nem hagy magunkra minket, közös sorsot vállal velünk, része lesz életünknek és magához emel. – Összetartozunk: „Velünk az Isten, értsétek meg nemzetek és térjetek meg, mert velünk az Isten”.
Szétszakadt családok, szenvedő betegek, mindnyájan, akik az élet bizonytalanságait megtapasztaljuk, új reményre ébredünk karácsonykor, mert az Isten jó szavát halljuk, hogy ő velünk van. Ez a jó szó ébreszti bennünk családi összetartozásunkat és hív haza a szülői házhoz, családi közösségbe, testvéreinkkel való együtt ünneplésre. Ez az összetartozás tudat erősödik bennünk Isten és embertársaink felé a szertartásokon való részvétel, éneklés és imádságok által. Kell, hogy legyen nekünk is egy jó szavunk ezen a karácsonyon: összetartozunk, Istenünk, veled és embertársainkkal. Ki Jézust adtad a mi üdvösségünkért, dicsőítünk téged, „Dicsőség a magasságban Istennek!” Hittestvéreink, s mindazok, akikkel összeköt az azonos nyelv, kultúra, a történelmi dicsőség és szétszakítottság, békesség néktek, s a földön minden jóakaratú embernek!
„A te születésed, Krisztus Istenünk, földerítette a világnak az istenismeret világosságát,…”
Már az ünnepre való készület mintegy kinyitotta nekünk, időben élőknek az örökkévalóság függönyét, megadva az ünnephez kapcsolódásunk jellegét, az ünnepélyes örvendezést, a hálát, és a méltóságteljes reményt.
Krisztus születése ünnepének egyik legfontosabb szolgálatában, a karácsonyi vecsernyében már beléphetünk e függöny mögé, s az olvasmányokat hallgatva az istenismeret világossága földerül bennünk. Megtudjuk, és örömmel tölt el bennünket, hogy az Isten fiának megtestesülése szinte újjá teremti a mindenséget. Bileám próféta jövendölése szerint a Megváltó mint egy csillag tündöklik fel Jákobtól. Örvend velünk Mikeás is, mert a Megváltó Betlehemben születik. Krisztus megtestesülése világra szóló jelentőségű, mert nem csak a próféták könyvei hirdették, hanem a mennynek és földnek könyve is: a pogány csillagvizsgálók tekintete előtt talán az a csillag ragyogott fel, amit Bileám látott.
Jókedvvel dalol Izaiás, mert amikor a legteljesebb béke uralkodik, a földön fölsarjad Jessze törzséből a vessző. Hálásan örvendezünk Báruk prófétával is, mert az Isten emberként jelent meg a földön és társalkodik velünk. Dániel! Te milyen boldog polgára vagy annak a soha véget nem érő, új, világraszóló birodalomnak, melyről megálmodtad, hogy a Megváltó megalapítja, melynek már mi is tagjai lehetünk, s reményeink szerint örökre is azok leszünk.
Mi is látjuk a napkeleti csillagot, melyet a bölcsek láthattak, a pásztoroknak hírt adó angyalt, akit az Úr dicsősége ragyogott be, s hallhatjuk az Isten dicsőségét és emberek békességét hirdető szavát. Látjuk a jelt, a gyermeket szülő Szüzet. S Izaiással kiáltjuk „gyermek született nekünk…” A te címeid Istent megillető címek és tulajdonságok, a te neved „Velünk az Isten”! Téged mint az Igazság napját leborulva imádunk, s mint Magasságbeli Napkeletet tisztelünk, Uram, dicsőség néked!
Mosolygó Tamás