Ferenc pápa egyik katekézisét az idősek szerepéről, értékükről tartotta. Az alábbiakban ezt közöljük.
Az öregkor felfedezése
Az első dolog, amit kiemelek: Jóllehet a társadalom manapság hajlik arra, hogy kiselejtezzen bennünket, de az Úr biztosan nem! Az Úr soha nem vet el bennünket. Arra hív, hogy kövessük őt minden életkorban, mert az öregkornak is megvan a maga kegyelme és küldetése, az Úrtól kapott igazi hivatása. Az öregség egy hivatás! Még nem az a pillanat, amikor „behúzzuk az evezőket a bárkába”. Az élet ezen időszaka kétségtelenül más, mint az előzőek, fel kell „fedezni” azt magunknak, mert a társadalmaink jelenleg sem lelkileg, sem erkölcsileg nem készek arra, hogy az élet ezen időszakának megadják annak a teljes értékét.
Az időskor spiritualitása
Egykor nem volt annyira természetes, hogy ilyen sok szabadidő áll a rendelkezésünkre, ma sokkal inkább. A keresztény lelkiséget is meglepte ez és most arról van szó, hogy körvonalazzuk az idős emberek lelkiségét. Hála Istennek, nem vagyunk híján szent idős férfiak és nők tanúságtételeinek!
Mélyen megérintett az Idősek Napja múlt évben itt a Szent Péter téren, amikor a velük megtelt téren meghallgattam történeteiket, ahogy másoknak szentelik magukat, aztán házaspárok történeteit a házasságukról, hogy 50 vagy 60 éve házasodtak. Azt mondom erre: Mutassátok meg ezt a fiataloknak, akik manapság hamar elfáradnak. Ez az idősek tanúságtétele a hűségben! Akkor nagyon sokan voltak ezen a téren” – emlékezett vissza Ferenc pápa.
Az evangélium nagy öregjei
„Tovább kell folytatni ezt a megfontolást akár egyházi, akár polgári közegben. Az evangélium egy nagyon szép, megható és bátorító képet hoz Simeonról és Annáról, Jézus gyermekségtörténetében, melyet Lukács szerkesztett meg. Kétségtelenül idősek voltak, az agg Simeon és a 84 éves Anna prófétaasszony, aki nem rejtette véka alá az ő korát. Az evangélium írja, hogy Isten eljövetelét várták minden nap, nagy hűséggel, évek óta. Csakugyan látni akarták azt a napot, felfogni a jeleit, megérezni a kezdetét. Lehet, hogy egy kicsit beletörődtek már, hogy meghalnak korábban. Mindenesetre az a hosszú várakozás kitöltötte az életüket és nem volt ennél fontosabb más tennivalójuk, mint várni az Urat és imádkozni.
Amikor eljön az ő órájuk
Amikor tehát Mária és József megérkeztek a templomba, hogy betöltsék a törvény előírását, Simeon és Anna mozgásba lendültek a Szentlélek ösztönzésére. A kor és a várakozás súlya egy csapásra eltűnt. Felismerték a Gyermeket és egy új erőt fedeztek fel, mely egy új feladatra szólt: hálát adni és tanúságot tenni Istennek ezért a jeléért. Simeon egy gyönyörű, ujjongó himnuszt rögtönzött, költővé lett abban a pillanatban, Anna pedig Jézus első prédikátora lett: „beszélt a Gyermekről mindazoknak, akik Jeruzsálem megváltására vártak”.
A nagy elődök nyomában
Kedves nagyszülők, kedves idősek, lépjünk a nyomába ezeknek a rendkívüli öregeknek! – buzdított a pápa. Legyünk mi is egy kicsit az imádság költőivé: legyen örömünkre, hogy saját szavainkkal imádkozunk, tegyük sajátunkká azt, amire Isten Szava tanít bennünket. Nagy ajándék és gazdagság az egyház számára a nagyszülők és az idősek imádsága! Egy nagy bölcsesség-injekció az egész társadalom számára, főként az agyonhajszolt, elfoglalt és szétszórt emberek számára. Valakinek csak kell énekelni nekik is, énekelni az Isten jeleiről, hirdetni az Isten jeleit és imádkozni értük! Nézzünk csak XVI. Benedekre, aki azt választotta, hogy imádságban és Isten hallgatásában tölti életének utolsó szakaszát. Szép dolog ez! A múlt század egyik nagy hívő embere, az ortodox hagyományú Olivier Clément mondta: „Egy olyan civilizáció, mely nem imádkozik többé, az egy olyan civilizáció, ahol az öregségnek nincs értelme. És ez rettenetes, amikor nincs szükségünk az öregekre, akik imádkoznak, mert az öregség ezért adatik”. Szükségünk van tehát az idősek imádságára, mert az öregség éppen ezért van. Szép dolog az idősek imádsága- hangsúlyozta Ferenc pápa.
Az idősek hivatása
Mi meg tudjuk köszönni az Úrnak a kapott jótéteményeket és ki tudjuk tölteni a hálátlanság minket körülvevő ürességét. Közben is tudunk járni az új nemzedékek reményeiért és méltóságot tudunk adni az emlékezetnek és a múlt áldozatainak. Emlékeztetni tudjuk a tehetséges fiatalokat arra, hogy szeretet nélkül sivár az élet. A félénk fiataloknak az üzenhetjük, hogy a jövőtől való szorongásaink legyőzhetőek. Az önmagukba szerelmes fiataloknak azt taníthatjuk, hogy nagyobb öröm adni, mint kapni. A nagymamák és a nagypapák egy nagy lelki szentély állandó kórusát formálják, ahol a könyörgő imádság és a dicséret éneke fenntartja azt a közösséget, mely dolgozik és harcol az élet mezején.
Bátorítás szóval, példával
Az imádság végül szakadatlanul megtisztítja a szívet. Az Isten dicsérete és a könyörgés megelőzi a szív megkeményedését a sértődésben és az önzésben. Milyen csúnya az idős ember cinizmusa, aki elvesztette a tanúságtétel iránti érzéket, aki megveti a fiatalokat és nem adja tovább az életbölcsességet. Ellenben milyen szép az a bátorítás, amit az idős ember át tud adni a fiatalnak, aki a hit és az élet értelmét keresi. Ez a nagyszülők küldetése, az idősek hivatása. A nagyszülők szavai valami különlegeset jelentenek a fiatalok számára. Ők tudják ezt. Azok a szavak, amit a nagymamám leírt nekem a papszentelésem napjára, máig velem vannak, a zsolozsmáskönyvemben tartom, gyakran elolvasom és ez jót tesz nekem.
De szeretnék egy olyan egyházat, mely szembeszáll a kiselejtezés kultúrájával, a fiatalok és az öregek közötti új ölelés túláradó örömével! Ez az, amit ma az Úrtól kérek, ezt az ölelést! – zárta a katekézisét Ferenc pápa.
Forrás: Vatikáni Rádió