Szent vértanúk
A szent vértanúk története és lelki harcaik méltatása már az első századokban gyökeret vert az egyházban. A saját vérükkel írták alá a hitvallásukat és Jézus Krisztus iránti szeretetüket. Fontos, hogy önként, szabadon vállalták és vérükkel tisztították meg a bűneiket.
Az első győzelmek és diadalok eleven példái tényleg épülés forrásaivá lettek a többi küzdő számára. A hagiográfusok, a szentek életrajzainak szerzői, előszeretettel válogattak ki szentekről szóló epizódokat az Acta Sanctorumból és a történelmi tudósításokból. Az ikonok legnagyobb része elsősorban Krisztus szenvedését, s azután igazságosan megfizető bíróvá koronázását ecseteli.
Aranyszájú Szent János jó érzékkel emel ki egyes adatokat a Vértanúk története leírásaiból és elbeszéléseiből. Egyik homíliájában a gazdag erényű József magasztalása közben hangsúlyozza egy ilyen elbeszélés jó hatásait: sok kereszténynek szolgál bátorításul és serkentőül a világ terhei és a sátán támadásai közepette: „Ha a tengeren utazókat a vihar veszéllyel fenyegeti, és hasztalan kémlelik a határt reményt adó hegyek és sziklák után, hogy a szárazföld közelségéből bátorságot merítsenek, akkor a csillagok állásából igyekeznek az irányt leolvasni, melyet hajójuknak követni kell, hogy a hajótöréstől megmeneküljenek. Hasonló módon igazodnak az Egyháznak az élet nagy óceánján utazó gyermekei nem ugyan a csillagokhoz, hanem ősatyáikhoz és élő példájukhoz igazítván gondolataikat és törekvéseiket. Az ő nyomaikat követik és lelkük hő vágya, hogy ilyen módon ők is, hozzájuk hasonlóan, eljussanak a biztos révbe, a Mennyországba. Urunk a Szentírásban azért dicséri életüket, hogy ne csak felfigyeljünk rájuk és dicsérjük őket, hanem vágyat is érezzünk életünket az övék után igazítani. Mert tőlük az emberi természet javából kapunk és Isten azt akarja, hogy a jók példáját kövessük, s ezért állítja elénk atyáink harcait, hogy mi ugyanúgy tegyünk és hozzájuk hasonlóan, az ő jobbja felé essünk. Például a béketűrés legjobb tanítómesterei a jámbor Mózes, a jó Dávid, a szemérmes József és a boldog Zsuzsanna”.
Pacsai János protopresbiter