„A test lámpása a szem” – mondja az Úr. Ha szemed ép, egész tested világos. De ha a szemed rossz, egész tested sötétségbe borul” (Mt 6, 22-23). A szem szó alatt az Úr a lelket érti, mert a szem a lélek tükre, a lélek ablaka
Ezzel a z Úr azt is mondja, hogy ne testünket vádoljuk bűneink miatt, mert testünk tulajdonképpen lelkünk szolgája. Ha lelkünk rossz, testünk is rossz lesz. Ám ha lelkünk tiszta, testünk is tiszta lesz. Életünket, elménket nem a testünk uralja, hanem a lelkünk. Ezért is fontos feladatunk, hogy lelkünk megtisztításáért fáradozzunk, azt gondozzuk és nemesítsük. Ha lelkünk megtisztul, elménk és testünk is tiszta lesz.
„Senki sem szolgálhat két Úrnak” (Mt 6, 24). Nem szolgálhatunk egyszerre „e bukott világ” fejedelmének és „minden látható és láthatatlan dolog Teremtőjének” és Urának. Az egyiket többre fogjuk becsülni a másiknál. Nem szolgálatunk tehát Istennek és a Mammonnak. A Mammon az a szó, amellyel Krisztus a pénzre, a vagyonra utal. Az Úr szava éles ellentétben áll az ún. modernitás egész ideológiájával. Társadalmi berendezkedésünket kapitalistának nevezik, mert a beruházások, az üzlet, a tőzsde, a tőke, azaz a pénz képezi alapját. A modern államok vezérlőelve, mindent átható filozófiája a monetarizmus, azaz a hit abban, hogy a pénznek elsőbbsége van emberi életben és az emberi motivációkban. Ez a filozófia gyakran okoz pánikot és depressziót úgy azok körében, akiknek nincs pénzük, mint azoknál, akiknek sok van. Ez a filozófia voltaképpen kizárja Istent a társadalmi életből és az emberi tevékenységből, hiszen mindent a bálványozott papír és elektronikus számok bűvöletében ragad meg.
„Ne aggódjatok életetek miatt” (Mt 6, 25) – mondja az Úr. A madarakat Isten táplálja, a virágok az ő áldásának köszönhetően növekednek. Az evangélium arra tanít, hogy tegyük meg a legtöbbet, ami tőlünk telik, a többit pedig hagyjuk meg Istennek, bízzunk benne. A modern élet jellemzője viszont az állandó aggodalmaskodás és a stressz. Az efféle aggodalmaskodás depressziót eredményez, mert nem vesz tudomást Istenről és szerető gondviseléséről. A gyógyulást Krisztus világossága adja. „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok.” Krisztus eljövetele elűzi szívünkből a szenvedélyeket. „Nem tudsz sem káromkodni, sem gyűlölködni, sem bosszút állni… Hogyan is lehetne ott gyűlölet, ellenszenv, ítélkezés, önzés, szorongás vagy depresszió? Krisztus uralkodik ott, és az alkony nélküli világosság utáni vágyakozás” (Áthoszi Szent Porfíriosz atya).
Mindezt megláthatjuk a saját és a környezetünkben lévők életében. Átélünk lehetetlen helyzeteket, időnként megtapasztaljuk, hogy életünk zsákutcába jutott, ám problémáink valamilyen váratlan esemény révén megoldódnak. Ezek a váratlan események és megoldások a gondviselő Isten szeretetének ajándékai. „Ember tervez, Isten végez.” Gyakran nem tudjuk, mi lenne nekünk a legjobb, hiszen látásunk többnyire a földiekre korlátozódik, a hit azonban az örök élet távlatát kínálja nekünk, s ez alapvetően megváltoztatja szemléletmódunkat. „Mennyei Atyátok tudja, hogy ezekre szükségetek van” (Mt 6, 32). Az értékrendünknek tehát radikálisan meg kell változnia: „ezért ti elsősorban az Isten országát és az ő igazságát keressétek.”
A pünkösd utáni vasárnapon az Egyház minden szentjére emlékeztünk, a második vasárnapon pedig sokfelé a helyi szentekről, pl. egy adott ország szentjeiről szoktak megemlékezni. Mit tettek a szentek, milyen példával szolgálnak nekünk? Ők Isten országát és az ő igazságát egyszerűen az első helyre tették. A lelkiélet értékei náluk megelőzik a földieket. Pontosan az ellenkezőjét tették annak, amit a modernek nevezett társadalom hirdet, amely az evangéliummal és a lelkiélettel szemben álló értékeket kínál. Az evangélium befogadásával elutasítjuk „e világ” durvaságát és barbárságát. Az igazi forradalom, úgy az egyes ember életében, mint a társadalom egészében, az, ha a lelki értékeket választjuk, az, ha az emberi szívben valóban az Isten országa utáni sóvárgás foglalja el az első helyet.