„Ha fénynek hívom őt, teremtményéről beszélek; ha Igének hívom, az elvét nevezem meg, ha értelemnek hívom, gondolkodásáról beszélek, ha pedig léleknek, akkor leheletéről.
Pünkösdi beszéd – Theophilosz
„Ha fénynek hívom őt, teremtményéről beszélek; ha Igének hívom, az elvét nevezem meg, ha értelemnek hívom, gondolkodásáról beszélek, ha pedig léleknek, akkor leheletéről. Amennyiben Bölcsességnek hívom, ivadékáról beszélek; ha viszont erőnek, akkor uralmáról; ha hatalomnak, akkor tevékenységéről, ha gondviselésnek, akkor a jóságáról, ha királyságnak, akkor dicsőségéről. Ha úrnak hívom, bírónak tartom; ha bírónak hívom, igazságosnak tartom, ha atyának nevezem, mindennek tartom őt; ha pedig tűznek hívom, haragját említem meg.” (I,3,2)
„Ő hát az én Istenem: a mindenség Ura, aki egyedül terjesztette ki az eget, és állapította meg szélességét a földnek. Ő kavarja fel a tengerek öblét, ő zendíti meg annak hullámait: uralkodik az ereje fölött, s a habok háborgását lecsillapítja. Ő szilárdította meg a földet a vizeken és adta neki tápláló lelkét. Az ő lehelete kelt életre mindent, s ha a lelkét visszatartaná, megsemmisülne a mindenség.
Az ő leheletéből beszélsz, te ember, az ő lelkéből lélegzel: s épp őt nem ismered! Azért van ez, mert lelked vak, s szíved megkeményedett. Ha tetszik, gyógyíthatod magad: bízd rá magad az orvosra, s majd ő leveszi a hályogot lelked és szíved szeméről. Ki ez az orvos? Isten, ki Igéjével és Bölcsességével gyógyít és támaszt életre. Igéje és Bölcsessége révén teremtette Isten a mindenséget: az ő Szavára szilárdultak meg az egek, s az ő Lelkétől azoknak minden ereje. Rettenetes hatalma van Bölcsességének: az Isten „bölcsességével alkotta meg a földet, s gondolatának alkotása az ég, tudtával nyíltak meg a mélységek, s harmatoztak esőt a fellegek” (I,7,1-3).
„Még a légkört is, sőt bizonyos tekintetben az egész földet is beszínezi a fény és a lehelet. - Te pedig nem akarod fölvenni Isten kenetét?
Minket épp emiatt hívnak kereszténynek: mert föl vagyunk kenve Isten olajával! (I,12,3).
„Isten emberei ellenben, kik Szentlélekkel teli edények módjára prófétaként működtek – ők bizony magának Istennek ihletése révén váltak bölcsekké, s így Istentől oktatottak, szentéletűek és igazak lettek. Méltókká is lettek arra bérre, hogy Isten eszközei lehessenek, melyek a tőle jövő bölcsességet fogadják be. Eme bölcsesség révén beszélhettek ők a világ teremtéséről és az összes többi dolgokról... Mindnyájan egymással egybevágó és összhangzó dolgokat hirdettek: arról is, mi már előzőleg megtörtént, s ami majd korukban ment végbe, s arról is, mi most szemünk láttára teljesül be. Ezért is élünk abban a meggyőződésben, hogy az eljövendők majd pontosan úgy valósulnak meg, mint ahogyan az előzők teljesedtek be (II,9,1-2).
Irodalom: PERENDY László: Antiokhiai katekézis a II. század végén, Theophilosz pneumatológiája, 429-431. (Litteratura patristica, Jel Kiadó, Bp. 2012.)