Nagyszombat: A könny, a bánkódás sugárzó örömmé alakul.

A Jeruzsálemi utrenye körmenettel kezdődik. Kereszt, lepel, tömjénezők, égő gyertyák.

Kereszt

A szertartást a szent sírnál végezük: a 118. temetési zsoltár három részre van osztva és ennek megfelelő tropárok éneklése.

KI HAJDAN a tenger hullámával borította el az üldöző zsarnokot, * azt a megszabadítottak utódai a sírba juttatták, * mi pedig az akkori leányzókkal éneklünk az Úrnak: * Mert dicsőségesen megdicsőült

NE SIRASS ENGEM, ó Anya, * látván mag nélkül méhedben fogant * Fiadat a sírban; * mert feltámadok, * és megdicsőülök, * s mint Isten dicsőségbe emelem fel azokat, * kik téged hittel * és szeretettel * szünet nélkül magasztalnak.

Az evangéliumos könyvvel körmenetet tart a pap. Prófétai látomás következik a kiszáradt csontmezőről, melyet Isten életre kelt. (Ez 37,1-14) Az apostol mindenkitől azt kéri, hogy az új pászkát tartsa, ne a régi kovászt, mely a gonoszság kovásza, hanem az új kovásztalant (vö 1Kor 5,6-8 és Gal 3,13-14) A rövid evangélium a lepecsételt sírra fókuszál. (Mt 27,62-66)

Az ókortól kezdve a nagyszombati liturgiának mindig kettős jellege volt. Jézus még a templom közepén, a sírban fekszik, de az egyház már a győzelmét énekli meg. A két pillanatot egyesít: öröm és bánat, a csoda szépen áll össze. Megváltoztatja a történelmet, mert a bánat után öröm jön. A könny sugárzó örömmé alakul. A Megváltó a templom közepén a sírban, de a nép már a halál feletti hódítását énekli.

Tizenöt ószövetségi olvasmányt olvasunk, amely a keresztségi katekézist segítette elő, alatta a keresztelés első hosszabb részét végezték el régen:

1. Ter1,1-13              Teremtés

2. Kiv 60,1-16           Újszövetségi egyház

3. Kiv12,1-11            Húsvét

4. Jónás 1-4              Jónás próféta története

5. Józsue 5,10-15      Húsvéti ünnep

6. Kiv13,20-14,32  Átkelés a Vörös tengeren (Hívek éneklik: Énekeljünk az Úrnak, mert  dicsőségesen felmagasztaltatott!)

7. Szofóniás 3,8-15   Pogányok meghívása az egyházba

8. 3Kir17,8-23          Illés próféta feltámasztja a halott gyermeket

9. Kiv 61,10-62,15 Újszövetségi egyház

10. Ter 22,1-18        Izsák feláldozása

11. Kiv 61,1-9          Messiás meghirdetése

12. 4Kir 4,8-37        Elizeus feltámasztja a gyermeket

13. Kiv 63,11-64,5    Bűnbánó imádság

14. Jer 31,31-34       Utalás az újszövetségre

15. Dán3,1-51        A babiloni 3 ifjú története (Hívek éneklik: Az Urat áldjátok, és magasztaljátok mindörökké!)

Az apostoli olvasmány a liturgia részében felszólítja a keresztényeket, hogy haljanak meg a bűnnek, hogy Jézus Krisztussal élni tudjanak. (Róm 6,3-11) Ekkor kezdődik a változás, a szentély bezárva, a böjti szín ragyogó fehérré változik. Az éneklők többször ismétlik: Kelj föl Isten, ítéld meg a földet, mert te örökségül bírod a nemzeteket! Majd kezdődik az evangélium felolvasása, mely bejelenti a Megváltó feltámadását. (Mt 28,1-20) Nagy Szent Bazil Liturgiája a szokásos módon folytatódik.

HALLGASSON MINDEN EMBERI TEST, * és félve és rettegve álljon, * és semmi földit magában ne gondoljon. * Mert a királyok Királya * és az uralkodók Uralkodója jön, * hogy magát feláldozza, * és a híveknek eledelül adja. * Előtte mennek az angyali rendek. * az összes Kezdetek és hatalmak, * a sokszemű Kerubok és a hatszárnyú Szeráfok, * arcukat elfödve és ezen éneket hangoztatva: * Alleluja!

A szigorú böjt betartása ezen a napon is fontos,  egy kenyér és egy kis megáldott bor, amely megerősít az éjszakai virrasztáshoz, de sajátos belső koncentrációhoz nemcsak a böjt, hanem a csend is hozzátartozik.

MINŐ LÁTVÁNYBAN LEHET RÉSZÜNK! * Mi ez ama nagy nyugalom? Az örökkévalóság királya, * aki szenvedésével teljesíté az üdvgondozást, a sírban tölti a szombatját, * új szombatot ajándékozva nekünk. * Neki énekeljük tehát: * Kelj fel Isten, ítéld meg a földet, * mert te uralkodsz mindörökké, * és nálad van a mérhetetlen nagy irgalom.