„Ötven évvel ezelőtt, nem is olyan régen,
Nagy ünnepre készült Hajdúdorog falujának népe.
Ifjú pap lépett az oltárhoz,
Újmisés szíve a szeretettől lángolt!”
Igen, ötven éve annak, hogy Szabó Péter Atyát 1965. március 25.-én Nyíregyházán Dudás Miklós Püspök Úr pappá szentelte. Papi szolgálatának legtöbb évét Sajószögeden töltötte, és ezért ma 2015. április 26.-án egy maroknyi csapat énekli lelkesen a szeretett Péter bácsinak, hogy:
„Engem az Úr ragadott el magához, Ő tette szent palástját vállaimra,
Azóta látok minden égi titkot, Enyém az arany, tömjén és a mirha!”
Felvetődik a kérdés, amelyet minden jubileum során megfogalmazunk: miben áll a papi hivatás? A kérdésre kielégítő választ nem kapunk, mert annak lényege mindig titok marad. Ez a kiválasztás titka, mindig puszta kegyelemből történik. Az Úr meghív és ad, a kegyelmét adja, amiből erőt meríthetünk nap, mint nap.
Péter atya Isten ajándékának tekintette a papi hivatást, mert lelkipásztori feladatait mindegyik állomáshelyén szíves örömmel, lelkiismeretesen és a legjobb tudása szerint végezte.
Ő volt az a pap, akinek haragosa nem volt és mindenkit egyformán szeretett.
Ezen a szép évfordulón szeretettel köszöntötték paptestvérei, a diákok, a polgármester úr és a hívek.
E jeles napon nem mehetünk el amellett a tény mellett, hogy innen valaki hiányzik.
Hiányzik, aki Péter Atya igazi társa volt és őt munkájában maximálisan segítette; tisztelendő asszony, mindannyiunk által nagyra becsült Klárika néni. De Ő odafentről látja, hogy férje jó helyen van híve körében és nagy tisztelet övezi.
Az ünnepi Szent Liturgia után terített asztal mellett, beszélgethettünk kedves papunkkal.
Isten éltesse Péter atyát és köszönünk mindent.