A Szentatya kinevezésével Szocska Ábel, egyházmegyénk első helynöke a Nyíregyházi Egyházmegye apostoli adminisztrátora lett. Dr. Lukács Miklós, a bazilita harmadrend tagja köszönti Ábel atyát új tisztségében.
2015. október 31-én Ferenc pápa Szocska Ábel OSBM atyát nevezte ki a nyíregyházi görögkatolikus püspökség apostoli kormányzójává. Ezen alkalomból szeretném bemutatni Ábel atyát, mint szerzetest, mint papot, és mint embert.
Ábel atya a máriapócsi bazilita szerzetescsalád tagja. Annak a szerzetescsaládnak, melynek szabályzatát a keleti egyház egyik legnagyobb szentje, maga Szent Bazil írta. XVI. Benedek pápa egyik katekézisében azt mondta róla, hogy „Szent Bazil megmutatja számunkra, hogy mit jelent valóban kereszténynek lenni”. Ábel atya eddigi élete is a hiteles Krisztus követés kereséséről és annak gyakorlásáról szól.
1972-ben született Nagyszőlősön. Az általános és középiskolát Kárpátalján végezte. Huszonhárom évesen, kárpátaljai magyarként kopogtatott a pócsi rendház ajtaján, akkor, amikor a rend az épületet még nem is kapta vissza. A fiatalembert Hegedűs Joachim házfőnök atya vette föl, szerzetessé válásában a rend másik nagy öregje, Dudás Bertalan atya bábáskodott. 1996. január 30-án a három szent főpap ünnepén P. Rakaczky Bazil akkori tartományfőnök atya vezette liturgián történt az első ideiglenes szerzetesi fogadalom tétele és kezdte meg novícius életét. Teológiai tanulmányait Budapesten a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán folytatta. Egyik meghatározó élménye volt az 1998 karácsonyán Castel Gandolfoban rendezett kispap világtalálkozó, amelynek során találkozhatott II. János Pál pápával is. 2001. szeptember 30-án Keresztes Szilárd püspök atya szentelte pappá. Szerzetes papi jelmondata „Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, aki pedig elveszíti életét énérettem, megtalálja azt” (Mt. 16,25). Ezt követően a rendi vezetés Kispestre, az ottani rendházba delegálta, ahol lelkipásztori feladatokat látott el. Építette a közösséget, szépítette a kápolnát és a rendházat, szeretettel fordult minden imádkozó közösség, így a harmadrend felé. Mindnyájan jól emlékszünk a 2002-es nagyböjti lelkigyakorlatára, ahol a szív egyszerűségéről, az őszinte keresztény életről, a mindennapok helytállásáról és ennek égető szükségességéről beszélt. 2008. februárban, a négyévenként tartott rendi káptalan során az atyák tartományfőnöknek választották, mely tisztséget 2012. februárig töltötte be. Ez idő alatt történtek a nagyszabású felújítások a máriapócsi rendházban és környékén, a székesegyházban, és erre az időre esett a kis fatemplom megépítése is. Mindezt fiatalos lendülettel, jó érzékkel és kellő határozottsággal vezette. Közben atyai módon gondoskodott a rendi közösség fejlődéséről és lelki életéről. 2010-ben kiadatta a Bazilita Rend megújult Statútumát, megteremtette az igényes rendi könyvtár alapjait. Bevezette a pénteki szigorú lelki napot, amikor teljes csendben és elzártságban csak lelki dolgokkal foglalkoztak. Igyekezett az egyházmegyei előírásoknak megfelelően a teljes liturgikus egységet megvalósítani, A rend és az egyházmegye kapcsolatát testvérivé alakítani. A bazilita múzeum rendházba vitelével és a búcsújáróhelyekhez méltó kialakításával európai szintű kiállító helyet hozott létre. Az ő ideje alatt volt a legtöbb érdeklődő a bazilita szerzetesi élet iránt.
2012-ben, az új tartományfőnök választását követően nem akadályozta az új vezetőt abban, hogy az meg tudja valósítani saját elképzeléseit, hanem tudott félreállni, és távolról is segíteni a közösség életét. Orosz Atanáz püspök atya kérésére elvállalta az újonnan alapított Miskolci Egyházmegye első helynöki posztját és feladatait, ami által az egész egyházmegye és papsága is megismerhette őt, talán úgy, mint a szívből jövő jóság követét.
Igazából akkor hiteles egy pap vagy szerzetes, ha azt látjuk, hogy amit mond, aszerint is él. A vele való beszélgetések és életének mindennapjai azt mutatják, hogy ő hiteles ember, aki képmutatás nélkül igyekszik Isten útján járni. Ezt érzik a fiatalok is, akik mindig nagy örömmel veszik körül. Nagy szeretettel és nyitottsággal fordul a cigány emberek felé is, akiknek sajátos furfangos észjárását átlátva tudja megmutatni a szelíd Jézust. Szentbeszédei nem a veretes teológiai fejtegetések kategóriájába tartoznak, leginkább a Szent Ferenc-i prédikációk rokonai. Példa erre egy a fiatalokhoz szóló prédikációja, amelyben így szólt: „A kevésbé kellemes összetevőkből nagyon finom dolgok állhatnak össze. Mert senki sem enné meg szívesen külön például a fagylalt vagy egy sütemény összetevőit, ám azokat megfelelő arányban és módon összekeverve, elkészítve, mint kész édességet szinte mindenki szívesen fogyasztja. Lehet, hogy életünknek is sokszor vannak kellemetlen összetevői, de ha a teljes egészet nézzük, akkor jó dolgok állnak össze belőlük.”
Ábel atya, mint a Szent Bazil-i örökség részese, bírja mindazon karizmákat, amelyek a keresztény élet teljességéhez tartoznak: az emberbaráti szeretet, Krisztushoz való ragaszkodást, a szegények szolgálatát, a bűnökkel szembeni határozott fellépést, az egyház szabadságáért való kiállást, a liturgiából fakadó mindennapi erőt, az imádság és a zsolozsma szeretetét.
Mi, akik ismerjük Ábel atyát, tudjuk, hogy alázata, szellemi és gyakorlati képességei alapján alkalmas és méltó arra a feladatra, amellyel őt a szentatya most megbízta. Imádkozzunk érte, hogy hitét megtartva, a jó harcot megvívva, munkáját sikeresen végezze!
dr. Lukács Miklós