Vízkereszt napján, január 6-án Orosz Atanáz a Szinva patak vizét szentelte meg Miskolcon.
Január 6-a Jézus a Jordán folyóban való megkeresztelkedésének ünnepe. Ennek emlékére vizet szentelnek a templomokban. Ősi keleti hagyományunk az élő vizek; a források, folyók és a patakok megszentelése is. A Miskolci Egyházmegye főpásztora évről-évre más-más folyót vagy patakot szentel meg egyházmegyéje területén. Idén Miskolc belvárosában, a város jelképévé vált Szinva patakot szentelte meg a Búza téri székesegyházban végzett püspöki liturgia után.
Az ünnepet a keletiek „Theofánia” néven emlegetik. „Isten megjelenésének” ez az ünnepe ősibb, mint a karácsony. Ezzel a nappal vált mindenki előtt nyilvánvalóvá Jézus Messiás mivolta. Ez az ünnep emlékeztet mindarra a jóra, ami Krisztus megkeresztelkedéséből és nyilvános fellépéséből áradt az emberiségre.
A nagy vízszentelés szertartásán mondott ünnepi homíliájában Atanáz püspök is a „teremtett jóra” emlékeztette a jelenlévőket. Ugyanakkor sokszor hallunk vizeink globális válságáról, a szennyezett víz okozta bajokról. Ezért azonban nagyrészt az ember a felelős. „Amikor az ember kapcsolata teremtő Istenével meglazul, engedetlensége folytán embertársai ellen fordul, akkor a természet rendje is megbolydul. A Teremtő azonban ezt rendbe akarja hozni önmaga feláldozásával is. Vízkeresztkor azt ünnepeljük, hogy ő lehajolt közénk, a legmélyebb alázattal, egészen a víz mélyéig leereszkedett a Teremtő (…) megalázkodik, hogy magára vegye a bűnös emberek bűnének terhét.” – mondta a főpásztor.
A Jordánban alámerülő Jézus első nyilvános megjelenésével már előre jelzi a húsvéti eseményeket is, amikor a „halál mélységébe merül érettünk, hogy együtt emeljen fel bennünket a halál mélyéről a romolhatatlan örök életre” – folytatta a püspök és emlékeztetett: Jézus Krisztus megkeresztelkedésével a világ szentelődik meg.
Ma közösen „imádkozunk a természetért, környezetünkért és az Isten által nekünk ajándékozott dolgokért” – biztatott a főpásztor, és hozzátette: „a megszenteléssel igyekszünk mi is megtisztulni, rendesebbé válni, hogy környezetünket hosszabb távon is megőrizhessük”. Hangsúlyozta továbbá, hogy nemcsak magánéletünk, hanem ezzel együtt közösségi életünk megtisztítására is törekednünk kell, így téve tanúságot Isten jóságáról.
A nagy vízszentelés szertartása és imádságainak tartalma tükrözik a legjobban Keleti Egyházunknak a szenteltvíz erejébe és áldásába vetett hitét. Ezekben az imákban ismételten kérjük a Szentlelket, hogy szálljon le a vízre, tisztítsa meg és szentelje meg, és részesítse a lélek és test számára a gyógyulás erejének adományában :
„Te tehát emberszerető Király, jer most is a te Szentlelked lejövetele által és szenteld meg ezt a vizet. (…) tedd a romolhatatlanság forrásává és a megszentelés ajándékává, bűneink feloldozójává, betegségeink gyógyítójává, a démonok megrontójává, (…), hogy mindazok, akik abból merítenek és részesülnek, legyen az lelki és testi megtisztulásukra, betegségeik gyógyítására, házuk megszentelésére és alkalmas minden hasznos dologra! (…) Méltass bennünket, hogy e vízben való részesülésünk és a meghintés által megteljünk a te megszenteléseddel, és szolgáljon az nekünk, Urunk, lelkünk és testünk egészségére!”
A szertartás végén püspök a híveket is meghintette a friss szenteltvízzel.