Utunk az Örök Városba

       Egy évvel ezelőtt fogant meg a gondolat, hogy mi lenne méltóbb zarándokcél egyházmegyénk jogelődje, a Miskolci Apostoli Exarchátus megalapításának ünnepére való felkészülés jegyében, mint maga Róma, a Szentszék felkeresése, hogy hálát adjunk az elmúlt száz esztendőért, valamint kérjük Isten áldását és kegyelmét az eljövendőkre. Béres Gábor atya elmondása szerint a gondolatot elhatározás, majd tett követte. Elkezdődött a szervezés és a centenáriumi eseménysorozatunk egyik kiemelt eseményévé vált a római zarándoklat, immár megvalósult formájában is.

         Július 31-én kora hajnalban keltünk fel, hogy a Búza téri székesegyházban Szemerszki Mihály parókus atya áldását fogadva útra keljen az 55 zarándok Péter és Pál apostol sírja felé. Az első nap az utazással és az ismerkedéssel telt, melynek végén a megérdemelt pihenés várt minket Montecatini városában. Ilyenkor jön rá az ember, hogy 16 óra egy helyben ülésbe is igencsak bele lehet fáradni. Szerencsére a test fáradását ellensúlyozták az Imaórák, melyeket közösen imádkoztunk utunk során.

         A keddi nap várakozásokkal telten szálltunk fel a buszra: irány RÓMA! Kora délután várt minket az első csoda: a falakon kívüli Szent Pál bazilikába érkeztünk. Tekintetünk végighaladt a pápák arcképcsarnokán, és örömmel láttuk, hogy Ferenc pápa után még mindig található szabad hely (egy legenda szerint ugyanis, ha az utolsó kis fülkébe is bekerül egy pápa képe, akkor jön el a világvége – persze megnyugtattak minket, hogy ha tényleg elfogynak a helyek, egyszerűen elkezdenek egy újabb sort…). Ezután Róma tengerpartján, Ostián frissítettük fel magunkat a tengerben, a fürdés után pedig elfoglalhattuk belvárosi szállásunkat Rómában.

         Szerdán reggeli után komoly kihívás várt ránk (este megtudtuk, hogy 26 000 lépést számoltak az okosórák). A helyi tömegközlekedést is igénybe véve nyakunkba vettük a várost:

• A Jeruzsálemi Szent Kereszt bazilikánál kezdődött a szent helyek meglátogatása. Itt őrzik Krisztus Urunk keresztjének legnagyobb egybefüggően megmaradt darabját, két tövist a töviskoszorúból, egy szöget a keresztről, a táblát a felirattal Krisztus feje fölül, a jobbik lator keresztjének egy darabját, valamint a turini lepel egy hiteles másolatát.
• Innen a Lateráni bazilikába vezetett utunk, mely a katolikus világegyház főtemploma. Még ha a Vatikánban él is a pápa, Róma püspökének mindig ez lesz a temploma, nem véletlen, hogy itt őrzik Péter és Pál apostol fejereklyéjét.

• A csodás templom és mozaikok megcsodálása után a Szent lépcső templomába mentünk. Ide hozatta Szent Ilona császárnő azt a lépcsősort, melyen Jeruzsálemben a már megostorozott Krisztust felvezették, hogy Pilátus a nép elé állítsa, és kimondják rá az ítéletet. A hagyománynak megfelelően a zarándokok térden állva, imádság közben mentek fel a lépcsősoron.
• Következő állomásunk a Szent Kelemen templom volt. Szent Kelemen, Péter után a harmadik pápa volt, és mi, az ő tiszteletére emelt ősi templom alatt, a régészeti feltárásoknak köszönhetően, végigsétálhattunk egy Néró császár korabeli római utcán is.
• Ügyes volt a csoport, így a Szent Péter bilincsei bazilikába is bejutottunk, mielőtt a szieszta elkezdődött volna a templomőröknek. Ez a templom az ókori bíróság és a hozzá tartozó börtön helyén épült, ahol annak idején Péter apostolt halálra ítélték. A templomban őrzik Péter apostol római bilincseit, valamint itt gyönyörködhettünk Michelangelo világhírű Mózes szobrában is.

• Ezután érkeztünk meg a harmadik nagy bazilikába, a Santa Maria Maggiore-ba. A hagyomány szerint augusztusban, az ötszázas évek elején, ezen a helyen hó volt hajnalban. Ennek a csodának a tiszteletére épült a templom: a jelet Mária küldte. Hatodik századi mozaikok, megrendítő méretek, melyek mellett megérezzük kicsiny voltunkat.
• A jól megérdemelt ebédszünet után elbuszoztunk a Capitolium dombra, ahol meglátogattuk az Ara Coeli templomot, valamint gyönyörködhettünk a csodás kilátásban a Forum Romanumra, az ókori Róma főutcájára. Itt található a Romulust és Remust felnevelő anyafarkas legrégebbi ábrázolása is.
• Ezután következett a Santa Maria is Cosmedin templom. A hely különlegessége, hogy görögkatolikus templom, melkita keresztények tartják fenn. Másik érdekessége volt, a Bocca della Verita, az igazság szája, ami egy ókori vízvezetékzáró fedél. Tőlünk is sokan bedugták kezüket a szájába, szerencsére senkiét sem harapta le, ami bizonyítéka annak, hogy köztünk csak őszinte, igaz emberek voltak!

• Hátra volt még egy számunkra, keresztények számára oly fontos hely: a Colosseum. Sok-sok vértanú adta itt életét az évszázadok alatt Krisztusért. Nem pusztán az épület méretei, de a hely szelleme is megrendítő, egyúttal magával ragadó volt. Talán itt lehetett a legjobban érezni a levegőben: Róma a vértanúk városa!

A csütörtöki napon érkeztünk el utunk megkoronázásához: reggel 8:15-kor a Szent Péter bazilika magyar kápolnájában végezhettünk hálaadó Szent Liturgiát, Béres Gábor és Szabó Roland atya vezetésével. Az oltárszolgálatot egyik Szent István díjban részesült ministránsunk, Csizmár Kenéz Jácint is segítette. Teljes szívből, teljes egyetértésben énekeltük dallamainkat, imádkoztuk a Liturgia szavait. Az egész zarándok közösséget áthatotta a Gábor atya által a szentbeszédben is említett érzés: ITTHON VAGYUNK, MEGÉRKEZTÜNK! Az ember el sem akar mozdulni, mint ahogy Péter, Jakab és János is fenn akart maradni a hegyen.

Sajnos azonban nekünk is vissza kellett térni, így a Szent Péter bazilika, valamint a Szent Péter tér meglátogatásával és felfedezésével telt a délelőtt. Felsorolhatatlan az a rengeteg csodás látnivaló, melyben részünk lehetett ezen a megszentelt helyen: Péter apostol sírja, Szent II. János Pál Pápa sírja, Michelangelo Pietája, és még sorolhatnánk napestig. Délután szakavatott idegenvezetés segítségével tehettünk látogatást a Vatikáni Múzeumban. De még ezzel sem ért véget a nap: hazafelé vezető utunk a belváros legszebb helyein keresztül vezetett: Piazza Navona, Pantheon, Trevi kút, Spanyol lépcső. A mai napra 22 000 lépést olvashattunk az okosórák kijelzőjén, de a test fáradalmai eltörpültek a lelki gazdagodás mellett.

A pénteki nap reggele már a búcsú jegyében telt, reggeli után elindultunk Ravenna felé. Ezt az ősi várost az 5-6. század fordulóján a nyugatrómai birodalom fővárosává tették a császárok, ennek megfelelően pompás épületeket emeltek. Mi négy, mozaikművészetéről méltán világhírű templomot kerestünk fel:

• Sant Apollinare in nuovo bazilika
• Galla Placidia mauzóleuma
• San Vitale bazilika
• Ortodox keresztelőkápolna.

Kevés a szó, ami leírhatja ezeknek az 5-6. századi mozaikoknak a szépségét, ezt látni kell. Gábor atya egész utunknak nemcsak lelki, de idegenvezetője is volt és a hét során az ő szemével, gazdag gondolataival épülhettünk. Itt is megtalálta azokat a szavakat, melyek segítségével megérthettünk az adott kor hitének őszinteségét és mélységét, melyek hatására ezen csodás alkotások megszülettek. (Ez már csak 8 000 lépésbe „került”) Sajnos az este, az otthon is tapasztalt hidegfront jegyében telt, de még így is voltak, akik csobbantak egyet a tengerben, hajnalban pedig még többen felbátorodva frissítették fel magukat. Az apály hatására többen igazi kagylóhéj gyűjteménnyel térhettek haza. Hazafelé vezető utunk, az utazás fáradalmaiból ismét juttatott egy keveset, de ez már az a jóleső fáradtság volt, melyet a jól végzett munka, és a kihívások sikeres teljesítése szokott adni.

Felsorolni is nehéz, mennyi csodát láthattunk, mennyi kegyelmet kaptunk ez alatt az egy hét alatt. Isten áldásával kísérve, kegyelmét hazahozva, bízunk benne, hogy ez a zarándoklat is hozzájárulhat egyházunk megerősödéséhez. Egyházmegyénk minden szegletébe eljut a zarándokok által egy-egy morzsája annak az áldásnak, melyet ez a zarándokló közösség, ez a család kapott.         

Célom, hogy ezen az útinapló olvasásán keresztül még jobban átélhessük, hogy zarándokok vagyunk mindnyájan, és közös célunk, a nagy megérkezés iránti vágy, ami már most is úgy vezethet minket az úton, hogy lélekben már otthon, a Mennyországban lehessünk.

Béresné, Szilvia

FÉNYKÉPEK