Július 20-án a 22+ gyalogos zarándokok a kora esti órákban "értek célba".
Elérkeztünk a zarándoklat második, egyúttal utolsó napjához is. A reggel egy szép Szent Liturgiával kezdődött Nyíregyházán, hiszen ezen a napon tartottuk ünnepét a dicső theszbi Illés prófétának, aki életével utat mutatott a későbbi korok keresztényeinek, miképpen kell helytállni a megpróbáltatások alkalmával.
A prédikációt Szocska Ábel püspök tartotta, aki Illés próféta kapcsán Krisztus második eljöveteléről elmélkedett, illetve arról, hogy ennek nem félelmetesnek kell lennie, hanem örömteli dolognak. Elmesélt egy történet arról, hogy a látását visszakapott gyermek mennyire meg tudja látni a világ csodáit, akiről példát kell vennie minden zarándoknak. Ezek után, kapcsolódva a szőlővessző és szőlőtőke témájához mondta: „A szőlővesszőnek akkor van értelme, ha van gyümölcse."
A liturgia után Orosra tartott a zarándoklat, ahol szívesen fogadták a helyiek az úton lévő zarándokokat. Itt Fedor Péter atya tartott elmélkedést, aki arra hívta fel a figyelmet, hogy álmainkat ne adjuk fel könnyen. „A lekvár az a pálinka, aki feladata az álmait.” – mondta viccesen, de igen lényegre törően.
Oros után az útvonal már földúton folytatódott, ahol a hosszabb csöndes szakasz alatt mindenkinek alkalma volt összegezni magában mindazt, amit eddig hallott az elmélkedések alatt.
A következő állomás Napkor volt, ahol a kiadós ebéd előtt még egy annál is kiadósabb elmélkedésben volt részük az úton lévőknek Orosz István, máriapócsi parókus jóvoltából, aki arra a nagyon fontos dologra hívta fel minden jelenlevő figyelmét, hogy a keresztény életbe bizony bele kell halni, mert Krisztus is erre adott példát nekünk. Emlékeztetett minket a végső szüretre, ami már ünnep lesz, ha utunkat kitartóan tudjuk végrehajtani.
A fennmaradó út ugyan nehéz volt, és még egy kis eső is elkapta a csapatot, de amikor már a földút végétől látni lehetett a máriapócsi bazilika két tornyát, mindenkiből előtörhetett a jóleső kijelentés: „Hazatértünk!”.
Miután mindenki látogatást tett égi pártfogónk, a Boldogságos Szűz Mária kegyképénél, még egyszer utoljára összeült a csapat, ahol Salai Szabolcs atya köszönte meg minden szervező és segítő munkáját, miután persze az őneki járó köszönet sem maradhatott el.
Szöveg és fotók: Kiss Máté