Május második szombatján tartottak gyermekbúcsút Máriapócson
„A legszebb hónapban van a gyermekbúcsú” – mondta egy résztvevő.
Máriapócson május 13-án önfeledt gyermekek töltötték meg a Kegytemplom udvarát, valamint az odavezető utakat és tereket. Otthoni, előzetes készület előzte meg idén is a gyermekbúcsút. Minden ideérkező csapatnak, közösségnek egy-egy menetlevelet kellett hoznia az Istenszülő Szűz Máriát köszöntő rajzzal, valamint imádsággal, verssel vagy énekkel. Erre a menetlevélre lehetett begyűjteni az egyes állomások sikeresen elvégzett feladataiért járó pecséteket. A menetlevelek némelyike igazi műalkotás lett, a templom előtt kiállítva mindenki megszemlélhette.
Három útvonalon lehetett megközelíteni a templomot, ezek mindegyikén három-három kapun keresztül. A kapuk karácsony, húsvét és pünkösd ünnepét szimbolizálták, az elvégzendő feladatok is ezekhez kapcsolódtak. A célnál, a kegytemplomban Papp András, a Miskolci Egyházmegye Hitoktatási Bizottságának elnöke várta az Istenszülőhöz érkező csoportokat, itt is egy feladattal: imádsággal és énekkel kellett köszönteni az Istenanyát.
Az elmét megmozgató feladatok mellett az idei feladatokat összeállító és azok lebonyolítását irányító Homrogdi Görögkatolikus Általános Iskola és Óvoda pedagógusai könnyedebb szórakozást is kínáltak. A kézműves asztaloknál olyan dolgok készültek, amelyek mind-mind hazavihetők; bábok, tolltartók, karkötők, egyéb ajándéktárgyak, vagy dekorációk. A sportudvarban zsákbafutás, célbadobás, kötélhúzás és más ügyességi, szórakoztató játékokban vezethette le minden gyermek az energiáit.
Mintegy kétezer ötszáz gyermek zúgta hangosan a Szent Liturgián a húsvéti időszak köszöntését: Feltámadt Krisztus! Valóban feltámadt!
A föltámadt Krisztus, a Jó Pásztor mai üzenete – Az én juhaim hallgatnak a hangomra (Jn 10,27) - egy életre szól számunkra, mert nem csak ma, hanem minden Szent Liturgián, minden hittanórán szeretnénk az Isten kinyilatkoztatását meghallgatni és ahhoz igazítani életünket - mondta Atanáz püspök a Szent Liturgián. Jézus ez utóbbit kívánja minden Bárányától, és ha valóban így járunk el, ha az Ő szavára hallgatunk és szófogadók vagyunk, akkor ártatlan bárányok lehetünk. hozzá hasonlóan.
Az evangélium így folytatódott: „Én ismerem őket, és ők követnek engem.” Mi is az Ő parancsa, útmutatása? — „Ez az én parancsom: Szeressétek egymást!”, tehát szeressük az Atyát és szeressük egymást. Ha ez valamikor nem sikerül tökéletesen, akkor azt bánjuk meg, és újra csak próbáljuk meg szeretni Őt, az Atyát és egymást. Éljünk úgy mindannyian, folytassuk úgy utunkat a Jó Pásztor vezetésével, hogy amint ő kérte, senki el ne vesszen, hanem kinek-kinek örök élete legyen. Hiszen ő ezt ígéri: „Én örök életet adok nekik”.
A búcsúi Szent Liturgiát Béres Gábor atya vezette, a ministránsok pedig a máriapócsi Dudás Miklós Iskola diákjai közül kerültek ki.
A liturgia után egy kis mulatsággal folytatódott a nap a templom előtti téren. A színpadon a Kiss Kata Zenekar adott koncertet, táncoltatta és énekeltette meg a közönséget.
„Ünnepeljétek meg ezt a jeles napot!” (Eszt 8,12u) volt a gyermekbúcsú idei jelmondata. A gyermekarcokat nézegetve bizonyosságot nyer, hogy ez a jelmondat maradéktalanul megvalósult.
