Katolikus cigányközösségek zarándoklata, elterjedtebb, rövid nevén "a cigánybúcsú" zajlott e hétvégén Máriapócson. Ami nem teljesen helytálló, hisz mindig viszonylag sokan jönnek nem cigány származású érdeklődők is, akik nyitottak arra, hogy megismerkedjenek más kultúrát képviselőkkel, és cigány nyelvű imádságokat tanuljanak.
Idén igaz erre a programra is (ahogy szinte minden beszámoló kezdődhetne): nem a megszokott, több ezres létszámban érkeztek a zarándokok. A hétvége azonban így is bőven adott alkalmat töltekezésre, építő találkozásokra, közös imádságra, jóízű beszélgetésekre.
Nagyon szűk körben, a járványügyi előírásokra figyelve tartottak szombaton lelkinapot a Családvárban. A létszámkorlátozás miatt kizárólag meghívottak vehettek részt a Dr. Balogh Győző atya által vezetett elmélkedéseken. A cigányközösségek zarándoklatának ezt a részét a Miskolci Egyházmegye Görögkatolikus Cigánymissziós Koordinációs Irodája szervezte, élén Makkai László atyával, aki az esti liturgiában a prédikációt is mondta. Érdekesen applikálta a vírussal kapcsolatos fogalmakat a lelki életre. Alapvető védekezésünk a maszk viselése és a kézmosás. Nos, a maszk arra is jó, hogy kevesebbet beszéljünk, azaz: tartsunk csendet, s a csendben figyeljünk önmagunkra és Isten szavára! Amikor pedig kezet mosunk, teljes megtisztulásunk érdekében kapcsoljuk azt össze egy-egy fohász elmondásával! Ez a jó gyakorlat megváltoztathatja az imaéletünket…
A vecsernyébe Szocska Ábel atya, a Nyíregyházi Egyházmegye megyéspüspöke is bekapcsolódott, s innentől kezdve a zarándoklat végéig Máriapócson maradt, megszólítható volt bárki számára. Szertartások kivételével természetesen ő is – példamutatóan – maszkot viselt.
A vasárnapot reggeli istentisztelettel, utrenyével kezdték, majd 9 órától magyar nyelvű, 11 órától magyar és cigány nyelven énekelt Szent Liturgiát végeztek. Előbbin Orosz István kegyhelyigazgató atya a barátságról beszélt. „Az nem kérdés, hogy Jézus Krisztus ott van-e mellettünk barátként! Az a kérdés, mi mennyire akarunk az Ő barátai lenni, mennyire törekszünk arra, hogy méltóvá tegyük magunkat az Ő barátságára…” A zarándoklat ünnepi, püspöki liturgiáján, hála Istennek, roma származású papok és papnövendékek is szolgáltak. Többek között a prédikációt mondó Dr. Lakatos Péter atya. Erősen hangsúlyozta, hogy tudatosítania kell magában mindenkinek: jelen van az életünkben Isten! Amikor a cigányok így köszöntik egymást: „Taves Baxtalo!” (Legyél szerencsés!), vagy „Taven Baxtale!” (Legyetek szerencsések!”), akkor nem hétköznapi szerencsére, nem Fortunára, nem ahogy esik, úgy puffan-ra gondolnak. Ezzel az Isten legmélyebb áldását és szeretetét kérik a másikra! Akinek ezt kívánják, az nem szerencsés, hanem áldott!
A Szent Liturgia végén a cigánypasztorációban szeretettel végzett, kiemelkedő tevékenységükért többen részesültek a metropólia elismerésében. Oklevelet kapott a Hajdúdorogi Főegyházmegye területén diakónusként szolgáló Budai János atya, a Miskolci Egyházmegye területén szolgálatot teljesítő Dr. Balogh Győző atya, aki egyházmegyéjében a cigánypasztorációs referens, valamint a Nyíregyházi Egyházmegyében, Hodászon élő Lakatos Sándor, aki a településen évtizedek óta munkálkodik a cigányság összefogásán. Egyidejűleg Ábel püspök atya kereszttel ajándékozta meg Kanyó Árpád hodászi parókust, és felhatalmazta az atyát annak viselésére.
Máriapócs Nemzeti Kegyhely nevében ezen a fórumon is megköszönjük a Tisztelendő Atyák szolgálatát, különösen az órákon át tartó gyóntatást! A zarándokok többségének a fegyelmezett maszk-viselést! Mindenható Istenünknek a gyönyörű időjárást, a ragyogó őszi napsütést!
Szerző: Orosz Rita / Máriapócs Nemzeti Kegyhely