Orosz Atanáz püspök Garadnán szentelte állandó diakónussá Mincsik Balázst
Sok év után újra az egyházi rend szentségének felvételének lett tanúja a garadnai templom; 2024. július 7-én diakónust szentelt itt Atanáz püspök.
Miért is fontos ez a hely, arra az újszentelt diakónustól kapjuk a választ.
A felmenőim között számos pap volt, többek között nagyapám is. Garadna volt az utolsó parókiája. Éppen akkor ment nyugdíjba, amikor születtem. De azért láttam őt papként szolgálni. Otthon a szobában misézett, ülve, egy kis asztalka mellett. Rémlik, hogy néha ministráltam is mellette ülve. Meg hát nyugdíjasként is visszahívták ide egy-egy ünnepre. Ilyenkor is láthattam mint papot, a templomban.
Van egy fénykép, a kedvenc képem, itt készült Kovács Endre atya papszentelésén. A képen Keresztes Szilárd püspök, Endre atya, papok, kispapok és nagyapa. De van ott a háttérben, alig láthatóan, egy kisfiú. Szinte csak egy kis pont. Az vagyok én. Olyan kicsi, mint egy mag. Nézegetve ennek a liturgiának a többi képét, akkor láthatjuk apukámat és keresztapámat is, a legendás kántor párost. Dédnagyapám is ott látható a jobb oldali klíroszban, a kurátorok padjában, minthogy egyházgondnok volt, ahogy korábban az üknagyapám is. Szóval sok ősöm szolgált itt, ebben a templomban. Azt gyanítom, hogy annak, ami most itt megérett, ők vetették el a magját, olyan alig észrevehető magot, mint az a kisfiú a képen. Papok, kántorok, egyházgondnokok voltak, én pedig diakónus lettem. Ez számomra azt is jelenti, hogy nem utánzom, de követem a példájukat. A legfőbb példakép persze Krisztus. Őt sem utánozni, hanem követni szeretném.
1992 nyarán ebben a templomban hét diakónust szentelt Szilárd püspök. Az emeritus püspök akkori beszédében az is elhangzott, hogy a diakónusi szeretetszolgálatot még az egyházközségek tagjainak is át kell venniük, mert egyházunk csak így lehet „modern egyház” – idézte Atanáz püspök a szentelési liturgián mondott beszédében, majd hozzátette: „Nem véletlen, hanem gondviselésszerű, hogy a mai nap apostoli szakasza is bizonyára a szentelendőnek és a vele együtt szolgálatot vállaló keresztényeknek szólt. Szent Pál azt üzente a rómaiaknak, hogy ne a magunk tetszését keressük, hanem mindegyikünk keresse felebarátja tetszését annak javára és épülésére! (Róm 15,1–3) A másik emberben az Isten képmását fölismerve tiszteljük azt, amit a teremtő és gondviselő Isten is tisztel őbenne. Minden önös érdekünket félretéve önzetlenül szolgáljuk testvéreinket, családtagjainkat, ismerőseinket, mert ahogyan az apostol hozzátette: így szolgálhatunk az ő épülésükre. Ezzel az épüléssel pedig az egyház, a közösség épül Isten kegyelméből.”
„A diakónus Krisztusnak mint szolgának hűséges képmása”, folytatta később Atanáz püspök a diakónusi szolgálatról szóló szentszéki direktóriumban is megfogalmazottakkal. „A Krisztus szerinti segédlőpapságért imádkozunk a liturgián a diakónusokért, akik nyilvánvalóan Krisztus szerint élnek. Krisztus mintája szerint, aki értünk szabadon magára öltötte a szolga alakját (Fil 2,7). A diakónusoké a szolgálat lelkisége, olyanok legyenek, mint Krisztus ikonjai.”
„Jézus Krisztus szeretetszolgálatának a képviseletére nagy szükség van mindnyájunk életében, családjában, de különösen is az egyházban, a liturgia szépsége és a közösség épülése végett is.” – jelentette ki a miskolci püspök. „A diakónus az, aki mint Isten angyalai jár-kel a szentély és a templomajtó között. Jézus Krisztust magát képviselve tölti be szerepét, amelyet az egyház szánt neki.”
„Amikor egy családos férfi rászánja magát, hogy tartósan ezt a szolgálatot vállalja, akkor Krisztus Urunk kegyelmét kérjük, hogy lássuk meg majd rajta is, és benne is a köztünk járó Megváltót. Lássuk meg azt a szeretetet, amelyet Jézus Krisztus hozott közénk, vagy amelyet apostolai ismertek föl, ahogy Szent János fogalmaz: szeretet az Isten, és aki szeretetben marad, az Istenben marad, és Isten is őbenne (1Ján 4,16). Egyházunk akkor él, hogyha ezt a szeretetet tudja Istenben megélni és azt az embertársak felé sugározni.”
„Balázs testvérünket diakónussá szentelem, és az a biztatást, amely az evangéliumban elhangzott, őhozzá is szól: Úgy világítson a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jótetteiteket, és dicsőítsék Atyátokat, aki a mennyekben van! (Mt 5,16). Igen, amikor az egyház felnőtt, családos férfiakat szentel, akkor ennek a szentelésnek nagyon fontos szempontja a példamutató élet. Diakónussá csak azokat szentelhetem föl, akik megfelelő képességekkel és tulajdonságokkal rendelkező, példamutató életvitelű férfiak.” – fogalmazott Atanáz püspök.
A garadnai parókia közössége is örömmel köszöntötte Mincsik Balázs vállalt szolgálatát, amely „színesebbé, szebbé teszi szertartásainkat és élettel telibbé közösségi életünket” fogalmazott Troszt Ákos atya, a jelenlegi oldallagos adminisztrátor. Balázs felszentelt diakónusként is itt szolgál majd, feladatainak részleteit pedig már Pacsai János esperes atyával beszéli meg, aki egy hét múlva itt Garadnán lesz parókus.
A diakónusszentelésre készített emlékképet Balázs felesége, Melinda tervezte és rajzolta. „Aki követni akar engem, vegye fel keresztjét” – olvasható a címoldalon az Úr meghívása. A választásról így vallott az újszentelt diakónus:
„Ezt még kispap koromban választottam jelmondatnak. Nagy nehézséget okozott nekem akkor a korán kelés. Ez egy kereszt volt számomra. Kialakult, hogy reggelenként ezt mondogattam magamban, amikor ki kellett valahogy mászni az ágyból. Eléggé leszűkített értelme lett akkor ennek a mondatnak. Most már sokkal többet jelent nekem a kereszt. Jelenti a szenvedést, a nehézségeket is, de jelenti Krisztus győzelmének örömét is. A keresztre tekintve eszembe jut a jobb lator példája is, hogy sosem késő, mindig lehetséges a bűnbocsánat. Ott van az angyal kezében lévő kehely is, benne Krisztus vére. Ott van a mértékletesség is. Aztán Jézus kitárt karjai, mintha imádkozna. Másrészt mintha meg akarna ölelni. Tehát szenvedés, öröm, bűnbánat, eucharisztia, böjt, ima és végül szeretet, ami alatt leginkább Isten szeretetének, ölelésének elfogadását értem. Krisztus követése, illetve a kereszt nekem ezeket is jelenti.”
Atanáz püspök a homília végén azt kérte: „Imádkozzunk és kérjük e templom védőszentjének, a legszentebb Istenszülő Szűznek és a mai nap ünnepeltjeinek, Szent Cirillnek és Metódnak, valamint szentéletű Ákos atyának a közbenjárását, hogy Balázs testvérünk szolgálata Isten által megáldott szeretetszolgálat legyen.”