A Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola névadóját, Nagy Szent Atanázt minden évben május 2-án ünneplik.
A főiskola oktatói, munkatársai és hallgatói ünnepi Szent Liturgiára gyűltek össze a szeminárium kápolnájában.
A szentbeszédben dr. Orosz Atanáz miskolci megyéspüspök így emlékezett:
Aki megtartja és tanítja a legkisebb parancsokat is az nagynak fog hivatni Isten országában (Mt 5,19) – hangzik az evangélium zárómondatában.
Ez alapján nevezték az alexandriai püspököt, Szent Atanázt nagynak, mert hajlíthatatlanul kitartott egész élete során a teljes igazság mellett, megtartotta és tanította az Isten igéjét. Műveltsége lehetővé tette volna, hogy más forrásokra hivatkozzon, de mindig, egész életében a kinyilatkoztatott igéket, a Szentírás szavait visszhangozta és élte meg.
Tropárunkban az isteni tanainak terjesztőjeként és az igazi oszlopaként emlegetjük őt. Három oszlopot nevezett meg Szent Pál az apostoli testületben, Jakabot, Kéfást és Jánost. Őket tekintették oszlopoknak, ebbe a nemes társaságba került be az alexandria főpap, aki maga is tartóoszlopa lett az egyháznak.
Szent Pál így írt Timóteusnak: jól tanuld meg, hogyan kell viselkedni az Isten egyházában, amely az igazság oszlopa. Szent Atanáz az igazság oszlopaként élt Egyiptomban és száműzetésének számos helyén, és ezért tisztelte meg már gyászbeszédében is Nazianzi Szent Gergely hittudós ezzel a megnevezéssel.
A Jelenések könyvében a filadelfiai egyházhoz intézi az Úr a biztatást: tartsd meg mindazt, amit kaptál, légy erős, és így nyerd el koronát. Majd hozzáteszi az ígéretet: aki győz, azt oszloppá teszem az én templomomban, és ráírom Istenünk nevét, és az én szent városomnak, Jeruzsálemnek a nevét.
A mai napon Szent Atanáz bőséges tanításából egy villan föl sokunk számára. Az a fontos megállapítása, amelyet már legelső művében rögzített, s amely később vitabeszédeiben is élete végéig visszatér: A halál romba dönt, mert Jézus Krisztus legyőzte a halált, és ezt bizonyítják azok a hittestvéreink, akik haláltmegvető bátorsággal tartanak ki mindvégig. Régen megsirattuk a holtakat - folytatja Atanáz - Ma azonban farkasszemet nézünk a halállal, mert legyőzetett.
Ezekben a napokban különösen is biztatást és támaszt ad nekünk az egyház oszlopának e fontos állítása. Aki győz, azt oszloppá teszem az én templomomban - ígéri Isten, és sokan a jelenlévők közül hivatást is kapnak/kaptak valami hasonlóra. Álmodozik, ötletel az ember, hogy miként lehet majd jó tartóoszlopa az egyháznak. Mid van, amit nem kaptál? - kérdezi az apostol sokunktól, akik esetleg a gyors észjárásra vagy egyéb beszédképességre hivatkozunk, amikor a kapott adományokat sorolnánk fel. Ám az Isten egyházában nem azok lesznek az igazi oszlopok, akik megelőznek másokat. Isten egyházában az lesz oszlop, aki szolgálni tud mindhalálig, tartja az egész épületet, és tartja a testvéri közösséget. Ez Nagy Szent Atanáz üzenete.
A Római Birodalom nagyvárosaiban szokás volt, hogy a birodalom egy főpapja, amikor befejezte a szolgáló ciklusát, egy-egy oszlopot létesíthetett, amelyre felvésték a nevét és a képét is ábrázolták. Amikor Isten egyházában lesz oszlop valaki, akkor nem a saját képét hagyja a közösségre. A mennyei Atyának neve, az Úr Jézus neve van erre az oszlopra vésve, és ez teszi igazi karakterré. A karakter, amely ma a számítástechnikában a betűket jelzi, magyar nyelvünkben egy időben még a jellemet jelezte. Etimológiája szerint a ’kharasszó’ az a szőlőkaró volt, amelyet kivéstek. Ilyen karakterre van szükség az Isten egyházában, olyan állhatatos emberekre, akikre Jézus Krisztus a maga képmását vésheti, és ráírhatja szent városának, Jeruzsálemnek a nevét. Mert a Jelenések könyvében Jeruzsálem a mennyből alászálló Isten városa. Az a tündöklő, új város, amelyet köszöntünk minden liturgiánkban, és húsvét óta figyelmünk középpontjába kerül. Ennek az új Jeruzsálemnek, a mennyből alászálló Jeruzsálemnek legyenek oszlopai a Szent Atanáz-főiskola tanárai és a növendékek, akik ilyen oszlopfeladatok betöltésére készülnek!
Az intézményben hagyományosan ezen a napon egy nemzetközileg is elismert teológus vendégelőadását hallgathatják meg. Ebben az évben a program május 10-11-én folytatódik egy oktatói szemináriummal és egy liturgikus workshoppal. A meghívott előadó a Bécsi Egyetemről Claudia Rapp, a bizánci tudományok professzora lesz.
Szöveg és fotó: Vándor Ilka Borbála