Centenáriumi hálaadó zarándoklaton vett részt az apostoli nuncius a Miskolci Egyházmegyével Máriapócson.
Hűségben és reménységben a mottója annak az ünnepségsorozatnak, amelyben idén a Miskolci Egyházmegye jogelődje, a Miskolci Apostoli Exarchátus megalapításának századik évfordulójáról emlékezik meg. Június 1-jén, három nappal a századik évforduló előtt, hálaadó zarándoklatot tartottak Máriapócson.
Nemzeti kegyhelyünkön már kora reggeltől gyülekeztek a zarándokcsoportok szerte az egyházmegyéből; kisebb-nagyobb közösségek a parókiákról, filiákból, az egyházmegye fenntartásában működő köznevelési intézményekből. Diósgyőrből már pénteken délután érkezett autóbusz, majd pedig Hernádnémetiből a kerékpáros zarándokok érkeztek meg kora este. Minden zarándok, ahogy az szokás, először az Istenszülőt köszöntötte a kegytemplomban.
Az ünnepi Szent Liturgia előtt Fedor Péter atya foglalta össze a mögöttünk álló száz év legfontosabb eseményeit.
Francesco Marmaggi prágai apostoli nuncius 1924. június 4-i keltezéssel írta alá azt az alapító határozatot, amely szerint a trianoni békeszerződés után az Eperjesi és Munkácsi Egyházmegyéből Magyarországon maradt parókiák számára az apostoli Szentszék egy új apostoli kormányzóságot, adminisztratúrát (később: exarchátust) létesít. A Miskolci Apostoli Exarchátust Ferenc pápa 2015-ben emelte egyházmegyei rangra.
A centenáriumi hálaadó Szent Liturgia homíliáját Michael Wallace Banach apostoli nuncius mondta. A Szentatya magyarországi nagykövete és személyes képviselője Ferenc pápa üzenetét hozta a híveknek, aki arra kér bennünket, hogy növekedjünk hitünkben.
A nuncius a liturgián felolvasott szentírási szakaszokhoz kapcsolta tanítását.
Az első olvasmányban (Róm 3,19-26) Szent Pál megmutatta, hogy Jézus Krisztus eljövetelével új korszak kezdődött az emberi történelemben. Krisztus halála és feltámadása az élet kötelékét hozta létre mindazokban, akik egyek Krisztus Jézusban. „A hangsúly nem Krisztus halálán van, hanem az új életen, amelyet a feltámadt Krisztus önt belénk” – fogalmazott a nuncius, majd Szent Jusztinosz példájával folytatta elmélkedését, akiről ezen a napon a latin és a görög egyház együtt emlékezik meg. A nap ünnepelt szentje, a hitvalló tanító és vértanú nem félt megvallani keresztény hitét, és életét adta érte. „És mi is, zarándokok ezen a máriapócsi kegyhelyen, örömünket leljük a keresztény tanításban, igaz hittel akarjuk követni, és hirdetni akarjuk a magyar társadalomban, hogy keresztények vagyunk!” – mondta a Szentatya követe.
Később az elhangzott evangélium (Mt 7,1-8) magyarázatára tért rá. Az „evangélium a mély bizalom leckéjét adja nekünk: a mennyei Atya jó, és jó dolgokat ad nekünk, ha kérjük tőle.” Azonban arra is figyelmeztetett az apostoli nuncius, hogy mikor Istentől kérünk, mindig rá kell hagynunk a választ; aszerint kérjük az Urat, ami szükségesnek tűnik számunkra, de bízzuk rá, hogy Ő megtalálja a megoldást.
„Jézus arra tanít minket, hogy hosszan és kitartóan imádkozzunk. Szent Jusztinosz az imádságban talált rá – mintegy meglepetésként – az elhatározásra, hogy életét Krisztusnak és az evangéliumnak ajánlja fel. És mi is, zarándokok ezen a máriapócsi kegyhelyen, mindig arra a megoldásra törekszünk, amelyet Isten Lelke teremt, arra a megoldásra, amely mindig új és valóban Isten munkája, amely az imádság által valósul meg” – hangzott el a homíliában.
Michael W. Banach nuncius ünnepi beszédét Ferenc pápa egyik, Szűz Máriához intézett imájával zárta. (A nuncius teljes homíliája a Gondolatok menüpontban olvasható).
A meghitt légkörű liturgia végén Atanáz püspök a nuncius által is említett Szent Jusztinosz egyik gondolatát idézte föl, mely szerint mi, keresztények nemcsak minap születtünk, hiszen a pátriárkák és próféták ősrégi tanúságtétele áll az evangélium mögött.
„Krisztustól és az előtte élt prófétáktól tanultuk meg, hogy tanításunk egyedül igaz, és minden írásba foglalt tannál ősibb. Szent Jusztinosznak ezeket a szavait megfontolva merjük mi is a most kilenc éves egyházmegyénk életkorához hozzákapcsolni a múlt évszázad első harmadától, a miskolci apostoli adminisztratúra megalapításától megkezdődött további évtizedeket. Köszönjük a gondviselő Istennek, hogy egy évszázadon keresztül megőrzött bennünket. Biztosak vagyunk benne, hogy mi is az ősi görög egyháznak és az ősi katolikus egyháznak képviselőiként képviseljük az egy igaz hitet és tanítást.” – fogalmazott a Miskolci Egyházmegye püspöke.
Orosz Atanáz püspök Michael W. Banach nuncius rólunk való gondoskodását egy imafüzérrel, keleti egyházunk hagyománya szerinti „csotkival” köszönte meg, ahogyan egyházunk 13 hónappal korábban a budapesti Rózsák terén hasonló imafüzérrel ajándékozta meg a Szentatyát is.
Majd különös szeretettel köszöntötte a miskolci főpásztor a gyermekek egy nagyobb csoportját, akik kisded korukban vagy idén vették először magukhoz a Szent Eucharisztiát, vagy éppen a közeljövőben készülnek elsőáldozásra. Örömmel szorongatta a liturgia végén ráadásként kapott apró ajándékot a gyereksereg, köztük az Edelényből érkezett huszonöt fős csapat.
Az ünnepi liturgia során Atanáz püspök protopresbiteri címet adományozott Dobos Andrásnak, a Görögkatolikus Papnevelő Intézet rektorának, papnövendékeink legfőbb nevelőjének.
Az ünnepi Szent Liturgián a kántori szolgálatot az egyházmegyei Keresztelő Szent János Kórus látta el. Kökényessy Zoltán vezényelte a tisztelendő asszonyokból, az intézményekben dolgozókból és szolgálattevőkből álló énekkart, akiket a téren jelenlévők a liturgia végeztével lelkesen megtapsoltak.
Centenáriumi ünnepségsorozatunk 2024. július 24-én az Eperjesi Egyházmegyébe szervezett zarándoklattal, augusztusban egyházmegyei családi nappal, majd szeptemberben egy Miskolcon nyíló időszaki kiállítással folytatódik. A centenáriumi év záróeseménye októberben Sajópálfalán lesz.
A Miskolci Egyházmegye történetéről röviden:
Az első világháború utáni békeszerződésekkel az országhatárok jelentősen átrendeződtek. Így Magyarországon marad az Eperjesi Egyházmegyéből húsz, a Munkácsi Egyházmegyéből pedig egy parókia: Abaújszántó, Abaújszolnok, Abod, Barakony, Baskó, Boldogkőváralja, Csobád, Felsővadász, Filkeháza, Gadna, Garadna, Homrogd, Irota, Kány, Mikóháza, Mogyoróska, Múcsony, Rakaca, Szárazkék (ma Baktakék), Viszló és a Munkácsi Egyházmegyéből Rudabányácska.
A Szentszék úgy döntött, hogy ezeket a parókiákat kiveszi az immár más országba került eddigi egyházmegyék joghatósága alól, és egy új egyházmegyei szervezetet létesít. A döntést XI. Pius pápa felhatalmazása alapján, Francesco Marmaggi prágai nuncius 1924. június 4-i keltezéssel írta alá. A felállított apostoli exarchátus élére Papp Antal érseket nevezte ki. Az érsek Miskolcot szemelte ki székhelyéül, bár Miskolc nem tartozott az exarchátus területéhez. Majdnem másfél évvel kinevezése után foglalta el hivatalát Miskolcon, és vette át az exarchátus kormányzását. A székhely így bekerült Róma jóváhagyásával az elnevezésbe is: Miskolci Apostoli Adminisztratúra. Az érsek főpapi liturgiáit a Búza téri templomban tartotta, ami ma már székesegyházi rangban van, mint a Miskolci Egyházmegye központi temploma.
Ferenc pápa 2015. március 19-én emelte egyházmegyei rangra a Miskolci Apostoli Exarchátust, első megyéspüspökének Orosz Atanáz püspököt nevezte ki. Az egyházmegye területe ma már 10887 km2, 65 parókia tartozik hozzá, számos további filiával, a legutóbbi népszámlálási adatok szerint 39 ezer görögkatolikus él itt. (Az egyházmegye részletes története IDE kattintva olvasható).
Szerző: Varga-Juhász Bernadett