A vetített képekkel illusztrált előadás által betekintést nyerhettünk abba, hogy egyetlen tárgy milyen gazdag kultúrtörténeti információkat hordozhat a szakemberek számára.
A besztereci asperzoriumról szóló szakmai ankétot rendezett a Görögkatolikus Múzeum a mai napon. Az esemény a kiállítótérben kezdődött ahol, a Jósa András Múzeumtól kölcsön kapott, az eredeti aspersoriumnak a galvanoplasztikai másolatát tekinthették meg a résztvevők. Köszöntőt mondott Odrobina László, a fenntartó SzAGKHF mb rektora, és a Görögkatolikus Múzeum és a Jósa András Múzeum közötti együttműködés egy éves évfordulója alkalmából Rémiás Tibor igazgató úr méltatta az együttműködés eddigi lépéseit. A rendezvény a múzeum konferenciatermében folytatódott, ahol meghallgathattuk Kiss Etele művészettörténész, a Nemzeti Múzeum szakmuzeológusának „Krisztus, a gyógyulások élő forrása” című előadását.
A vetített képekkel illusztrált előadás által betekintést nyerhettünk abba, hogy egyetlen tárgy milyen gazdag kultúrtörténeti információkat hordozhat a szakemberek számára. Megtudhattuk, hogy az aspersorium a 10. században készült, a felirat segített a tárgy korának meghatározásában, hiszen a szenteltvíztartó peremén olvasható felirat a 10. században Bizáncban használt görög betűk stílusában készültek, és közép bizánci versmértékben írt szöveg. A szenteltvíztartó a feltételezések szerint Konstantinápolyban készült, és a Hieroteosz féle misszióval került Magyarországra a besztereci monostorba. A szenteltvízhintők Bizáncban a császári reprezentáció eszközei is voltak, és Magyarországon a Hartvig Agenda-ban olvasható vízszentelési szertartás utal arra, hogy átvették egy bizánci szertartás szövegét, kialakítva egy latin nyelvű saját vízszentelési szertartási formát. Az hogy ezt latin nyelven és egy saját formában alkották meg, és a latin egyházban a január 6-a, vízkereszt oktávjában énekelték, arra utal, hogy Szent István környezetében egy széleslátókörű egyházi elit volt, amelyik a keleti és nyugati egyházi tradícióban jártas volt, és képes volt szintézist létrehozni, egy önálló minőséget alkotni a Szent István kori egyházban. Kiss Etele utalt arra, hogy a besztereci szenteltvíztartó motívumai a 10. században kezdődő VII. Konstantinhoz kapcsolódó bizánci megújulás egyik kvalitásos példája. A tárgy művészeti stílusa mögött az az új Teológus Szent Simon nevével is fémjelezhető szellemi és lelki megújulási folyamatok fedezhetőek fel.
Ezt követően Németh Péter a Jósa András Múzeum nyugalmazott igazgatója tartott előadást, mely során a résztvevők egy élő, tudománytörténeti előadás részesei lehettek, hiszen Németh Péter visszatekintett a Fettich Nándorral és László Gyulával történt első szakmai beszélgetésre, és a besztereci aspersoriummal mint tárggyal történt első találkozására is. 1955-ben zajlottak Beszterec körül útépítések, ekkor a besztereci földvárat elkezdtél elhordani. Az építkezés során előkerülő leletek miatt a Nemzeti Múzeum régészeit kihívták. Az útépítéshez elhordták a besztereci monostor köveit. Amikor 1968-ban Németh Péter kiment a földvár maradványait föltárni, akkor egy a jáki templomhoz hasonló alaprajzot talált, de ez már nem volt azonos az egykori monostorral. Az eredeti monostort máig nem találták meg.
A befejező előadást Mohácsi Endre, a Jósa András Múzeum történész munkatársa tartotta, aki dokumentumokkal és képekkel gazdagon illusztrált előadása során betekintést nyertünk Jósa András régészeti tevékenységébe, megismerhettük a levelezését Hampel Józseffel a Nemzeti Múzeum akkori igazgatójával, és nyomon követhettük a besztereci szenteltvíztartó Nemzeti Múzeumba kerülésének történetét. Fontos adalékot kaptunk ezzel a tárgy történetéhez.
Az esemény végén szabad beszélgetés kezdődött az előadókkal, az érdeklődők további kérdéseket tehettek fel és egy hosszan tartó kötetlen diskurzus alakulhatott ki.
Fotók: Vándor Ilka és Görögkatolikus Múzeum
Szöveg: Görögkatolikus Múzeum