Május 8-án a szirmabesenyői és a debrecen-csapókerti egyházközség szervezésében 55 zarándoktársunk részvételével, Dr. Szarka Gergely parókus vezetésével Rómába indultunk, hogy az „örök város” nevezetességeinek megtekintésén túl elsősorban Szent Péter és Pál apostolfejedelmek sírjainál imádkozzunk.
Útban Róma felé rövid időre megálltunk Ravennában, ahol megtekintettük a bizánci korból származó fenséges mozaikokat a Sant Apollináre Nouvo bazilikában, és a világ egyik legszebb templomaként bemutatott San Vitale bazilikát.
Zarándoklatunk imádságos fénypontjaként vasárnap a Szent Péter bazilika altemplomának magyar kápolnájában végezhettük a Szent Liturgiát. Egyik zarándoktársunk találó megjegyzése szerint csak ezért megérte volna 48 órát buszon zötykölődni.
Ezután hozzáláttunk az ókori Róma emlékeinek megismeréséhez. Aki az előzetesen többször aláhúzott jó tanács ellenére is inkább csinos, mint kényelmes cipőben képzelte el a római városnézést, az a nap végére a szubjektív fáradság skálán a kellemes tartományt sokszorosan képes volt meghaladni. De még a legkimerültebb zarándok szerint is nagyobb volt szemünk és lelkünk megterhelése, amelyeket a rengeteg szépség befogadása és feldolgozása vett mérhetetlenül – ezen esetben viszont egyértelműen kellemes értelemben – igénybe.
Nehéz lenne szavakba önteni azt az áhítatot, amelyet a Szent Pál bazilika lenyűgöző hajóinak méretei keltettek a szemlélőben, de bizonnyal voltak olyanok is, akik Urunk betlehemi jászlánál imádkoztak legmeghittebben a Santa Maria Maggiore bazilikában.
A város turisztikai nevezetességeit (Spanyol lépcső, Piazza Navona) sem hagytuk ki, sőt a város alatti világba is bepillantást nyertünk a Szent Kallixtusz katakomba labirintusaiban. Itt vértanú pápák és Szent Cecília sírjai mellett imádkoztunk, és vettük megkönnyebbüléssel tudomásul, hogy egész ott tartózkodásunk alatt nem volt komoly üzemzavar Róma villamos áram ellátórendszereiben.
Még egy rövid kirándulásra is futotta időnkből az Albani hegyek között található Tivoli városkába, ahol megtekintettük a Villa d’Este szökőkútjait. Azok már Liszt Ferencet is annyira lenyűgözték, hogy egy halhatatlan zongoradarabot szerzett róluk. Egyik költői vénával megáldott zarándoktársunk szerint, ha maga a mennyország csak annyira lesz szép, mint a kastély parkja, akkor sem lesz egy cseppet sem elégedetlen.
Rómától búcsúzva még részt vettünk több tízezer zarándokkal közösen Ferenc pápa audienciáján.
Hazafelé végigballagtunk még Assisi sikátorain és imádkoztunk Szent Ferenc és Szent Klára sírjainál is egy kicsit, sőt még az éjszakai San Marinót is volt szerencsénk egy kanyargós kitérő után az emlékeink közé beilleszteni.
Felejthetetlen lelki és esztétikai élmény volt, aminek még hetek múlva is a hatása alatt vagyunk. Hálatelt szívvel gondolunk mindazokra, akiknek köszönhető ez a csodálatos zarándokút.