Fülöp metropolita tartott papi rekollekciót a Miskolci Egyházmegyében a püspöki szinódusról november 14-én.
A XV. szinódus középpontjában a hit, a fiatalok és a hivatástisztázás kérdéskörében megfogalmazandó feladatok álltak. Kocsis Fülöp metropolita ezeket az irányelveket tárta az egyházmegye papjai elé, kitűzve a metropólia előtt álló hosszútávra szóló feladatokat. Fülöp atyával a rekollekció előtt készült beszélgetés.
Már a szinódus előkészítésében is megjelent a fiatalok felé való nyitással egyfajta megújuló szemlélet.
A szinódust előkészítő munka során gyakorlat, hogy előtte a világegyház minden püspöki kara véleményt mond a kiadott kérdések segítségével. Ezek feldolgozására, megválaszolására minden egyházmegye saját módszert választhat. Ezzel párhuzamosan folyt, szintén a világegyház fiataljainak kérdezgetése az ifjúság-pasztoráció területéről. Kisebb, illetve országos szinten is hozzá szólhattak a témához, ezeket összefoglalva márciusban megrendezett ifjúsági találkozón fogalmazódtak meg ismét gondolatok. Ami egészen újszerű volt, hogy bárki, a világhálón keresztül lehetőséget kapott, hogy elmondja véleményét. Több mint háromszázezren éltek ezzel a lehetőséggel, arányaiban legtöbben az ázsiai fiatalok. Ez talán meglepő, de tudnunk kell, hogy míg mi arról beszélünk, hogy a fiatalok elhagyják az egyházat, nem járnak templomba, az ott nem így van. A távol-keleti és egyes afrikai országok fiataljai sokkal aktívabbak, a keresztény önmagukra találásban példásan járnak élen. Látnunk kell, hogy a jólét nagyon megrágja a hitéletet.
A mostani szinódusra a fiatalok is meghívást kaptak. Magyar résztvevő volt közöttük?
A szinóduson résztvevő harminc fiatal között nem, azonban a római világtalálkozóra utazó háromszáz között igen, egyikőjük görögkatolikus. Részvételük a tanácskozások hangulatát is meghatározta.
Felvetődik a kérdés, hogyan lehet mindenkire érvényes irányelveket megfogalmazni a sokrétű kultúrával és hagyománnyal rendelkező országokban?
Ez egy óriási dokumentum, ami mindenre kiterjedően próbál irányelveket megfogalmazni, persze éppen ebben rejlik a nehézsége is a feladatnak. De ilyen az egyház is, egy gigászi család.
Az egyik ilyen irányvonal, ami jól megfogalmazhatóan felszínre jött, a meghallgató egyház. Tehát nagyobb figyelemmel kell legyünk a fiatalokra. Eddig jobbára a püspök, a papok mondták meg mit kell tenniük. Persze továbbra is ők a kinyilatkoztatás közvetítői, de csatlakozni kell a fiatalokhoz, be kell lépni abba a közegbe, ahol a fiatalok élnek, és így elvezetni őket a Jézussal való találkozásra. Nagyon szemléletes evangéliumi kép ehhez az emmauszi tanítványok példája, amely mentén a záródokumentum is szemlélteti az egyház feladatait. Jézus együtt „lépeget” a tanítványokkal, faggatja őket, és ennek alapján kezdi el őket tanítani, egészen addig, míg a tanítványok aztán maguk nem kérik, hogy maradjon közöttük. Ezt kell tehát elérnünk, hogy mindenki önmagában érezze meg a Krisztus felé mutató igényét. A személyes találkozás élménye lesz az, ami, mint a tanítványok esetében is volt, elvezet ahhoz, hogy maguk is tanúságtevőkké váljanak, ők a lesznek a legjobb „tanítók” a saját kortársaik számára.
A másik jól körülírható irányvonal a hivatástisztázás, mint pedagógiai munka, ami egyben misszionálási lehetőség is. Ha egy fiatalt egyáltalán nem érdekel, hogy mit mond a pap, de ha ő, vagy más erre alkalmas személy, egy hitoktató, aki elkezdi kérdezgetni ki vagy te, mi a dolgod, tehát aki abban segít, hogy önmagára találjon a fiatal, hogy megtalálja saját helyét a világban, akkor ez már egy óriási lépés a Teremtővel való kapcsolatának rendezésére, hiszen az életét is Tőle kapta. Ezen az úton is a távollevő fiatalokat is közelebb tudják vinni Istenhez. Sőt ugyanígy, akik a hivatásukat keresik, az Istennel való kapcsolatukat is erősítik.
Ezek az irányelvek a pasztorációs módszerek megújítását is feltételezik.
Igen, szemléletváltást, esetleg új eszközök használatát igényli, de ezt a záródokumentum már nem részletezi. Az már a püspökök feladata, hogyan alkalmazzák tovább saját területükön, aminek a hatása természetesen csak jóval később lesz látható, érezhető.
Metropolita atya miben szeretne változtatásokat?
Püspökök, papok legyünk meghallgatóbbak, odafigyelőbbek. A miránk is jellemző hivataloskodó hangvétel, amellyel elvárjuk egy fiataltól, hogy keressen minket, keresse az egyházat, már nem működik. Meg kell ismernünk az ő életterüket, megtanulnunk az ő nyelvezetüket, kivált azt, amit az őket körülvevő digitális világ diktál. Jó lehetőséget látok továbbá arra, hogy az intézményeken keresztül tudjunk megszólítani minél több fiatalt.
Van elég olyan fiatal hazánkban, aki megszólításra vár?
A szinódus arra is rámutatott, hogy sokkal több az a fiatal, aki Istent keresi, mint akikkel nekünk kapcsolatunk van. Azt is szem előtt kell tartani, hogy alapvetően van bennük egyfajta istenkeresés. Amikor önmagát keresi, és a szórakozásban merül ki a fiatal lét, az egy abszolút meddő folyamat, amiből kimozdítani őket nem könnyű. De ha tudjuk, hogy a szórakozó helyen bulizó, vagy a droghoz nyúló fiatalban ugyanúgy ott van ez az istenkeresés, akkor könnyebb megérteni, hogy őt nem elítélni kell, hanem utána menni, belépni az életterébe, a saját nyelvezetében megszólítani. Úgy vélem ezeket a feladatokat most fogjuk megtalálni, most kell kidolgozni. Erre sürgető szükség van, hiszen éppen ezt a belső nyitottságot tépázza, bénítja a szórakozást istenítő világ, de tudnunk kell, hogy lelkük mélyén ott van a nyitottság, a lelkesedés, amit meg kell látnunk. Az viszont nekünk nagy segítség, hogy keresztény szellemű ország vagyunk, amit sokkal jobban ki kellene használnunk.
Fotók:Kocsis Fülöp facebook oldala