Mohos Gábort, a Pápai Magyar Intézet rektorát, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia korábbi titkárát december 8-án szentelték püspökké Esztergomban.
A főszentelő Erdő Péter bíboros, prímás; a társszentelők Michael August Blume apostoli nuncius és Ternyák Csaba egri érsek voltak.
Ferenc pápa Mohos Gábor pápai káplánt, a Pápai Magyar Intézet rektorát, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) korábbi titkárát október 4-én nevezte ki iliturgi címzetes püspökké és az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye segédpüspökévé.
Az esztergomi székesegyházban Szeplőtelen Fogantatás főünnepén bemutatott ünnepélyes szentmisén Erdő Péter bíboros, prímás; Michael August Blume magyarországi apostoli nuncius és Ternyák Csaba egri érsek szentelte püspökké Mohos Gábort. Az eseményen jelen volt Veres András, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke; Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes; Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi, nemzetiségi kapcsolatokért és az üldözött keresztények megsegítéséért felelős államtitkára; az MKPK számos jelenlegi és nyugállományban levő tagja, több határon túli magyar főpásztor, valamint számos egyházi és világi személyiség.
A szentelési szertartás kezdetén felolvasták Ferenc pápa október 4-én kelt bulláját. Ezt Erdő Péter bíboros szentbeszéde követte.
Részlet a szentbeszédből:
Mohos Gábor atya katolikus családban nevelkedett. Fontos szerepe volt életében a plébánián működő papoknak éppúgy, mint a bencés atyáknak, akiknek hitére, oktatói és nevelői munkájára ma is hálásan emlékszik. Gábor atya a római nagyszemináriumban készült a papi szolgálatra, majd szentelése után az Accademia Alfonsianán erkölcsteológiát tanult. Különösen a társadalmi bűn problémája foglalkoztatta. Az a jelenség, amit az Egyház szociális tanítása a bűn struktúráinak nevez. A hazugság, a kizsákmányolás, a hátrányos megkülönböztetés, a gyűlölet és a bosszú olyan struktúrákat építhetnek ki az emberi társadalomban, amelyektől a magunk erejéből aligha tudunk megszabadulni. (...)
Kedves szentelendő Testvérem! A mai napon a fölszentelés által megkapod az apostoli küldetés teljességét a tanítás, a megszentelés és a kormányzás feladatában. Ezt a hármat azért szoktuk megkülönböztetni, mert az Újszövetség sokszorosan hangsúlyozza, hogy Krisztus Dávid fia, vagyis a megígért Messiás-király. De ő a próféta, vagy a prófétánál is nagyobb, akinek el kellett jönnie, és egyben ő az örök főpap, aki Istennek a tökéletes áldozatot bemutatta. Krisztus kortársai ugyanis különböző szerepekben, különböző típusú vezetőkben várták a Messiást. Jézus pedig nemcsak egyik vagy másik, hanem mindegyik várakozásnak megfelelt, benne Isten minden ígérete teljesült.
Amikor az Egyház püspökei az ő küldetésében járnak, ugyancsak vállalniuk kell, hogy a rájuk bízott közösségben és valamilyen szinten az egész világegyház javára is teljesítik a tanítás, a megszentelés és a pásztori kormányzás szolgálatát. Az egyházi rend szentsége pedig különleges erőt és kegyelmet ad ehhez. Ennek működését, ha alázattal figyeljük a saját sorsunkat és tevékenységünket, magunk is megtapasztalhatjuk. Mikor az Egyház a világban üldözést szenved, amikor meg nem értés veszi körül, amikor újabb és újabb hullámokban próbálják megsemmisíteni a történelem erői, akkor különösen is szükségünk van a szentekre, a csodákra, a Szentlélek kegyelmeire tanúságtételünk során.
Kérem Egyházunk fejét, Jézus Krisztust, aki Urunk és Mesterünk, akinek valóságos történelmi személye és megváltói műve hitünk alapja és igazolása, hogy kísérje áldással és lelkipásztori örömökkel püspöki szolgálatodat és Egyházunk küldetését hazánkban és az egész világon. Ámen.
A homília után következett Mohos Gábor ígérettétele, majd a Mindenszentek litániája, amely alatt a szentelendő az Istennek való teljes önátadás jeleként a földön fekve imádkozott.
Ezután a jelen lévő püspökök kézrátételével adatott át a papi rend teljessége az új püspöknek. Ezt az olajjal való felkenés, valamint az evangéliumos könyv, a püspöki gyűrű, a mitra – püspöksüveg – és a pásztorbot átadása követte.
A szentmise végén Mohos Gábor szólt az ünneplő közösséghez. Először is hálát adott Istennek, aki öröktől fogva elgondolta, hogy legyünk a magunk saját tulajdonságaival: értékeivel és korlátaival együtt. Ezt követően szüleinek adott hálát, kiemelten is azért, hogy rögtön születését követően megkereszteltették, és ezáltal megnyílhatott az az út, amelyen haladva meg tudta hallani Isten hívását. Azoknak is megköszönte a segítségét, akik jó példájukkal vagy akár csak hallgatásukkal, jelenlétükkel támogatták papi hivatásában.
„Ki olyan mint az Úr, a mi Istenünk, /aki a magasságban lakik, / de lehajol, hogy letekintsen az égre és a földre? / Fölemeli a nincstelent a porból, / fölsegíti a szegényt a sárból, / hogy helyet adjon neki a fejedelmek között, / népének fejedelmei között” – idézte az új püspök a 113. zsoltárt, amelyből püspöki jelmondatát vette. Hangsúlyozta, hogy ez program a számára, és az lehet mindannyiunk számára is. Hiszen ha fölemeljük Istenre a tekintetünket, megtisztul a látásunk, és le tudunk hajolni, azaz észrevesszük az ínséget, elsősorban is a szeretetre való ínséget. Ez az Egyház hivatása, hogy Istenre irányítsa a tekintetünket – erősítette meg az új esztergom-budapesti segédpüspök.
Fotó: Ligeti Edina/Esztergom-Budapesti Főegyházmegye; MTI
Forrás: Agonás Szonja/Magyar Kurír