A mi Urunk, Jézus Krisztus születését ünnepeljük
Gyermekkorunk játéka a körbe-körbe forgatás után szédelegve nekiindulni a világnak. Jót nevettünk magunkon és egymáson, mennyire nem tud megállni a lábán és tájékozódni még néhány lépés erejéig sem ilyenkor az ember.
Karácsony közeledtével a felnőttek körében is elindul ez a játék. S ahogy egyre jobban pörögnek a napok, sok minden és sok mindenki megpróbál bennünket is felpörgetni az ünnepre hivatkozva – pedig ehhez az ünnephez aztán kell a józanság, a tisztánlátás.
Ha visszaemlékezünk, a betlehemi születéskor is nagy volt a sürgés-forgás – éppen ezért csak néhányan vették észre a csodát, a történelem legnagyobb eseményét: hogy Isten emberré lett, hogy meglátogatott minket, hogy hasonló lett hozzánk, hogy minket Magához hasonlóvá tegyen. Mi vártunk rá ezer évig, s közben megpróbáltuk elképzelni, milyen is lesz – aztán mégsem vettük észre!
A nagy sürgés-forgásban nem jutott Neki hely. Meg különben sem olyan volt, amilyennek vártuk. Nem így képzeltük.
„Övéi közé jött, de övéi nem fogadták be.” – állapítja meg sommásan János apostol. Ennek nem szabad ezen a karácsonyon megismétlődnie.
Juhász Géza, első helynök