Augusztus 25-én tartották a szokásos nyárzáró ifjúsági gyalogos zarándoklatot Edelény és Sajópálfala között.
A zarándoklat délben az edelényi görögkatolikus templomban mondott imaóra után indult, Borsodszirák, Boldva, Sajóvámos útvonalon Sajópálfalára. A zarándokokat Atanáz püspök atya is elkísérte. A program az esti vecsernye után tábortűzzel ért véget:
"Augusztus 25-e, péntek. Hogy milyen nap volt? Van, akinek csak egy átlagos pénteki nap. De annak a körülbelül ötvenfős társaságnak, akik déli 12 órakor az edelényi görögkatolikus templomban gyűltek össze, biztosan egy különleges időpont marad.
Dél volt, zúgtak a harangok, majd Atanáz püspök atya lépett be a templomba, hogy együtt végezhessük el a VI. imaórát. Buzdító szavai és úti áldása betelítette a templomot. Elmondta, hogy ő is velünk tart zarándoklatunkon, ahol önmagunk és a Jóisten megtalálása a cél.
Parókus atya pogácsával, gyümölccsel és frissítővel kínált bennünket. Kellett is az energia, hiszen előttünk állt 18-20 km. Mária énekeket énekelve indultunk el, és imádságaink még buzgóbbak lettek, mikor Edelény közepén eleredt az eső. „Ha szükség szorongat, Mária segíts…” hangzott fel az ének és a Szűzanya meg is segített bennünket, hiszen Edelény végére elállt az eső, újra kisütött a nap. Borsodszirák és Boldva közötti, szinte árnyék nélküli, forgalmas szakaszon elgondolkodik az ember a zarándoklat lényegén. Kovács Lajos atya megfogalmazása szerint a zarándoknak küldetése van: nemcsak önmagáért zarándokol, hanem ezzel példát mutat másoknak is, hogy igenis érdemes útnak indulni, van miért útnak indulni.
Boldván aztán a fáradt lábak megpihentek: frissítő, csoki, túrós batyus várt minket. Itt köszönöm meg társaim nevében az Edelényi Parókiának, hogy utunkat végigkísérték a finomabbnál finomabb falatokkal, frissítőkkel, ami a fáradt testeknek nagyon jól esett. A műemlék templomban lévő imádság után Fedor Péter atya elmesélte a templom rövid történetét, és buzdító „már az út felén túl vagyunk” mondata után, újult erővel továbbindultunk. Vidám dalokkal, jókedvű, és olykor mélyreható beszélgetésekkel még a haladás is könnyű volt.
A sajósenyei néhány perces pihenő után Sajóvámoson már várt minket Tóthszegi István atya és a hívek, akik oly nagy szeretettel és finom süteményekkel, szendvicsekkel vártak bennünket, sőt még a beígért jégkrém is megérkezett. Ezután fáklyás menettel haladtunk tovább a Mária úton Sajópálfala felé, hogy megérkezzünk és megpihenjünk a 300 éves Könnyező Kegykép előtt. A vecsernyében megemlékeztünk Natália és Adorján vértanúkról, akik hitüket bátran megvallva példával szolgáltak előttünk. Majd zarándokutunk végeztével a tábortűz lobogó fényénél úgy búcsúztunk el egymástól: „Jövőre veled ugyanitt!”
Trestyánszki Rita
Fotók: Minyóczki Csaba