Az Istenszülő elszenderülése és mennybevétele tiszteletét hirdeti a miskolci székesegyház, éppen száztíz éve szentelték fel a város központi helyén.
Már száz évvel ezelőtt is a város egyik legforgalmasabb helye volt a Búza tér. Itt szentelték fel a város első görögkatolikus szertartású templomát 1912-ben az Istenszülő elszenderülése tiszteletére.
Két év után újra fényes búcsúi ünnepet tartottak augusztus 15-én, a Miskolci Egyházmegye székesegyházában, alkalmilag összeállt, de nagyszerű énekkar kíséretében. Korábban a pandémia, tavaly pedig a felújítási munkák miatt csak szerény ünneplésre volt lehetőség. Idén, a templom fölszentelésének kerek évfordulóján, a Miskolci Esperesi Kerület papsága koncelebrált a püspöki liturgián, a szónok pedig Budapestről érkezett, dr. Papp Miklós atya személyében.
„Fergeteges idők járnak” – fogalmazott Miklós atya beszédének elején. Ebben a „fergetegben” háború dúl, menekültek érkeznek, hiányt szenvedünk sok mindenben; családunkban, egyházunkban. „A keresztény ember joggal várja el, hogy az egyház legyen „a hitnek a szabálya”, és segítsen nekünk ebben a fergeteges világban keresztényként élni.” – tette hozzá később. Ehhez az ünnep üzenetéből három támpontot emelt ki Miklós atya és fűzött hozzá jó néhány gyakorlati tanácsot is.
Az egyik ilyen támpont az, hogy ne csak hiányainkkal törődjünk, hanem a növekedéssel is. Az Istenszülő Szűz Mária életében is ezt látjuk: folyamatosan növekedett. Lépjünk egyet mi is előre vallásunk gyakorlásában.
A másik az, ahogyan az életünkben bekövetkező változásokat, „váltásokat” kezeljük. Ezt is lépésenként, az Istennel együttműködve meghozott döntésekkel kell megtegyük, tanácsolta Miklós atya: „Amit Istennel döntünk el, azt Isten segít megvalósítani”.
Az utolsó tanács pedig az öröm meglátása, az életöröm megőrzése, annak megélése, hogy jó dolog élni, ünnepelni, jó dolog az emberek életét tovább vinni. „A mai ünnep fölemel: Isten igent mond erre a világra”, fokról fokra Krisztus képmását kell magunkra ölteni – hangozott el az ünnepi beszédben.
Papp Miklós atya és Szemerszki Mihály atya, a székesegyház parókusa, pappá szentelésük huszonötödik évfordulóját szintén e napokban ünnepli. Orosz Atanáz püspök az Istenszülő pártfogásába ajánlotta életüket és további munkájukat.
A liturgia a szokásos búcsúi körmenettel, és a zárt templomudvaron közös vendéglátással és beszélgetéssel ért véget, amire már szintén régen nyílt lehetőség.