Az alábbiakban Orosz Atanáz püspök, a miskolci székesegyházban elhangzott újévi homíliájának részletét adjuk közre
„Nem véletlen, hanem a gondviselés intézkedése ez, hogy idén, a polgári év első napját, mivel az vasárnapra esik, egyik evangélium felolvasásával kezdjük: „Isten Fia, Jézus Krisztus evangéliumának kezdete.” Ezt hallottuk Szent Márk evangéliumának első soraiból. Székesegyházunk mennyezetén is Szent Márk evangélista ezzel a mondattal megfestve látható. Örömhírrel kezdődik ez az esztendő, hiszen nyolc nappal Jézus Krisztus születésnapja után nem csak az ő névnapját ünnepeljük - amikor a körülmetélkedésekor a Jézus nevet adták neki – hanem minthogy vasárnap van, az ő föltámadásának is örvendezünk: örömhír kezdetét hallottuk. Persze körülöttünk mindenki másfajta kezdetre gondol. 2023 óráiban különös a kezdés és különösek az esélyek. Ide illőnek érzem a Zsoltárok könyvének közepéről, a 76. zsoltár görög változatából egy hozzánk hasonló embernek a tépelődését:
„Gondolkodtam a régi napokról és a hajdankor esztendőire emlékeztem. Elmélkedtem, éjjel a szívemben meghánytam-vetettem, és lelkem ezt fürkészte: Vajon mindörökre elvet az Úr, és nem lesz többé kegyes hozzám? Vagy mindvégig megvonja irgalmát, ígéretei már nem érvényesek nemzedékről nemzedékre? Vajon elfelejtette Isten a könyörületességét? Vagy haragjában visszatartja az ő irgalmasságát?”
Nem biztos, hogy Szilveszter éjszakáján mindenki így töprengett a Jóisten dolgairól és e világ forgásáról, mégis, úgy érzem nagyon aktuálisak a két és félezer évvel ezelőtti gondolatok. Azért is, mert a zsoltáros Istentől megvilágosítva hirtelen így folytatja:
„Így szóltam: most kezdtem el! A Fölséges jobbjának megváltozása ez.”
Az Ószövetség prófétái úgy emlékeztek az Egyiptomból való kiszabadulásra, mint ami Isten hatalmas jobbjának a műve volt. Azóta, amikor a Bibliában a Fölségesnek a jobbja kerül szóba, mindig ezekre az üdvtörténeti eseményekre emlékezünk: Isten nagy csodáira. Nem véletlen, hogy a most fölelevenített verset éppen legnagyobb ünnepeinken, a vecsernye prokimenjében szoktuk megismételni arra a következő zsoltárversre válaszolva: „Kicsoda olyan nagy Isten, mint a mi Istenünk? Te vagy az Isten, ki csodákat művelsz”
A zsoltáros tépelődése, hogy vajon a hajdankor szép esztendőiből látunk-e még valamit; illetve kétségeskedése: vajon már Isten teljesen elfelejtette irgalmát és könyörületességét? – bennünket is megérinthet. Hiszen körülvesz bennünket az elvilágiasodásnak és a háborúnak sok olyan jele, amely nem ígér egészen jót erre az esztendőre. De ha így tépelődünk, ahogyan ezt a zsoltáríró tette, akkor nekünk is megvilágosítja lelkünket és elménket a gondviselő Isten, mert ő a csodák Istene, aki nemcsak hajdan művelt nagy csodákat, hanem saját személyes és társadalmi közös életünkben is.
„Így szóltam, most kezdtem el! A Fölséges jobbjának megváltozása ez” – ismételjük karácsony és Húsvét vecsernyéjén, és ismételhetjük most is újévkor, ahogy a szent atyák vagy a sivatagi szerzetesek tanítottak bennünket: sosem szabad elcsüggedni vagy kétségbe esni, hanem mondd minden reggel fölkelve: „most kezdtem el”, én a Fölséges jobbjával fogok együttműködni.
Tegnap hunyt el Benedek pápa, aki a 95 éve során sok mindent látott az egyház folyásáról és lelki végrendelete mára derült ki: azt kéri az őt ismerőktől, hogy maradjanak állhatatosak a hitben és ne hagyják, hogy megtévesztő hangok összezavarják őket. A megboldogult Benedek pápa egy évtizede írta le éppen a mai ünnepünkről, hogy milyen jelentős Jézus körülmetéltetésének a napja, hiszen a választott nép törvényei szerint Jézus ezzel az akkor még közhasználatú rítussal „az ígéretek Ábrahámtól eredő közösségébe” lett felvéve, lépett be. Így, amikor a Jézus nevet adták neki, egyszerre örököse lett az Ábrahámnak adott ígéreteknek, és az ígért Jézus névvel – mely kifejezi, hogy Isten megment – továbbvezet a várakozások beteljesedése felé. Benedek pápa diszkréten idézi a Galata levélből azt a verset, amelyet az elmúlt hetekben többször is hallhattunk: „Amikor elérkezett az idők teljessége, Isten elküldte fiát, aki asszonytól született, a Törvénynek alávetetten, hogy a Törvény alatt levőket kiváltsa, hogy mi elnyerjük a (fogadott) fiúságot.” Benedek pápa meggyőződése szerint ez valósult meg karácsony nyolcadnapján, Jézus körülmetéltetésének napján, amikor a választott népnek tett ígéretek örököseinek egyike lett, és garanciát adott arra, hogy Isten mégsem rejtette el könyörületességét, és megemlékezik az ő irgalmáról nemzedékről nemzedékre.
Atanáz püspök a homília további részében Ferenc pápa az 56. béke világnapjára írt üzenetének negyedik és ötödik pontját kiemelve elmélkedett, amelyek több helyen is az előző gondolatmenethez kapcsolódtak. Hozzátette, hogy holnap, január 2-án reggel vezet a székesegyházban koncelebrált liturgiát az elhunyt Benedek pápáért.
Így kíván minden kedves testvérnek boldog új évet a miskolci főpásztor.