Vasárnap hajnalban a székesegyházunkban végzett imádság után Atanáz püspök atya, Béres Gábor atya és kísérőik vezetésével 64 ministráns indult el Rómába, a Nemzetközi Ministráns Zarándoklatra.
A vasárnapi hosszú utunk Padováig vezetett, ahol a Szent Antal-bazilikában végeztünk Szent Liturgiát. Atanáz püspök atya lelkünkre kötötte, hogy az igaz római zarándoklat úgy teljes, ha meggyónunk, szentáldozásban részesülünk, s imádkozunk a Szentatyáért. Végig gyóntatta püspök atya a Liturgiát, s még a következő napokban is találtunk alkalmat, hogy a szentgyónásunkat elvégezzük. Megtanultuk latinul a Miatyánkot, hogy majd a Szent Péter téren így is tudjuk együtt imádkozni Ferenc pápával. Egy kicsit még körülnéztünk a gyönyörű városközpontban, majd éjszaka Montecattiniben szálltunk meg.
Hétfőn Firenzébe mentünk. Átmentünk az Aranyművesek-hídján (Régi-híd), majd a Régi Palota és annak környezete és nevezetességei (pl. Michelangelo Dávid-szobra) vártak ránk. A Firenzei-dómnál hatalmas tömeg várakozott, hogy bejuthasson a világ negyedik legnagyobb templomába. Mi is bejutottunk, hogy jó zarándokként imádkozhassunk a híres Utolsó ítélet freskó alatt.
Róma felé sok hegyre épült várost láthattunk, s az egyikbe, Orvietóba, föl is mentünk ‒ busszal, lifttel, gyalog. A zeg-zugos utcák és a kis terecskék közül kibukkanva megdöbbentően gyönyörű látvány volt a hatalmas, csíkos orvietói templom. Az Eukarisztiával történt ottani csoda ábrázolásaival díszített templomrészben sok időt töltöttünk imádkozással, majd a hegy széléről gyönyörködhettünk a kilátásban. Estére már Róma határában, Prima Porta kempingjében vacsoráztunk olasz főtt tésztát, pasztát. Atanáz püspök atya egy kis beszélgetést indított még a hivatásról, majd nyugovóra tértünk.
Kedden várt ránk a Nagy Találkozás! A korai reggelizés után irány Vatikánváros, a Szent Péter tér. Láttuk, hogy a bazilikába nem jutunk be időben, így a délelőtt nagyobbik részét a Vatikáni Múzeumokban tölthettük. Sok ismerős műalkotást láttunk, és sok új fölfedezés is várt ránk.
Délután hangos találkozásunk volt a Hajdúdorogi és a Nyíregyházi Egyházmegye ministránsaival. Zúgott az utcán a Ria-Ria-Hungária! Még két nappal később a közeli árusok is mosolyogva emlékeztek erre, amikor ott vásároltunk. Három órakor nyitották meg a Szent Péter teret, s az átvizsgálások és egy nem kis locsolkodás után elfoglalhattuk helyünket a Szent Péter-bazilika előtt. A forróság miatt tűzoltó fecskendővel locsoltak minket, de a Lélek tüze által hevített lelkesedésünket ez nem oltotta ki:)
A Ministráns Találkozó magyarul kezdődött. A Nemzetközi Ministráns Szövetség magyar elnöke, Németh László püspök atya köszöntött minket, magyarokat, a harmadik legnagyobb csoportot. Hat országból voltunk ott magyarok, majdnem kétezren. Később a többi országot is bemutatták. Az énekek és az imák, a bemutatkozások főleg németül és angolul hangzottak el. Az a néhány óra, amíg vártuk a Szentatyát, lelkesen és lelkesítve telt.
Hat óra tájban megérkezett Ferenc pápa. Többször is körbejárt köztünk, hogy minél többen láthassák, s hogy ő is közelebb kerüljön a ministránsokhoz. Hasonló lehetett a hangulat annak idején, amikor Jézus olyan emberek közelébe került, akik szerették és szívesen hallgatták őt. A Szentatya vezette a közös imádságunkat: magyarul, németül, franciául, angolul, latinul. A Miatyánkot viszont csak ő mondta latinul, mert azt kérte, hogy mindannyian a saját anyanyelvünkön szólítsuk közös Mennyei Atyánkat. Jó volt megtapasztalni azt a szeretetet, amely belőle, és az őrá figyelő sok-sok nemzetbeli ministránsból árad.
Magyar nyelvű zöld sálainkat cserélgettük a más nemzetbeli ministránsokkal. Nem is fáradtunk el, de estére vissza kellett mennünk a kempingbe, mert várt ránk a ma esti paszta!
Szerdán a Szent Ignác-templomban együtt voltunk Szentmisén a többi magyar zarándokkal. A legszebb talán az volt, amikor a Miatyánkot szinte soronként külön mondtuk, mert mindenkit meghatott a szavainktól, imáinktól zengő templom. A Szentmise végén köszöntöttük pappá szentelése 30. évfordulóját ünneplő Atanáz atyát. Ez volt ám a hangos „Éljen soká!”
Átsétáltunk a Spanyol-lépcsőhöz, majd következett egy komolyabb városnézés. A divatcégek boltjaitól híres utcák, a Corso, az olasz nemzet oltára, a Capitoleum domb, a Forum Romanum… Megnéztük Róma leghíresebb görögkatolikus templomát, majd a Tevere mellett, sőt a szigetén keresztül mentünk pizzázni. 41 celsius fokot mutatott a hőmérő! Jól esett az ebéd, s az árnyékban való szieszta. A városnézés ‒ sok-sok hideg vizű kútnál való lassítással ‒ folytatódott: szűk utcácskák, piacok, Piazza Navona, Trevi-kút, Pantheon, majd a falakon kívüli Szent Pál-bazilika. Impozáns épület, gyönyörű előkerttel, Szent Pál sírja ‒ volt mivel töltekezni, volt miért hálát adni!
S még ezek után jött a naplementés fürdőzés a Tirrén-tengeren! Csapatunk kétharmada most volt először tengerben. Labdáztunk, játszottunk, úsztunk. A mai forróság élményét helyre raktuk. S este tízkor még hátra volt a vacsora: a napi paszta.
Csütörtökön ünnepünk volt: Urunk színeváltozása. Magyar görögkatolikus ministránsok a Pápai Görög Kollégium Szent Atanáz-templomában voltunk püspöki Liturgián. A Spanyol-lépcső mellett ebédeltünk, majd indultunk a Szent Péter térre. Elég hamar bejutottunk a Bazilikába. Ferenc pápa nem volt ott, de több szent pápához is közel kerülhettünk, sírjaiknál imádkozva. Hatalmas templom, rengeteg zarándokkal és turistával (a világegyház), s milyen jó volt benne imádkozni!
Metróra szállva, püspök atya vezetésével elmentünk a Lateráni-bazilikához: ez minden egyházak feje és anyja. A monumentális apostol szobrok között, Keresztelő Szent János és Szent János evangélista segítségét kértük magunkra és az otthon lévőkre. Egy szép keresztelő kápolna megnézése után elzarándokoltunk a Colosseumhoz, több ezer keresztény elődünk vértanúságának szent helyéhez. Ma egy kicsit hamarabb értünk haza, mert nagyon várt minket a mai paszta. (Ha valaki azt gondolná, hogy nem ízlett a sokféle tészta, az rosszul gondolja azt. De ha valaki azt gondolná, hogy ezek után otthon is csak tésztát szeretnénk enni, az is rosszul gondolja!)
Pénteken, a korai összepakolás és reggelizés után Assisibe zarándokoltunk. Igazán imádságra és gondolkodásra indított a hatalmas assisi templom közepén, a Szent Ferenc által fölépített Porciunkula-kápolna! Ma ebédre kaptunk pasztát. S amikor majdnem jóllaktunk, akkor derült ki, hogy ez csak az előétel volt: saslik, sült krumpli, sőt profiterol is járt még a folytatáshoz! Ezek után még kétórás fürdőzés várt ránk a szálloda medencéjében.
Délután pedig egy igazi csodautazáson vettünk részt. Fölmentünk Assisi régi városába. Mintha nem is Olaszországban lennénk: tiszta utcák, gondozott házak és kertek… És Szent Ferenc képe legalább ötven(vagy száz)fajta tárgyon. S a Szent Ferenc sírja fölé épített templomok és az azokban imádkozó emberek! Lelket megindítóan szép élmények! Egy kis visszatekintésre is jutott idő, hogy miért is jöttünk zarándokolni, s mi mindent kaptunk máris a minket szerető Istenünktől: közös élmények, találkozások szentekkel és szentté válni akarókkal, új barátok…
Szombaton egy kiadós reggeli után irány San Marino. Utunk során ez már az ötödik ország volt. Varázslatos helyen (hegyen), varázslatos utcákkal, látni- és vásárolni-valókkal. Riminitől északra, egy pizza és egy fagyi között még egy kis adriai fürdésre is jutott idő. Hogy a búcsúnk Itáliától még szebb lehessen.
Este még valahol Szlovénia elején, s az éjszaka közepén, valahol Zala megyében is megálltunk, de ezek csak homályos emlékek.
Vasárnap reggel hatkor már ‒ hálát adva ‒ megláthattuk a Búza téri székesegyházunkat és a bennünket várókat.
Nagyon jó volt! Köszönjük a ministráns társainknak, sofőrjeinknek, Gábor atyának, Szilvi néninek, Zoli atyának, Péter atyának, Zoli atyának és Atanáz püspök atyának ‒ és a minket támogatóknak ‒ ezt a zarándoklatot!