Egyházi évünk egyik legfontosabb ünnepe a legszentebb Istenszülő örömhírvétele.
Az ünnepről Galambári Péter atya gondolatait olvashatják:
"Március 25-én a legszentebb Istenszülő örömhírvételének ünnepét tartjuk görögkatolikus egyházunkban. De vajon lehetséges-e ÖRÖMRŐL beszélni mostanság? Hiszem, hogy IGEN!
Ennek érdekében megfogadtam, hogy ebben az írásban egyszer sem említem annak a kórokozónak a nevét, amitől retteg az egész világ. Inkább arra koncentrálok, mit is állít elénk az Egyház, Lukács evangéliuma által, ezen az ünnepen. (vö.: Lk 1,24-38)
Angyal jelenik meg egy nőnek és olyan hírt közöl vele, ami örömet hirdet az egész világnak. Sokszor gondolkodtam már erről az eseményről, hiszen ez az egyik legkedvesebb ünnepem. De általában csak Mária szempontjából szoktuk vizsgálni a mai evangélium üzenetét: hogyan mondott igent arra, hogy édesanyja legyen a világ Üdvözítőjének. De figyeljünk most Gábor angyalra. Tanuljunk alázatosságot tőle, ahogyan elhozta az örömhírt Máriának és általa nekünk is.
„A hatodik hónapban az Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz.” Hittanórán, mikor erről beszélgettünk, az egyik gyerek így foglalt össze ezt az eseményt: Gábor angyal „Isten postása” volt. Ez a gyermeki gondolat segít nekünk abban, hogy szembesüljünk Gábor angyal alázatosságával: nem tartja rangon alulinak, hogy Isten üzenetét tolmácsolja Máriának. S nem akármilyen hírt hoz, egy igazi örömhírt: Máriának gyermeke fog születni, akit Jézusnak kell hívni. Manapság csupa rossz hír árad felénk a hírek világából. Azt mondják a médiához értő szakemberek, hogy igazából a rossz hírnek van értéke, erre vevők a nézők. Lehet, hiszen sok olyan embert is ismerek, aki valahogy örömét leli abban, hogy rossz hírt adjon át, pánikot keltsen, megrémisszen mindenkit. Mi inkább Gábor angyalhoz hasonlítsunk: tegyük boldoggá embertársainkat, vigyünk örömet, boldogságot ebbe a szomorú világba, legyen bennünk egy csöppnyi humor, hiszen a nevetés is gyógyítja lelki és testi betegségeinket, fájdalmainkat.
„Az angyal belépett hozzá és megszólította: Üdvözlégy kegyelemmel teljes!” Már ahhoz is kellett Gábor angyal alázatossága, hogy Isten hírvivője legyen, de mennyivel inkább ahhoz, hogy kegyelemmel teljesnek nevezzen egy testben élő teremtményt. Hittanórán megtanultuk: az angyalok teremtett lelkek, akiknek értelmük és szabad akaratuk van, de testük nincs. Tisztán szellemi létezők, azaz nincsenek alávetve az anyagi világ törvényszerűségeinek, nem hatnak rájuk a testiségből fakadó korlátok. Ennyiben tökéletesebb teremtmények, mint mi emberek. Ennek ellenére Gábor angyal alázatosan kegyelemmel teljesnek nevez egy embert. Mert Isten nem egy angyalt választott ki, hogy általa lépjen be a földi világba Jézus Krisztus, hanem egy törékeny, fiatal, názáreti lányt. S ezzel az isteni döntéssel, mérhetetlenül magasabb pozícióba kerültünk mi emberek, mint az angyalok. Ha Istennek ennyire fontos az emberiség, akkor nem kell félnünk sem betegségtől, sem haláltól, mert nevünk föl van jegyezve a mennyben!
„Végül az angyal eltávozott.” Bár biztos szeretett volna Gábor angyal a kegyelemmel teljes mellett maradni, más volt az ő küldetése. Alázatossága abban is kitapintható, hogy mindig és minden körülmények között engedelmeskedik Istennek. Ezekben a napokban az Egyház arra kéri az idősebb, betegségekkel küszködő híveket, s bizonyos városban lakókat, hogy ne jöjjenek szertartásokra. Bár mindennél jobb a Kegyelem mellett időzni, Vele együtt lenni, most mégis távol kell maradniuk. Ebben is példaképünk lehet Gábor angyal, akinek alázatosságából engedelmesség fakadt."
Bár megfogadtam, hogy nem írom le annak a kórokozónak a nevét, mégis ott van soraim között. De akkor minek örüljünk? Annak, hogy közeledünk az Ünnep felé, amikor szintén angyal fogja asszonyok tudomására hozni az örömhírt: Nincs itt, feltámadt!