Egy hétvégét töltött a NEK jelképe országjáró missziós útján a zempléni kisvárosban.
Péntek délben érkezett a Missziós kereszt a sárospataki görögkatolikus templomba. Elsőként a gyermekek jöttek köszöntésére a Szent Erzsébet Katolikus Általános Iskolából tanáraikkal, majd az Örömhírvétel Görögkatolikus Óvodából. Őket nemcsak a pedagógusok, hanem szüleik is elkísérték.
Az esti Szent Liturgiát dr. Kruppa Tamás atya, a Nyíregyházi Görögkatolikus Papnevelő Intézet rektora vezette. A liturgián Tamás atya a pénteki nap szimbolikus jelentéséből kiindulva fejtette ki elmélkedését a kereszt titkáról. Péntek a teremtés napja, ekkor teremtette meg Isten az embert. A férfi és nő egymás iránti szeretetében Isten szeretete tükröződik. Nagypénteken, Jézus kereszthalálában is megnyilvánul a végtelen szeretet: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda” (Jn 3,16). A kereszt tehát Isten szeretetének jele. Kereszthalálával és pokolra szállásával Jézus Krisztus még a legmesszebbre sodródott embernek is kinyújtotta kezét és megváltást ajándékozott. „A kereszt oltárán a maga örök főpapi áldozatát mutatta be élőkért és holtakért, örök megváltást szerzett, halálával mindenkit az igazság ismeretére, az örök boldogságra hívott. A kereszt tehát számunkra oltár is, amelyen Jézus megszentelte a teremtett világot, és újra alkalmassá tette, hogy tiszta legyen.” – hangzott el a homíliában. A szenttéavatás szertartásának azon mozzanatának kapcsán, amikor az oltárra helyezik az avatandó szent ereklyéjét, tette föl a kérdést a rektor; hogy a Missziós kereszten elhelyezett szentekhez hasonlóan, akik szintén a legnagyobb áldozatot hozták a jó dolgokért, merjük-e, akarjuk-e fölvenni Jézus keresztjét. „A szentek föltekintettek Istenre, mindig tudatában voltak annak, honnan jöttek és hová tartanak, egész életükben tudtak úgy élni, hogy lehessen látni a mögöttük álló Istent.”
Másnap „A kereszt ereje az élet peremén” címmel tartott elmélkedést dr. Balogh Győző atya. A rakacai lelkipásztor beszélt saját, származásából fakadó küzdelmeiről is. Mindannyian legtöbbször kívülről szemléljük a dolgokat, ez azonban nem mutatja meg az igazi embert, a szív mélyére is kell tekintenünk. Ahhoz azonban, hogy a szívben lakozó embert megláttassuk, sok-sok küzdelem kell. Lehetséges, hogy falakat kell hozzá dönteni, de meg kell tenni. „Abban a kis faluban, ahol papként szolgálok, a misszió számunkra kézzel fogható. Az életünk függ tőle, hogy tudunk-e békességben együtt élni” – mondta Győző atya, majd kifejtette, mit jelent küldetésünk. „Küldetésem van az emberek felé, de van egy küldetésem önmagam felé is. Nekem keresztény emberként ezen a földön meg kell mutatnom, hogyan kell becsületesen, őszintén élni, hogy hitelem legyen mások előtt. És van egy küldetésem mások felé; ahhoz nekem kell gazdagodni lelkileg is; tanulnom kell, dolgozni kell azon, hogy példát mutassunk és példák legyünk. Ha föl tudjuk emelni szemünket a keresztre, rájövünk, hogy ebben a ’kereszt-cipelésben’ nem vagyunk egyedül; közösen cipeljük azt.”
„Az az ember, aki a legenda szerint ellopta a szöget Krisztus vérző tenyeréből, hogy kevesebbet szenvedjen, valójában tanúságot tett arról, hogy azért vagyunk ezen a világon, hogy összefogjunk, és minél kevesebb szenvedést okozzunk a másiknak, merjünk krisztusiak lenni, merjünk minden helyzetben embernek maradni, a lelkünket nem eladni, hanem megtartani mindazt, amit őseinktől kaptunk, és ezeket beépíteni a jövőben.” – zárta elmélkedését Győző atya.
Október 26-án Hodászról is érkezett zarándokcsoport Sárospatakra. Parókusuk, Kanyó Árpád atya vezetésével cigány nyelven végezték a Szent Liturgiát a kereszt előtt.
A homíliában Árpád atya utalt Szent Demeter emléknapján elhangzó imádságokra, amelyek földindulásokat említenek. A földrengésre az ókori ember Isten haragjaként tekintett, figyelmeztetésként, „hogy mi emberek hagyjuk abba az bizonytalankodást, hagyjuk abba a ’kétfelé sántikálást’, az Isten elleni ingadozást. Úgy kell rátekintenünk erre a keresztre – mondta a parókus, - hogy az életünket nézzük meg; mennyire vagyok én szélkakas, hány és hány alkalommal fordulok ide és oda, mennyire ingadozom az elhatározásaimban. Hagyjuk abba az ingadozást - tanácsolta Árpád atya - és keressük meg Krisztus keresztjét, ami egy olyan alap, ami nem inog meg soha. „Amikor itt vagyunk és imádkozunk, kérjük Istent, hogy segítsen bennünket, és ha bennünk igazi földrengés van, ami a bűneinket megtisztítja, akkor az Isten bennünket is lélekben fölemel; az imádságban, az eucharisztiában közénk jön és bennünk lakik.”
Szombat délután a római katolikus közösségek érkeztek közös imádságra és szertartásra a templomba, vasárnapra pedig Atanáz püspök látogatta meg a sárospataki közösséget. Az aznapi evangélium Isten látogatásáról szólt, s ez alkalmat adott az embereket a kereszttel és kereszten is meglátogató Isten szeretetéről szóló elmélkedésre. A püspöki liturgián az ungvári székesegyház kórusa szolgált. Így középpontba került a múlt századi felvidéki és kárpátaljai vértanúk példája, közöttük különösen is az Ungváron elhunyt boldog Romzsa Tódoré, akinek dédszülei a sárospataki parókiáról kerültek át Kárpátaljára.
„Lelket feltöltő napok voltak ezek” ‒ mondta el Páll Miklós parókus a Missziós kereszt sárospataki tartózkodásáról.