A betlehemi csillag minden Istent kereső ember számára jelzőfényként ragyog, mutatja az utat Isten szelíd szeretetének jele felé. Az elmúlt napokban, december 21-én, különös reménnyel a szívünkben vártuk a betlehemi csillag évezredes feltűnését; az idei vírushelyzetben különleges ajándékként sejlett fel.
A Messiást meglátogatni érkező napkeleti bölcsek ezekkel a szavakkal köszöntek be Heródes király udvarába: „Hol van a zsidók újszülött királya? Láttuk csillagát napkelten és eljöttünk, hogy hódoljunk neki.” (Mt 2,2) A természet hódolata így vezette célba az Istennel való találkozásra szomjazó vándorokat.
A betlehemi csillag azóta is minden Istent kereső ember számára a világítótorony jelzőfényeként ragyog, mutatja az utat a jászolban fekvő Kisded, Isten szelíd szeretetének jele felé.
Idén egész évben, de különösen az elmúlt napokban különös reménnyel a szívünkben vártuk a betlehemi csillag évezredes feltűnését: december 21-én este a Jupiter és a Szaturnusz bolygók együttállása a Krisztus korabeli eseményhez hasonlatosnak ígérkezett. Nekünk, a mai kor vándorainak, Istent kereső, vele találkozni vágyó embereknek a mostani nehezen megélt vészhelyzetben különleges ajándékként sejlett fel. Sajnos a hazánkra hetek óta rátelepedő felhőzet lehetetlenné tette ezen égi jelenség megcsodálását. Voltak azonban nálunk szerencsésebb honfitársaink, akik erdélyi hegyek magaslatairól figyelhették meg az égi jelet: a Hargitáról gyönyörű fotók beszélik Isten dicsőségét (Simon-Zsók Anett és Fodor István fotói).
Ha testi szemeinkkel nem is láthattuk, de a tudat, hogy az a jel, mely a Megváltó érkezését jelezte kétezer évvel ezelőtt, ezekben a napokban is fenn ragyog az égen, mindnyájunk lelkét közelebb viheti a betlehemi jászolhoz, és hozzájárulhat, hogy most karácsonykor még inkább átélhessük: VELÜNK AZ ISTEN!
Béres Gábor atya