A Miskolci Egyházmegye székházi kápolnájának falai gyönyörű ikonokkal gazdagodtak
Keresztelő Szent János születésének ünnepén a metropólia főpásztorai szentelték fel a Miskolci Egyházmegye Püspöki Székházában található kápolnát, amely új oltárral, ereklyével és teljes bizánci ikonográfiával gazdagodott.
A Miskolci Egyházmegye Püspöki Hivatala a Szeles utcai épületben működik 2012 tavasza óta. Az épület földszintjén található kápolnában kora reggelenként utrenye van, de itt tartják a napindító imaórát a hivatal dolgozói, olykor vecsernyét és keresztelőt is. A görög stílusú ikonosztáziont már egy évtizede megfestette Seres Tamás, de a falakon eddig még nem voltak ikonok. Ábel püspök a mai homiliájában úgy fogalmazott; még túl sok volt a kápolnában a világi vonás. A falakat azonban mostantól aprólékos gonddal megfestett ikonok borítják, amelyek az üdvözítő Krisztus földi életét, illetve az Istenszülő születését és elszenderülését, valamint egyes szenteket ábrázolnak.
A székházi kápolnát a Görögkatolikus Metropólia elöljárói, Kocsis Fülöp metropolita, Orosz Atanáz és Szocska Ábel püspökök szentelték fel. Az oltárra helyezendő ereklyét Atanáz püspök hozta a kápolna zárt ajtajához.
Az imádságok és zsoltárok után a püspökök, a papok, a papnövendékek, a hivatal dolgozói, és a kápolna festőművészei egymás után vonultak be a kápolnába. Az ereklyék ünnepélyes elhelyezését és lepecsételését az oltár lemosásának szertartása és annak feldíszítése követte. A szertartás utolsó mozzanata a kápolna falainak megszentelése volt. Először Fülöp metropolita müróval kente meg a négy égtáj felől, Atanáz püspök szenteltvízzel hintette meg, majd Ábel püspök tömjénezővel áldotta meg a falakat.
Az ünnepi szertartás Szent Liturgiával folytatódott, melyen Ábel püspök tartott elmélkedést. A nyíregyházi főpásztor a kápolna megújulását az ember megújulásának szükségességével vonta párhuzamba.
„Keresztelő Szent János az újjászületésnek a nagy hírnöke” – kezdte beszédét Ábel püspök, majd arra világított rá, hogy körülöttünk mennyi tárgy és épület tud megújulni, szebbé és értékesebbé válni, és „mennyivel inkább így van ez az emberi lélekkel, amelynek úgyszintén időről időre meg kell újulnia. Nem maradhatunk abban az állapotban, amelyben élünk, mert ott kell, hogy legyen bennünk a vágy a folytonos megújulásra. Ahogy éljük az életünket, föl kell ismernünk hibáinkat, a nehézségeinket, és észre kell venni, mint az épületen a repedezéseket, a megkopott dolgokat, az elhasználódott dolgokat és igenis időről időre erőt, energiát kell abba fektetni, hogy ezt megújítsuk.”
Ezek után Ábel püspök több ó- és újszövetségi szentírási szakaszt is idézett arra vonatkozóan, hogy a megújulás valójában mi is az embernek az életében. Ezek egyike, ahol Keresztelő Szent János hirdeti a bűnbánatot, a megtérést, bűneinknek bocsánatát; mintegy újjászületésre hív bennünket. Vagy az Úr Jézus Krisztus Nikodémushoz intézett szavai is erre intenek: „Bizony, bizony mondom neked, ha valaki újra nem születik, nem láthatja meg az Isten országát. (…) Ha valaki nem születik vízből és lélekből, nem mehet be az Isten országába, mert ami testből született, az test, és ami a lélekből született, az lélek. (Jn 3, 3-6).
Később elmélkedésében a nyíregyházi püspök Pál és Péter apostolok leveleinek egy-egy mondatát emelte ki: Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre.(2Kor 5,17). „Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki nagy irgalmából újjászült minket Jézus Krisztusnak a halottak közül való feltámadása által élő reménységre” (1Pét 1,3)
„Ez a kápolna gyönyörűen megújult, de nem nekünk, hanem az Úristennek, mi csak részesei vagyunk ennek a megújulásnak.” – mondta Ábel püspök, majd azzal folytatta, hogy a mi megújulásunknak is ilyennek kell lennie. „Ha meg akarunk újulni, akkor nekünk is az Úristen színe előtt, a Lélek által kell megújulnunk, ahogyan azt a Szentírás is tanítja, mert mi mindannyian nem önmagunkéi, nem másokéi vagyunk, hanem az Úristené. Legyen ez a hely nagyon sok ember életének, megújulásának a helye, amely a régi embert leveszi, újba öltözteti, újjá formálja, új emberré alakítja.”
Idén februárban kezdte a kápolna ikonjait felvázolni a Maniera Bizantina ötfős csapata. A hivatali dolgozók szinte lépésről lépesre követhették nyomon egy-egy ikon születését. Első lépésként az alakokat vázlatozta fel az ikonfestő csapat vezetője, Seres Tamás. Ezután készülhetett a háttér, majd az alakok ruhái és arca, tárgyak és a környezet. Johanna, Bence, Mihály és Tibor a team tagjai, kezük munkáját dicséri a megannyi aprólékos és gyönyörűséges részlet.
A kápolna utcafront felőli oldalára az Istenszülő és Krisztus születését, valamint a találkozás ünnepét ábrázoló ikonok kerültek. Felettük pedig szentek és boldogok ábrázolásai láthatók, köztük a 20. században boldoggá avatott görögkatolikus püspökök, Romzsa Tódor, Gojdics Pál és a hamarosan boldoggá avatandó Orosz Péter vértanú.
A szentély bal oldali falára Jézus mennybemenetelét, az oltár mögötti részére pedig a pünkösdi jelenetet festették. A kápolna bejáratának bal oldalára került az Istenszülő elszenderülése, mellette pedig sorban a nagypénteki események képi ábrázolása. A mennyezet kör alakú részén egy hatalmas kereszt jelenik meg.
További képek az ikonokról ITT, a kápolnaszentelésről pedig ezen a LINKEN.
Szerző: Varga-Juhász Bernadett