Ahogyan a reggeli ködben még nem látjuk a hegyek csúcsát, de olykor még az utca végét sem, így vagyunk az idei karácsonnyal. Nem tudjuk pontosan, mit hoz.
A görög templomokban immár másfél hete ismétlődő karácsonyi katavásziánk (kánonunk) zárszava egy csodálatos vízió: „Különös és csodálatos titkot látok: barlangot mint eget s kerubtrónként a Szüzet…” A közismert magyar változat egymás mellé helyezi a „mennyet és istállót, királyi széket és Szüzet …” A görög eredeti szöveg azonban egymásba futtatja az istállót és az eget és így akadályokkal és szenvedésekkel teli világunkon belül is nyilvánvalóvá teszi, hogy mi már itt és most kerubtrónként vagyis Isten hordozójaként szemléljük a Szüzet, aki világra hozza a világ Teremtőjét és Fenntartóját.
Az idén is, pandémiás nehézségeink ellenére is lelkesen énekeljük ezt. Ősi énekünk eredeti szövege „különös és csodálatos misztériumról” szól, görögül paradoxonról, előttünk is lassan fölsejlő titokról, ahol még egymásba mosódik, aztán lassan egybevág a mennybolt és a barlang-istálló, a királyi trón és a Szűz öle. De már látjuk-sejtjük az alagút végét… Azt, ahol a jászolban megfér a mindennél nagyobb Krisztus Isten, aki ebben a jelenlegi, szorongatott helyzetünkben is kicsinnyé lesz értünk, hogy megmentsen bennünket, büszke modern embereket, akik immár egy éve egy-egy parányi kis vírussal sem tudtunk igazán megbirkózni.
Néhány nap múlva már bajaink ellenére is ezt énekeljük: „Íme közeledik üdvösségünk ideje, készülj, ó barlang, a Szűz közeledik, hogy szüljön; … halljátok meg, hegyek és halmok, … hogy jön már a Krisztus, hogy üdvözítse az embert!”
Egy másik énekünkben már mától fogva a karácsonyi csodát megelőző kétségeket is szóba hozzuk: „Mondd nekünk, József, hogy a szentélyből fogadott Szüzet miképp hozod Betlehembe terhesen? — Én, mondá, a prófétákat vizsgálván, és hírt vevén az angyaltól, meggyőződtem, hogy Máriának titokzatos módon Istent kell megszülnie...”
A próbatételeknek kitett kortársaink – és olykor mi magunk is – újra átéljük a titokba még teljesen be nem avatott József kétségeit: hol van Isten, aki ilyen helyzeteket enged meg?
De ha minden mennyei hírnök üzeneteit elfogadva belátjuk az emberszerető Isten közeledésének titokzatos módját, talán néhány héten belül mi is jó szívvel tudjuk majd elmondani ennek az éneknek befejező sorát: „Miérettünk megtestesült Urunk, dicsőség néked!”