Január 6-án a Bódva vizét szentelte meg Atanáz püspök.
Vízkereszt ünnepe Krisztus Urunk Jordán folyóban való megkeresztelkedésének ünnepe. Ennek kapcsán ősi keleti hagyományunk az élő vizek; a források, folyók és a patakok megszentelése is. A Miskolci Egyházmegye püspöke idén a Bódva vizét szentelte meg Edelényben.
A Szent Bazil Liturgiáján mondott homíliájában a püspök utalt a várost és a környéket sújtó kilenc évvel ezelőtti árvízre, illetve azokra a fenyegető hírekre, amelyek vízválságról, az édesvíz szennyezettségéről és hiányáról szólnak, melynek okozója nemegyszer épp az emberi gyarlóság. „Nem jogos ezért a Teremtő ellen lázadoznunk, tervezői hibát a szemére hánynunk. Hiszen Isten a világot szépnek, jónak és szentnek alkotta. Magától a kinyilatkoztató Istentől tudjuk, hogy a vízválság oka nem ő, hanem valaki más. Istentől azt is tudjuk, hogy az emberrel is baj van. Az ember bűnbe esett, az Istennel való kapcsolata megszakadt, földi kapcsolatai is megromlottak. Baj van az emberrel akkor, ha a bűnök jegyeit és nyomait hordozza és ez a baj sugárzik ki környezetére is.” – hangsúlyozta a főpásztor.
„A Keleti egyház hagyománya szerint a Húsvéthoz hasonló eseményként éljük át azt, hogy Krisztus a Jordán vizébe merült, majd pedig kiemelkedett belőle. Egyházatyáink a keresztelkedés mozzanatát a nagypénteki kereszthalál és a húsvéti feltámadás teológiájához kapcsolják. Ezért oly fényes a mai ünnepünk.” – magyarázta az ünnepi liturgián a püspök. „Az Isten egyszülött Fia, mint ártatlan Bárány eljött, hogy orvosolja a bajunkat, hogy meggyógyítsa a bűnbe esett embert és egyúttal meggyógyítsa a környezetünkön ejtett hibákat is. Krisztus megkeresztelkedik, és megszentelődik a világ, hangoztatja az egész kereszténység ezen az ünnepen. Azzal, hogy Istennek ártatlan Báránya, Jézus Krisztus magára vette a világ bűneit, hogy vezekelt mindnyájunk bűneiért, megváltozott nemcsak a Jordán folyó, hanem az egész emberiség helyzete, ezt ünnepeljük” – fűzte hozzá a püspök és folytatta a gondolatmenetet: „Isten Bárányát emlegetjük liturgikus énekeinkben, Keresztelő János is a megjövendölt Bárányként köszönti Őt: ’Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit’. (Jn 1,29). Amikor Ő a Jordán vizében alámerült, akkor az egész világ bűnét, az emberiség bűneit veszi magára, hordozza, vezekel értünk, Ő a bűntelen, hogy a bűneinktől megszabadítson bennünket. Isten Báránya azért jött, hogy helyettesítő vezeklésével hordozza e világ bűneit, s miközben megszabadít azoktól, akkor egyesüljön egy tisztuló emberiséggel.” A Szent Liturgián ezt a Bárányt ünnepeljük, és a szentáldozás során Belőle részesülhetünk.
Az Isten igéje szerint arra tanít minket az Istenjelenés ünnepe, hogy szakítsunk az istentelenséggel és evilági vágyakkal, éljünk fegyelmezetten, szentül és buzgón. Isten Báránya megtisztulást és megszentelődést nyújt nekünk, ezért kérjük ma a hófödte vízparton: „Hints meg engem izsóppal és megtisztulok, moss meg engem és a hónál fehérebb leszek! (Zsolt 51, 9).
A Szent Liturgia végén ünnepi körmenetben jutott el a közösség a folyó partjára, ahol a vízszentelés szertartását végezték el. A szenteléshez kapcsolódó szentírási részek felolvasása után Atanáz püspök megszentelte a parton elhelyezett vizeket és a Bódva vizét; háromágú gyertyát mártva bele, kezével keresztet rajzolt a folyóba, a vízre lehelve kérte a Szentlélek eljövetelét, majd a keresztet háromszor merítette a vízbe. A szertartás végén a megszentelt vízzel hintette meg a felnőtt híveket és az iskolás gyerekeket, akik jelentős számban vettek részt a szentelésen.
