Úgy tűnik, hogy a tanítványok eltemették a hittel együtt a reményt is.
Amíg Jézussal együtt jártak a tanítványok, addig nem akartak megválni a saját elképzelésüktől, amit a dicső királyság felől tápláltak magukban. De amint azt látták, hogy a jelöltjüket, mintegy bűnözőt kivégezték, bűnözök között, már nem volt mit tenni. Úgy tűnik, hogy a gonoszság mégis csak erősebb.
A szombat mindenki számára pihenő nap. A tehetetlenség, a szombat kiszolgáltatottsága. S most nem tehetnek semmit. Pedig ők abban bíztak, hogy a Mester fogja majd Izraelt megszabadítani. És most halott. Mennyire igyekeztek, hogy pozícióba jussanak!
Az evangélisták hallgatnak arról, hogy most mi történik a tanítványokkal, min mennek keresztül húsvét szombatján. De ez a nagy csend ékesszólóbban beszél minden szónál. Az éj leszáll. Az idő szunnyad a lezárt sírban. Hirtelen egy csapás rázza meg a hegyet, a kő összeomlik, a sír üres. Krisztus leszáll a sötét alvilágba és kiderül, hogy ő erősebb, mint a halál.