Húsvét és pünkösd között, a hajdúdorogi nagygyűlés 150. évfordulóján vették fel a hittudományi főiskola papnövendékei a kisebb egyházi rendeket. Hatan felolvasói, kilencen pedig alszerpapi fokozatot értek el.
A metropóliai nap a hajdúdorogi székesegyházban húsvétköri vecsernyével zárult. Ennek keretében történt meg a kisebb rendek feladása. Így a nagygyűlés résztvevőihez csatlakoztak még a kispapok családtagjai is a templomban. A kisebb rendeket Kocsis Fülöp érsek-metropolita és Orosz Atanáz, a Miskolci Egyházmegye püspöke szolgáltatta ki. Az avatáson részt vett Szocska A. Ábel, a Nyíregyházi Egyházmegye apostoli kormányzója, leendő püspöke is.
A szertartás egyik különleges pillanata volt, amikor a felolvasói rendet felvevő fiatalembereken tonzúrát végeztek, vagyis a hajukból kis tincseket vágtak le. Ez jelképezi az Istennek szentelt életet. A felolvasók ezt követően megkapták a rászont, közismertebb nevén a grékát, bő ujjú ruhadarabot, amit innentől viselhetnek és liturgikus feladatuk elsősorban a szentírási szakaszok felolvasása lesz. A Miskolci Egyházmegyéből ketten, Gergely Tamás és Kiss Máté papnövendékek léphettek a felolvasói rendbe.
Az ötödévesek az alszerpapi rendet kapták meg, amely feljogosítja őket az oltár körüli egyes szolgálatokra. Öltözetük ehhez a sztihár (hosszú, ingszerű ruha) és az orárion (kb. 15 cm széles hosszú, szalagszerű ruhadarab.), azonban utóbbit másként viselik, mint a diakónusok.
A fiatalemberekhez Orosz Atanáz püspök atya szólt néhány szót. Felidézte, hogy korábban nagyszerdán és nagypénteken kapták meg a kisebb rendeket azok, akik később diakónussá, majd pappá szentelődtek. Szolgálatra, ezzel kapcsolatos alázatra és mindenekelőtt Krisztus Urunk példájára figyelmeztetett ez a szokás. „Isten nem csak megajándékoz, megtisztel bizonyos személyeket ezzel, hanem ellátja egyházunkat, hogy működhessen, mert Isten igéjének felolvasása és meghirdetése nélkül nem működhet tovább Anyaszentegyházunk és az oltárszolgálat nélkül sem volna hiteles.”
Majd a Miskolci Egyházmegye püspöke prédikációjában Szent Ágostont hozta fel példaként, aki vallomásaiban emlékeztet minket arra a sokféle lelki küzdelmére, amelyekkel felnőttkori megtérése, megkeresztelkedése után kellett még megvívnia az élet harcát.
„Nem tudta, hogy mi után döntött Isten királysága és e világ között, még további döntésekre lesz szüksége – vallja be a szent életű püspök. Igen, neki is át kellet élnie, a felnőttként megkeresztelt, kiforrott korban lévő Szent Ágostonnak is, hogy nem elég egy nagy elhatározás, nem elég egy fölvétel az egyház tagjai vagy a szeminárium tagjai közé, hanem újra meg újra bátor, nagylelkű döntésekre van szükség. Ezeknek egyike a kisebb rendek felvétele is” – mondta Atanáz püspök atya.
A nagy tisztség mellett a fiatalemberek kötelezettséget is kaptak – folytatta – ami nem csak mától-holnapig, hanem Krisztus Urunk eljövetelének a napjáig tart. Ezt pedig tökéletesen kell várni. Erre készít elő a mindennapi Szentírás olvasás, az odafigyelés Isten igéjére, ami lélek és élet.
