Május 6. és 8. között, idén már tizenkilencedik alkalommal szervezték meg a katekumenátus konferenciát.
A konferenciáról Jármi Zoltán atya, a Miskolci Egyházmegye hitoktatási bizottságának elnöke írt beszámolót.
Ebben az esztendőben is részt vettünk egyházmegyénk képviseletében a Katekumenátus konferencián, melynek mottója az „Isten munkatársai vagyunk” (1 Kor 3,9) szentírási idézet volt. A konferencia egyik célkitűzése volt, hogy minél több szempont szerint megvilágítsa, mennyire fontos a felnőtt emberekre való odafigyelés, és az ő Krisztushoz, Egyházhoz való vezetésük.
A nyitó liturgia keretében elvégeztük a búzaszentelés szertartását, melyben mintegy mintázva a magvető példabeszédét, fontos megállapítások fogalmazódtak meg. Dr. Udvardy György pécsi megyéspüspök atya, az Országos Hitoktatási Bizottság elnöke, elmélkedésében sok érdekes kérdést vetett fel, melyek kibontása a konferencia előadóira és résztvevőire várt. Kivé lettem? Kivé teremtett bennünket Isten? Sok dolog van, ami méltó az emberhez, és sok dolog, amely nem méltó az emberhez. Az Isten nem úgy újít meg bennünket, hogy régi dolgainkat javítgatjuk, hanem újakat ad. Ezt az újdonságot éljük meg keresztény életünkben.
Nobilis Márió, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola adjunktusa előadásának címe: „Mit jelent ma kereszténynek lenni a mai világban?” Előadásában kiemelte mennyire fontos, a nagykorúság Krisztusban. Az Egyház alkalmazkodik a világban, hogy át tudja adni Krisztust. Ferenc pápát idézve: Az egyház akkor van igazán otthon, ha házon kívül van. Vagyis lényeges a kilépő egyház. Hét tézisben fogalmazta meg, miként tud az egyház működni, együttműködni a világgal.
A következő előadó T. Kató Csaba diákónus volt, aki a „Helyzetünk és céljaink megfogalmazásáról” tartott előadást. Idézte egyik gondolatában, hogy a tervek azért vannak, hogy legyen mit módosítani. A gazdag ifjút emelte ki példaként, akit Krisztus felnőtt létre hív, még akkor is, ha még erre ő nem képes. Kiemelte, hogy az Istennel való kapcsolatunkból születik minden. Nem a gyakorlatokból, hanem a kapcsolatból lesz az Istenhez való közeledés.
Serfőző Levente atya, a Szeged-Csanádi Egyházmegye kateketikai és ifjúsági referense, főiskolai oktató, előadásának címe: „Hogyan tekint a felnőtt emberre a katekumenátus?” Előadásában kiemelte mennyire fontos a keresztény ember számára a hit és milyen fejlődésen megy keresztül kisgyermekkorunktól kezdve. Nagyon sok kérdésre kerestük a választ: Ki az ember? A felnőttség kritériumai? A hit fejlődése, a Felnőtt ember jellemzői. Gondolatait a Megtérés felé irányítva kiemelte: A megtérés, mint visszafordulás – visszatérés. Születésünk pillanatától kezdve másokra vagyunk utalva, vagyis a keresztény ember, Krisztusra van utalva. Egy állandó megtérésre és visszatérésre van szükségünk. Megfogalmazódott, hogy van életünkben akkora távolság, hogyha onnan valaki visszatér, csak átölelni lehet. Néha az Isten felé kanyargós utakon érkezünk meg.
„Jézus katekumenális szemlélete” címmel hallgattunk előadást dr. Nyúl Viktor atyától, aki kiemelte Jézus találkozásaiban, mindig tükröződik katekumenális szemlélete. Idézett egy gondolatot: Ami a szívből jön, az megy be a szívbe. Nagyon fontos, hogy amit átéltem, ami nekem fontos, értékes csak ezt tudom hitelesen átadni és eljuttatni a másik ember szívéhez. Felhívta figyelmünket, hogy Jézus Krisztus Kulcs az emberekhez, aki nem más, mint a tökéletes ember. Megerősítette, hogy a találkozás az élet maga és a Isten azért akar találkozni az emberrel, mert a Szentháromság is egy találkozás. Jézus meglátja a másik emberben a testvért.
Dr. Fehérváry Jákó bencés atya a „A rítusok és felnőttség” című előadásában magyarázataival kiemelte, hogy a felnőttség igazi jelei, hogy el tudjuk fogadni a másik különbözőségét. A felnőtt viselkedés jele a nagyon fontos önkorlátozás.
A konferencián műhelymunka és szekcióülések is voltak, melyeken nagyon sok gyakorlati tapasztalatot osztottunk meg és közös munka keretében sok közös megállapítás fogalmazódott meg. A konferenciát kerekasztal beszélgetés és kreatív összegzés zárta, mely után záróliturgia keretében imádkoztunk és adtunk hálát a konferencia áldásos munkájáért.