Húsvét napján Atanáz püspök vezette a Szent Liturgiát a székesegyházban
Az ünnepi Szent Liturgián elhangozott püspöki homília:
„Krisztus feltámadt!” – kiáltjuk világgá húsvét ünnepén. „Valóban feltámadt!” – válaszoljuk. Ezzel hitvallást teszünk, amely Szent Pál bizonyságtétele szerint üdvösségünkre, sőt mások üdvösségére is válik.
Húsvéti kiáltásunkkal azt szeretnénk, ha a minket magával ragadó ujjongás másokat is magával ragadna, ha tovább terjedne másokra is. „Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága.” (Jn 1,4) Hisszük hogy ez az örömhír ad életet mindenkinek, meg vagyunk győződve róla, hogy Krisztusban van az élet, és mindannyian az ő teljességéből részesülünk.
„Ma mindenek betelnek világossággal!” – hangoztatjuk, és várjuk is a feltámadást felidéző tavasz fényeit. Ilyenkor érezzük és tudjuk, hogy életünk túlmutat azokon a korlátokon, amelyeket a halál állít nekünk. Jézus Krisztus már halálával letiporta a halált, és ez a győzelme feljogosít arra, hogy mi magunk is hasonló győzelemben reménykedjünk. Ő, bár halhatatlan, mégis megízlelte a halált. Meg vagyunk győződve róla, hogy az a boldogság, ami Húsvétkor eltölt bennünket, hosszú távú boldogság és halhatatlanságba torkollik.
Természetesen az élet által kijelölt korlátokat mi is észrevesszük, és ezért köszönjük, hogy Krisztus Urunk már végigjárta előttünk és helyettünk, ahol a halál keresztezi minden teremtett lény útját. Mégis ezen a napon győzelemről halhatatlanságról áradozunk. De másképp, mint ahogy ez a világ gondolja.
Ő Halhatatlan létére a sírba is leszállt, ezért mától fogyaszthatjuk „a Krisztus sírjából csörgedező, halhatatlanság forrását, kiben megerősödünk”. Ő a „halhatatlanság Pászkája”, ahogy fényénekünkben dicsőítettük őt. Nekünk pedig vele kell megvilágosodnunk a föltámadás napján.
Egy-két hete tele lett az internet olyan hírekkel, hogy már csak néhány évre vagyunk a halhatatlanságtól. A hírportálokon megjelenő Raymond Kurzweil, amerikai feltaláló és író szerint hét éven belül, 2030-ra elérhetjük a halhatatlanságot. A transzhumanizmus prófétájának jövendölése szerint a nanorobotok képesek lesznek megjavítani a testünket sejtszinten, így immunisak leszünk a betegségekre és az öregedésre, és végül a halálra is. Kurzweil azt is elképzelhetőnek tartja, hogy az emberek fel tudják majd tölteni a tudatukat digitális formában, elérve ezzel a halhatatlanságot.
Én is hiszek a halhatatlanságban, különösen is a lélek halhatatlanságában. Isten halhatatlanságra teremtette az embert. De a bűnbeesés után, számára ez a testnek szánt halhatatlanság már nem maradt meg. Testünk halhatatlanságát nem technológiák, hanem teológiánk szerint csak Krisztus feltámadása képes megvalósítani. Addig, míg ő el nem jött, a „halál uralkodott még azokon is, akik nem vétkeztek hasonló törvényszegéssel, mint Ádám” (Róm 5,14). A Rómaiakhoz írt levelében Szent Pál világosan kifejtette, hogy „a bűn által a halál átment minden emberre, mert mindenki vétkezett” (Róm 5,12) De hiszünk abban, aki feltámasztotta a halottak közül Jézus Krisztust, s tudjuk. hogy ha eggyé lettünk vele halálának hasonlóságában, úgy majd a feltámadásában is egy leszünk vele. „Krisztus, miután feltámadt a halottak közül, már nem hal meg, s a halál többé nem uralkodik rajta” (Róm 6), sőt életre kelt mindnyájunkat.
Jézus Krisztus jóvoltából a Mennyei Atya megadja a lehetőséget arra, hogy halálunk után halhatatlan lelkünkhöz társulva a testünk is föltámadjon. Jézus erre ígéret tett. Tanítványai valóban a legnagyobb örömmel vallották minden században, minden időben, hogy a „Halhatatlanság Pászkája” a halhatatlanság gyógyszere is lett számunkra. Jézus Krisztus jóvoltából nem rettegünk a haláltól. Nagy Szent Atanáz pedig ezt üzeni: amióta az Üdvözítő feltámasztotta testét, már nem félelmetes a halál, sőt mindaz, aki Krisztusban hisz, semmibe veszi, inkább vállalja a halált, semmint hogy megtagadja Krisztus hitét. Biztos ugyanis abban, hogy a holtak nem semmisülnek meg, hanem élnek, s a feltámadás által romolhatatlanokká válnak. Idelent a földön már megkaptuk az örök boldogság előízét, s az Úr velünk van az idők végezetéig, a tökéletes ünnepet már a mennyekben fogjuk ünnepelni.”
Találkozunk gyásszal, újra meg újra farkasszemet nézünk a halállal, s mégis elmondhatjuk: a halál már nem adhat okot örökös rettegésre. Aranyszájú Szent János éjjel felolvasott húsvéti beszédének fontos üzenete: „Senki se féljen a haláltól, hiszen megszabadított minket tőle az Üdvözítő halála. Eltörölte azt, amikor alávetette neki magát.” A Jelenések könyvének látomásaiból értesülünk arról, hogy akik már Jézus Krisztusban eljutottak az első föltámadásra, vagyis akikbe az Ő örök élete oltódott be a keresztségben, azokon nem vesz erőt a második halál, vagyis a kárhozat. Ez a meggyőződés tölt el bennünket húsvét vasárnapján, és ezt a meggyőződésünket szeretnénk sokaknak továbbadni. Szeretnénk az életet óvni és őrizni, és imádkozni a szomszéd országban élőkért is.
Az örök élet boldogságának az ígérete sokkal többet jelent számunkra a felfedezők futurológiai elképzeléseinél. A mai napon Jézus Krisztus életébe szeretnénk beoltódni, hogy halhatatlanság forrásából merítve mi magunk is boldogabbak lehessünk.
Hogyan valósítja meg Ő életünkben, vagy halálunk után a halhatatlanságot? Az apostol abban látta Jézus küldetésének lényegét, hogy „a halál által lerontsa azt, akinek halált osztó hatalma volt, az ördögöt, és megszabadítsa azokat, akiket a halál félelme egész életükön át rabszolgaságban tartott.” (Zsid 2,14-15). Mindenkit föltámaszt, de van, akit örök boldogságra, és van, akit bűnei miatt örök kárhozatra. (Jn 5,29).
Hogyan? Krisztus a saját testében támadt föl, de nem ebbe a földi életbe jött vissza. Hasonlóképpen, Őbenne „valamennyien a saját testükkel fognak föltámadni, amit most birtokolnak”, de ez a test át fog alakulni a dicsőség testévé, „szellemi testté” (1Kor 15,44) a holtak romolhatatlanságra támadnak föl (...). Ennek a romlandó testnek föl kell öltenie a romolhatatlanságot, ennek a halandónak a halhatatlanságot (1Kor 15,35-37.42.52-53).
Liturgiánkon a Jézust képviselő pap a Feltámadott első szavaival köszönti a jelenlévőket: „Békesség nektek!” Ennek a lelki békének eszköze és jele az asztalközösség itt az oltárnál és a szentáldozásban, illetve a pászkaszentelés után. Áldozási versünkben énekeljük újra meg újra: „Krisztus testét vegyétek, s a halhatatlanság forrását ízleljétek!” Mert a szent Eucharisztia a „halhatatlanság gyógyszere”, ahogyan 1900 éve a szentek nevezik és tapasztalják. Ezért jöttünk ma templomba, s ezzel biztosíthatjuk testünk örök életét, hogy részesedhessünk az Atya és Fiú és Szentlélek országában. Ámen