Sajópálfalán a kegykép visszahozatalának ötvenedik évfordulójára emlékeztek
Korabeli feljegyzések említik, hogy az oltár mellett álló Mária kép 1717. január 6.-tól egészen február 16.-ig „izzadott és siránkozott” Sajópálfalán. Az írások olyan hidegről számolnak be, hogy minden megfagyott a templomban, ennek ellenére „a boldogságos Szűznek jobb és bal szemén véres könnyek” nem fagytak meg. A hagyomány úgy tartja, hogy nem sokkal ezután a képet az egri püspökségre vitték további vizsgálatok céljából, majd az első világháború után Pécsürögre került. Figeczki Balázs atya, miután szolgálatevőnek Sajópálfalára helyezték, a vászonra festett olajkép felkeresését szorgalmazta, melyen az Istenanya a gyermek Jézust a bal térdén tartva látható. A kép 1973. október 25.-én került vissza a sajópálfalai templomba. Ennek emlékére minden év október harmadik vasárnapján is tartanak búcsút.
„Meglátogatta népét az Isten” (Lk 7.16) – idézte a felolvasott evangélium zárószavait a jubileumi évforduló kegyelmi ajándékára utalva Atanáz püspök.
„Amikor ez a kegykép Sajópálfalára került, az esemény nagy buzgóságot keltett a helyi lakosság és a környező falvakban lakó görögkatolikusság körében, de némiképpen még a környező városokban is. Amikor Isten meglátogatja népét, imádságra és jó cselekedetekre buzdítja azt. Amikor a Szentírás jó cselekedetekről beszél, akkor nyilvánvalóan a hitből fakadó tetteket említi, amelyek az Istenben hívő emberekben a kegyelem átéléséből fakadnak. Ezek a jó cselekedetek újra és újra aktuálisak.”
„Az apostol üzenetét szeretném ma mindenkinek a szívébe vésni – folytatta a homíliát a főpásztor. Szent Pál apostol azt rendelte el tanítványának írt levele alapján, hogy akik Istenben hisznek, gondjuk legyen arra, hogy a jó tettekben jeleskedjenek (Tit 3,8-15). A mai ünneplésünkön Istenünk arra biztat bennünket, hogy legyünk jók embertársainkhoz. Az isteni jóságot kell továbbsugároznunk, ahogyan ezt az Istenszülő Szűz Anya is tette. Buzduljunk fel Isten különleges biztatására, és merjünk mi is a jó cselekedetekben jeleskedni, hogy látván ezeket a jó cselekedeteket, akik bennünket látnak, elismerjék Mennyei Atyánk jóságát. A folyamatosan és állhatatosan gyakorolt jósághoz pedig további lelki élet, imaélet is szükséges.”
Különös egybeesés, hogy a mai vasárnapon a hetedik egyetemes (II. niceai) zsinat igazhitű atyáinak emlékét is tiszteljük. A szentképek tiltása kapcsán kirobbant képrombolás megfékezése volt a zsinat fő célja, a képtiszteletet a zsinati atyák szentesítették.
„Isten bebizonyította Jézus Krisztus földre jövetele óta, hogy az ábrázolásnak, a szent ikonoknak, a szent képeknek fontos szerepe van templomainkban. Bátran megvallhatjuk, hogy akik itt, az Istenszülő ikonja előtt imádkoztak, - nemegyszer - az imameghallgatás örömét élhették át. További jó cselekedeteinkkel, imáinkkal kell bizonyítanunk, hogy helyes istentiszteletet végzünk, hogy a képeket nem imádjuk, hanem vallásos hódolattal hajlunk meg előttük, s az Isten üzenetét vesszük át a képekre tekintve, az ábrázolt személyt tisztelve.”
„Amikor az Isten képéről, ikonokról, istenképiségről beszélünk, nem felejthetjük el megemlíteni Istennek a teremtett emberben megjelenő képmását sem. Isten nem csak képeket küldött nekünk, hanem saját képére alkotta meg a csecsemőt is. Tehát, az embert fogantatásától természetes haláláig azzal a szeretettel és tisztelettel kell kísérnünk, amely Isten képmását illeti. A mai nehéz időkben is rendíthetetlenül valljuk és hirdetjük, hogy soha, egyetlen embernek sem szabad a másikat, bármi oknál fogva meggyilkolni, s hogy sem megelőző, sem megtorló csapásokat senkinek nincs joga ártatlan emberekre rámérni úgy, hogy az illetőt a földi életből önhatalmúlag pusztulásba küldje.
A jubileumi búcsúi készület idén is szombaton délután kezdődött. Először a hagyományosan Miskolcról érkező gyalogos zarándokokat köszöntötték. Az esti liturgia végén helyi hagyományt követve tartották meg az ünnepi körmenetet, ezt követte az éjszakai virrasztás. Vasárnap a liturgia előtt az Istenszülő tiszteletére az Akathisztosz himnusz hangzott el. A szertartások vezetésében a Sajópálfalai Esperesi Kerület papsága, valamint az innen származó atyák segédkeztek. A közös éneklést a Kökényessy Zoltán által irányított kórus vezette, amelynek harmonikus énekéért a főpásztor a liturgia végeztével külön köszönetet mondott. A jeles évfordulóra díszítésként kitett templomi terítők is különlegesek; az 1938-as jubileumi évben készültek, a falubeli iskolás leányok hímezték.
Kiss Attila Gellért atya köszöntőjét a kegykép előtt mondott imádsággal zárta: „Amikor látszottak folyni e kegyképen könyörületességednek könnycseppjei, megmutattad, hogy anyai szíved részvéttel van a mi nyomorúságunkban és ínségünkben.”