Karácsony Jézus Krisztus test szerinti születésének ünnepe, az elmélyülés, az Isten titkain elgondolkodó imádság, a remény, az öröm, a csend, a családi békesség, az ajándékozó szeretet ünnepe.
Karácsony ünnepe, még inkább azt megelőző készülődés az elmélyülés, a lecsendesedés ideje lenne, ha hagynánk. Ha képesek lennénk rá, hogy magunk mögött hagyjuk a mindenfelől ránk nehezedő nyomást a tökéletes ajándék megtalálásáról, a tökéletesen ragyogó lakásról, a tökéletes ételekről. Ha valóban megélnénk Isten gyermekének eljövetelét, a szeretet adásának és elfogadásának képességét, a reánk hagyott legfőbb isteni parancsot.
A templom falain kívül, mégis a lelket megmozgató készületi alkalmat szervezett a Miskolci Egyházmegye. Három helyszínen, Miskolcon a Művészetek Házában és a Miskolci Görögkatolikus Általános Iskolában, valamint Kazincbarcikán, a Don Bosco Sportközpontban az Isten pénze című musicalt láthatta a közönség a Magyarock Dalszínház közreműködésével. Az előadás egy többrétű, a családra fókuszáló, az Emberközpontú lelkipásztorkodás a Miskolci Egyházmegyében (EFOP-1.3.5-1-2016-00462) című pályázat egyik elemeként, az „Értékünk a családunk” program részeként valósult meg.
A zenés darabot Tolcsvay László zeneszerző, Müller Péter, a szövegkönyv írója és Müller Péter Sziámi, a dalszövegek szerzője alkotta Charles Dickens Karácsonyi ének című regénye nyomán. Könnyed műfaj, mégis mély mondanivaló. Bár az eredeti mű 1843. december 19-én látott napvilágot, mondanivalója ma is aktuális, hiszen az ünnep azon értékeire mutat rá, amit a nagy karácsonyi rohanásban mi is oly sokszor hajlamosak vagyunk elfeledni.
A Karácsonyi ének főszereplője Ebenezer Scrooge, a kis nincstelen árvából lett milliomos, aki szerint minden ember annyit ér, amennyi pénze van, akinek a karácsony is csak olyan nap, mint a többi, megvetéssel és haraggal nézi az emberek ünnepi készülődését.
Egyik éjszaka Scrooge házában megjelenik elhunyt üzlettársának, Jacob Marley-nak a szelleme, aki életében ugyanolyan ember volt, mint Scrooge, most pedig nehéz láncokat cipelve járja a világot. Marley bejelenti három másik szellem érkezését.
Elsőként az elmúlt karácsonyok szelleme érkezik Scrooge-hoz, megmutatva gyerekkora szomorú karácsonyait és egyben azokat az eseményeket is, amik Scrooge jellemének kialakulásához vezettek.
A következő, a jelen karácsony szelleme, felnyitja Scrooge szemét a körülötte élők sorsára, nyomorúságára és vidámságára, szenvedéseikre és emberségükre, betekinthet unokaöccse és alkalmazottja otthonába is.
Harmadikként a jövő karácsonyok szelleme látogatja meg az uzsorást. Elsőként egy halottat mutat neki, kinek halála miatt mindenki örül, akiről senkinek nincs jó véleménye, kedves szava. Igazi sokként éri Scrooge-ot, hogy ez a halott, ő maga.
A történet főszereplője mikor felébred, arra eszmél, ahogy a zsebeit egyre dagadtabbra tömte, úgy ürítette ki a szívét. Scrooge más szemmel kezdi látni a világot: kedves, jólelkű emberré válik, rádöbben, hogy az igazi gazdagság és boldogság az Isten pénze: a szeretet.
A teltházas előadások után a nézők magával ragadó, elgondolkodtató jelzőkkel illették a látottakat. Volt, akinek saját élethelyzete került más megvilágításba, volt, akit megerősített vagy éppen elgondolkodtatott a mű mondanivalója.
Valahogy mindenkiben élete során lesz egyszer egy darabka Scrooge, aki utál a világon minden szépet és jót, aki badarságként gondol a karácsonyra. Vagy azért mert megfáradt, érte valami súlyos veszteség, szomorúság vagy határhelyzetben él. De meg kell lássa a sötétségben fölragyogó fényt, a karácsonykor megszületett Életet. Ahogyan a mesebeli Scrooge kap egy második esélyt az életre, meg kell látnunk, hogy a változásra mindig van esély, aminek gátja sokszor a saját magunk hozzáállása.
Tegyünk úgy, mint Scrooge: „Meg fogom ünnepelni a karácsonyt szívemben, és iparkodom egész esztendőben ünnepelni. Élni akarok a Múltban, a Jelenben és a Jövőben. Versengjen bennem ennek a háromnak a szelleme.” (Charles Dickens: Karácsonyi ének)