Az ifjúsági világtalálkozó hazai kísérőrendezvényén, a január 26-án Budapesten megtartott Panama-napon több mint ezer fiatal vett részt. „Íme, itt vagyok” – a világtalálkozó mottója arra emlékeztet, hogy ki tudják mondani az igent életük minden napján.
Számos egyházmegyéből, köztük a Miskolci Egyházmegyéből is utaztak fiatalok a Ferencváros TC Elek Gyula Sportarénájában megrendezésre kerülő Panama-napra, azaz az ifjúsági világtalálkozó (IVT) magyarországi kísérőrendezvényére szombaton. Néhányan önkéntesként is segítették a rendezvény lebonyolítását egyházmegyénkből, Fedor Péter ifjúsági referens atya kíséretében.
A színpadon a Boanergész zenekar és a 4 Akkord Show Kórus Réti Katalin vezetésével adta a találkozó zenei szolgálatát.
A résztvevőket Palánki Ferenc megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) ifjúsági referense köszöntötte. „Hangolódjunk rá arra az örömre, hogy hiszünk” – erre biztatta a fiatalokat a püspök. Idézett Ferenc pápa videoüzenetéből, kiemelve a Szentatya szeretetről szóló tanítását: „Krisztus szeretete gyűjtött össze minket ma itt, és azt kéri tőlünk, hogy életünkkel válaszoljunk hívására.”
A program első blokkjának része volt annak a video-összeállításnak a megtekintése, mely a találkozóra kiutazott magyar csapat élményeit mutatta be, és betekintést adott a világtalálkozó eseményeibe.( A Miskolci Egyházmegye GIF közösségi oldalán több vlog -ot lehet megtekinteni a világtalálkozóról.) A részt vevő magyarok azt fogalmazták meg, mekkora élmény nekik megtapasztalni ezt a világegyházat megmozgató eseményt, átélni a különböző kultúrák nyújtotta sokszínűséget. „Együtt vagyunk, több mint 250 ezer ember. Ünnepelünk, és ez megerősít minket” – vallották.
A Boanergész vezetésével a fiatalok elénekelték az IVT himnuszát, és három zászló – a pápai, a magyar és a panamai – kíséretében az önkéntesek a színpadra állították az IVT Mária-ikonját, amelynek Ferenc pápa által is nagyon kedvelt eredetije Rómában, a Santa Maria Maggiore-bazilikában található.
A második blokk központi eleme Kocsis Fülöp metropolita katekézise volt. Tanításában a találkozó jelmondatát állította a középpontba. „Mind a plakát, mind az önkéntesek pólóinak felirata kérdésként és arra adott válaszként is értelmezhető. »Itt vagy? OK!« Így hozzátok is szól a kérdés. Megerősítitek-e ti is, amit egykor Mária válaszolt? Itt vagytok ti is?” Kocsis Fülöp arra az érdekességre hívta fel a figyelmet, hogy az a történet, melyben Mária kijelentése elhangzik, ötször tartalmazza az ’íme’ szót. Használja Gábriel arkangyal, Mária és Erzsébet is. Mit fejez ki, miért fontos ez az egyszerű, látszólag jelentételen szó? – tette fel a kérdést.
Fülöp atya felidézte a jelenetet: Gábriel megjelenik Máriának. A fiatal lány akkor már József jegyese, készül a házasságra. Ebben a helyzetben mondja neki az angyal, hogy fiút fog szülni. Mária, bár abban a helyzetben van, hogy ez a bejelentés lehetne életállapota velejárója és csodálatos ígérete, elgondolkodik, és visszakérdez: „Hogyan lehetséges ez, mikor én férfit nem ismerek?” – kérdezte. Érezte ugyanis az angyal kijelentésében a sürgetést, amit a nyomatékosító ’íme’ szócska fejez ki. Mária nem habozik, igent mond. „Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem a te beszéded szerint!” – válaszolja azonnali készséggel. „Nem valamikor, hanem az adott helyzetben. Ide kellene eljutnunk egy olyan világban, amiből nagyon hiányzik a most, az azonnali készség. Eltelik az időnk, halogatunk, nem tesszük meg, amit kellene” – mutatott rá Kocsis Fülöp.
Arra kérte a fiatalokat a metropolita, legyenek őszinték magukhoz, és ismerjék be, mennyi üres pillanatuk van, amik eltávolítanak a lényegtől. „Nem figyelünk arra, hogy Isten mit vár tőlünk. Ha halogatjuk a pillanatokat, halogatódnak a döntéseink, s nemcsak halogatódnak, hanem halódnak. Nem merünk dönteni, halogatjuk a nagy lépéseket, ezért van annyira kevés önmagára talált hivatás. Világunk fontos betegsége, hogy elhalasztjuk döntéseinket, a pillanatoknak nem adunk tartalmat, és így az életünk is tartalmatlan marad. Nyilvánvaló, hogy meg kell érlelődni a döntéseknek, de ha az adott pillanatban azt keressük, mit vár tőlünk Isten, akkor ezek az értelmes pillanatok összeadódnak, és kirajzolják életünk gyönyörű ikonját” – fogalmazott a főpásztor.
Útmutatást adott ahhoz is, mit kell tennünk, hogy felismerjük, most mit vár tőlünk Isten. „Figyelni kell a szavára, hozzá kell szoknunk a pásztor hangjához. Ki kell szűrnünk a zajból hangját, de ehhez elengedhetetlen a csend, amikor kikapcsolunk mindent, nemcsak a telefont.” Az Istenre figyelő ember képes csak észrevenni, mit mond neki az Úr, aminek feltétele, hogy mindennap legyen az életünkben csend. „Meghalljuk biztató szavát – »itt vagyok, közel hozzád« –, és ha meg tudjuk ragadni a pillanatot, meg tud változni az életünk. Isten már kimondta az ő igenjét rád, te is válaszolj neki!” – biztatott Kocsis Fülöp.
Nagy lelkesedést váltott ki a Shalom Közösség vezette dicsőítő tánc, Budapestre hozta a karibi hangulatot. A résztvevők felálltak a helyükön, először megtanulták az „Íme, itt vagyok” című dal koreográfiájának lépéseit. Egyszerre emelkedtek a karok a magasba, hullámzott a tömeg az egyszerre megtett lépésekben.
Ezt követően tanúságtételek szóltak arról, mit él át az az ember, aki ki tudja mondani ezt az igent. Bartos Lídia Lelle és Pindroch Csaba álltak a fiatalok elé.
Bartos Lídia Lelle blogger, pszichológus hallgató vallását elkötelezetten gyakorló családba született, belenőtt a vallásgyakorlásba, de ahhoz, hogy kimondja a saját igenjét, szüksége volt a személyes találkozásra Istennel. Tanúságtételében ennek a találkozásnak a történetét mondta el: „megértettem, Isten nem ezért van, hogy földi életemet minél rózsásabbá tegye, ő az üdvösségre kötött velem szerződést. Isten nem dzsinn, aki teljesíteni hivatott a kívánságaimat. De ott van velem a sivatagban, a magányban, a nehézségek közepette. Szeret engem. Az az élet, amit vele élhetek, sokkal jobb, mint ami nélküle lenne. A belső béke, a szeretettség a legfontosabb nekem, így a körülmények nem tudnak megingatni.”
Pindroch Csaba színész, a Thália Színház művésze is hitre jutásának útját idézte fel „Egyik éjjel a nagyanyám puritán szobájában feküdtem. A falon lógott egy feszület. A kiüresedésben, a nihilben minden összerándult bennem. Ott van Jézus, a szeretet, ami a legfontosabb dolog a világon – ismertem fel. Lenyugodtam, ki tudtam lépni a magam mutogató viszonyulásból, és elindultam Jézussal az úton. Még nem szorosan kézen fogva, de már tudva, hogy ott van.”
A délután a három jelen lévő püspök, Veres Andrást, Kocsis Fülöpöt és Palánki Ferencet a résztvevők feltett kérdéseire válaszoltak. A kora esti szentmise a főcelebránsa Veres András győri püspökkel, az MKPK elnökével volt, amelyen Michael August Blume, Magyarország apostoli nunciusa is részt vett.
Veres András homíliájában a Panama-nap jelmondatához kapcsolódott. „A találkozónak akkor volt értelme, ha ez a meghívás – »Íme, itt vagyok« – mélyen bevésődik szívünkbe, és ki tudjuk mondani ezt az ígéretet Istennek.” . „Izajás, amikor meghallja, milyen feladatot ad neki az Úr, kételkedik saját erejében, de mégis igent mond. »Itt vagyok, engem küldj!« Mária szintén kimondta az igent, félre tudta tenni félelmeit, azt, hogy nem értette igazán, mi történik vele. Istenre bízta ügyét.” Ennek az igennek a kimondása az értelmes élet záloga – hangsúlyozta Veres András. „A krisztusi szeretetet megismerve tudunk félelmeink, kétségeink ellenére dönteni Isten mellett. Ha rábízzuk magunkat az irányítására, segíteni fog minket ezen az úton." - mondta a püspök.
Forrás és fotók: Magyar Kurír