Az Ózdi Görögkatolikus Parókia vendége volt Seres Tamás, ikonfestő, restaurátor. Az ikonfestés technikájáról, történetéről és saját munkáiról mesélt az érdeklődőknek.
A találkozóról Juhász Endre személyes hangvételű beszámolóját az alábbiakban olvashatják:
"2018. május 14. napján, a hétfő esti paraklisz után parókiánkon előadást tartott Seres Tamás ikonfestő, restaurátor. Nagy érdeklődéssel vártuk az eseményt, hiszen templomunk két fő ikonja a művész keze munkája, harmadik éve gyönyörködünk bennük. Közösségünkből többen jártunk már a nyíregyházi illetve a miskolci székesegyházban, ahol az ikonosztázt, utóbbiban pedig a homlokzat három freskóját készítette.
Eddig én csak az ikonfestő nevével találkoztam, még fényképet sem láttam róla soha. Így aztán mikor az esti szertartáson egy idegen fiatalember jelent meg, nem is igazán mertem elhinni, hogy ő az. Szimpatikus volt, ismerte a szertartást, de még mindig nem hittem el, hogy egy ilyen fiatal férfi olyan csodálatos, élettel teli, hódolatot és tiszteletet ébresztő Krisztus ikont és Szűzanya képet tud festeni, amelyek minden templomban lévő ember tekintetét vonzzák.
Előadása is nagyon tetszett a jelenlévő 20- 25 embernek. Rövid áttekintést adott az ikonok történetéről „végigutaztunk” a keleti kereszténység olyan helyein, ahol kiemelkedő, iskolát teremtő alkotások találhatók.
Mondandója második részében ikonkészítési technikákat mutatott be, festékekkel, eszközökkel ismertetett meg bennünket. Sosem gondoltam volna például, hogy a dombormű jellegű, faragott művészeti alkotások is ikonok. Megerősítette bennünk azt az érzést, hogy az ikon nem csupán a szépségével köti le a néző ember figyelmét, hanem közvetíti az azon lévő személy szent jelenlétét; támogatást, segítséget nyújt mindennapi életünkben. Az előadás végén hosszan beszélgettünk a művésszel, aki őszintén, szeretettel válaszolt.
Az előadás alatt elgondolkoztam azon, hogyha ez az ember ilyen fiatalon ilyen csodákat tud festeni, mint a mi két főikonunk, illetve a nyíregyházi és miskolci alkotások, vajon mire lesz képes húsz évvel később, testi-lelki, szellemi teljesítőképességének csúcsán? És ugye még mindig itt fog élni, templomba járni Borsod megyében, Szendrőben? Már biztos lett volna ezer alkalma a fővárosba költözni, de mégis itt van!
Nem olyan rossz itt élni! Vannak még jó szándékú, segítőkész és önzetlen emberek - ezt ezen az estén is megtapasztalhattuk.
Köztudomású, hogy az Ózdi Görögkatolikus templom félkész állapotban van, festése igencsak hiányos. Ami azonban kész van, az szerintem páratlan Magyarországon. Minden hívő vágya hogy templomunk – a román Popescu mester által alkalmazott festési technológiával és stílussal – befejezésre kerüljön, de tudjuk, hogy ezt záros határidőn belül megvalósítani, már-már csodának minősülne.
Nekem három ikon van a hálószobámban. Mosolyogni való talán, de takarításkor félve veszem a kezembe "Őket", amikor letöröltem a port róluk; igazából érzem a rajta lévő személyek jelenlétét.