Kedden folytatta útját az Ifjúsági Zarándoklatra összegyűlt csaknem 250 fiatal, akik a reggeli órákban Szerencsről indulva Mezőzombor felé vették az irányt.
Rövid pihenő és a helyi görögkatolikus egyházközség vendégszerető híveinek bőséges megvendégelése után a Tarcal városába vezető szakasz következett. Először gyaloglás közben, a kísérő atyák vezetésével imádkozták a fiatalok a Parakliszt, majd a tikkasztó hőséggel küzdve, de annál nagyobb lelkesedéssel meneteltek és szaporázták lépteiket az ’oázis’ felé, ami Tarcalban várta őket. Itt kiadós ebédben, s hűs árnyékban eltöltött pihenőben részesülhettek a megfáradtak. Habár a keddi nap lelki tartalmát az irgalmas szamaritánus története nyomán a „kifosztottság” gondolata ihlette, ennek fizikai átélését az állomáshelyeken történő gazdag fogadtatás kevéssé segítette elő – jegyezték meg viccesen a fiatalok.
Délután azonban embert próbáló kilométerek következtek. Hiszen a csapat egészen Rakamazig gyalogolt, s mindeközben csupán egyszer pihentek meg – ekkor érezhette talán az ember leginkább, hogy fogytán az energiája, s hogy az emberi erő oly véges…
Este már mindenki megpihenhetett. A finom vacsora és frissítő zuhany után a fizikai erőnlét helyett a figyelemre volt szükség, hiszen egy prominens vendéggel, Kammerer Zoltánnal, háromszoros olimpiai- és világbajnok kajakozóval hallgathattak beszélgetést, illetve beszélgethettek, a zarándokok. A neves sportember kiemelte, hogy mennyire fontos volt gyerekkora óta a cél látása valamint az, hogy életét a mindennapok apró részleteiben is fegyelmezetten alárendelje ennek a célnak: az edzésekben való kitartás, azok rendszeressége, helyes időbeosztás, táplálkozásra való odafigyelés – hiszen csak így lehet eredményesnek lenni. A beszélgetésen jelen lévő metropolita-atyánk, Fülöp érsek, ilyen sportolókhoz hasonlította a szerzeteseket, azokat, akik egy magas cél eléréséért – a Mennyek Országáért, az életszentségért – mindent beáldoznak; akiknek életében az imádságban való edzettség, a rendszeresség és a lemondásra való készség ugyancsak kulcsfontosságú. Mint ahogy napjainkban sok fiatal példaképként tekint egy-egy sportolóra, úgy tekinthet a keresztény ember példaként az elszántságra, s ellentmondást nem tűrő elkötelezettségre, ami a szerzetesi életben megmutatkozik.
A fizikai megerőltetés, a nap nehézségein átsegítő vendéglátó falatok után ilyen lelki táplálékkal térhettek nyugovóra a fiatalok, hogy másnap újult erővel folytathassák útjukat céljuk felé.