A tanév végén továbbképzést tartottak egyházmegyénk hittantanárai, immár nem csak online térben találkozhattak és oszthatták meg tapasztalataikat.
Ez eddigi online találkozók után végre sikerült jelenléti, közösségi találkozót, továbbképzést és egyben évzáró programot szervezni a Miskolci Egyházmegye hittanárainak. A közös imádságot, előadás, interaktív feladatok, hitoktatási játék anyagok ajándékok átadása, majd agapé követte. (Jármi Zoltán, MEHB elnök)
A találkozóról Baloghné Pintér Katalin, sárospataki hitoktató számolt be:
Istennek legyen hála, 2021 június 16-án szerda délután újra találkozhattak egymással a püspökség hitoktatói a miskolci Missziós Irodában, mert a Covid-19 járvány már több, mint egy éve a virtuális térbe kényszerítette őket is. A tanév végén megtartott továbbképzésen a régi, ismerős arcok mellett újakkal is találkozhattunk.
Jármi Zoltán atya, a Miskolci Egyházmegye Hitoktatási Bizottságának elnöke köszöntötte a megjelenteket, majd röviden összegezte, az elmúlt tanév tapasztalatait. Szólt a pandémia okozta nehézségekről, ami már második éve megnehezítette munkánkat. Kiemelte, hogy az elmúlt rendkívüli tanévben az online tanítás idején ki kellett lépnünk a megszokott komfortzónánkból és rutinunkból. Fontos összegyűjteni és közzétenni az új ötleteket, tapasztalatokat, melyek segítenek a tananyag új szemléletű feldolgozásában.
Ezután Varga Csaba, baktakéki parókus atya előadását hallgattuk. Mondandóját átszőtte tanítási tapasztalataival és kreatív ötleteivel, azzal kapcsolatban, mi módon tudjuk ráhangolni az amúgy fáradt, vagy kevésbé érdeklődő diákokat, arra, hogy aktívan kapcsolódjanak be a hittan órákba. Nagy tetszést aratott az előadás interaktív jellege, mert mi magunk is kipróbálhattuk azokat a játékokat, beszélgetésötleteket, amiről Csaba atya beszámolt. Jó volt kis időre újra „gyermeknek lenni” és átélni a játék örömét. A sok nevetés és közös ötletek hatására feltöltődtünk energiával és erősödött bennünk az összetartozás érzése.
Kipróbálhattuk a 2-2 perces beszélgetéseket, a babzsák derbit, az esőerdő játékot. A játékok végén mindannyian éreztük, hogy a siker záloga a csapatmunkában rejlett. Többen is megfogalmazták, és én magam is osztom, hogy eddig a hittanos játékokkal javarészt a tanultak másodlagos megerősítésére, illetve új ismeretek elsajátíttatására törekedtünk. Mindannyian megtapasztaltuk, hogy a jól megválasztott beszélgetések, és a játékok milyen pozitív hatással vannak a tanulók pszichéjére.
Összejövetelünk agapéval zárult, ahol folytattuk a beszélgetéseket, tovább épült közösségünk. A továbbképzés végén úgy éreztem, a Jóistentől hatalmas ajándék kaptunk, hogy hitoktatók lehetünk és a kezünk alatt, a mi munkánk által formálódhatnak a ránk bízott gyermekek. Lélekemelő délután volt. Rengeteg élménnyel és tapasztalattal tértem haza.
Köszönet érte a szervezőknek.