Május 22-én újra a hagyományos búcsúi rendben tartották meg a zarándoklatot Máriapócson.
Közel háromezer ember vett részt a betegek és gyógyítók május 22-én megtartott zarándoklatán, melyet idén végre nagyobb megszorítások nélkül, a hagyományos búcsúi rendben szervezhettek meg.
A püspöki liturgia előtt Hajós Bence és felesége, Gréta tanúságtételét életükről, küzdelmeikről, gyermekük betegségéről és elveszítéséről könnyes szemmel hallgatták a zarándokok.
Ezen a vasárnapon a katolikus egyház a tömegtájékoztatás világnapját is tartja. Ferenc pápa erre napra írt üzenetében a „meghallgatni” igét ajánlotta mindenki figyelmébe. A szó jelentését értelmezte tovább Atanáz püspök a Szent Liturgián mondott homíliában.
„A Szentatya éppen egy sokat tapasztalt orvos véleményét tolmácsolja, mely szerint a betegek többsége mindenekelőtt azt szeretné, hogy meghallgassák. Itt, Máriapócson különösen is az imameghallgatást szeretnék az ide eljövő zarándokok. Hiszen emléktáblák százai, és történelmi feljegyzések igazolják, hogy ezen a szent helyen három évszázad alatt rengeteg ima meghallgatása történt, sok-sok beteg meggyógyult, vagy megkönnyebbült, amikor imádságát itt, a Szűzanya közbenjárásával Istenhez irányította.”
Hallgasson meg téged az Úr a szorongatás napján, oltalmazzon meg téged Jákob Istenének neve! – idézte a betegek szentségének kiszolgáltatásakor is imádkozott 19. zsoltár kezdő versét a püspök, majd később hozzátette: „Azonban nem minden ima talál meghallgatásra. Nagy Szent Bazil atya arra figyelmeztet bennünket, hogy igenis mérlegelni kell, hogy mit is kérünk Istentől. Soha nem hitvány, alávaló dolgokat, hanem Isten akarata szerinti dolgokat kérjünk tőle. Amikor a szent tovább vizsgálgatta, hogy mi lehet az oka a kevésbé sikeres imának, hozzáteszi, hogy olykor az imádkozónak a méltatlansága.” Példaként Dávid király történetét, és Izajás próféta beszámolóját sorolta föl a püspök, aztán pedig hozzátette korunk súlyos visszaéléseit is.
Mit tegyünk tehát, hogy imádságunk meghallgatásra találjon?- tette föl a kérdést főpásztor, majd ismét Nagy Szent Bazil intelmét idézte, melyben arra figyelmeztet, hogy ne legyünk hanyagok, amikor eljön az imádság alkalmas ideje. Mondjuk el a fohászt, a könyörgést, mert olykor egyesek éppen a lustaságuk révén maradnak le, és később már hiába forgatnák vissza a történelem kerekét.
„Amikor imádkozunk, Istennel beszélgetünk. Sokan ezt is életük végéig hanyagolják, mert a sürgés-forgásban nincs idejük rá. Azt gondolják, majd a betegség, majd az öregség megtanít az imára. Pedig a betegség se önmagában tanít meg az imára. Időben kell ráhangolódni.” – hangozott el a püspöki figyelmeztetés.
„Ezerhatszázötven éve Nagy Szent Atanáz azt írta egyik szerzetes barátjának, hogy nagyon jól tette, hogy betegsége idején az egész Szentírást olvasta, mert ez jelent mindenekelőtt gyógyulást. A lelkek gyógyszertára azon belül is leginkább a zsoltároskönyv, amelyből ki-ki megtanulja azt is, hogyan gyógyíthatja meg a szenvedélyét. „Minden zsoltárt maga a Szentlélek mondott el és rendezett el úgy, hogy mi is megérthessük belőlük lelkünk rezdüléseit, és magunkra is vonatkoztathassuk mindezeket.” Minden zsoltárnak meg van a maga jelentősége a lelki életben, és egyfajta patikaként, minden bajra, betegségre, minden gyöngeségre van legalább egy olyan zsoltár, amely lelki megkönnyebbüléshez vagy a gyógyuláshoz vezet. Görögkatolikus egyházunk nem véletlenül zsolozsmázik minden nap nyilvánosan is. A Szent Liturgia előtt és esténként is, a zsoltárok átimádkozásával ráhangol bennünket a lelki gyógyulásra. Nagy Szent Bazil is ugyanezt üzeni, hogy a lelkek közös gyógyszertára a Szentírás, főként a zsoltároskönyv, amely a betegnek kezelést ad, ezért időben kell meríteni belőle. Ha netalán leesünk a lábunkról, vagy megközelít bennünket a fertőzés, fontos, hogy ott legyen kezünkben a zsoltáros könyv, és az Istentől sugallt imának az erejével is igyekezzünk a megfelelő gyógyulást keresni.”
A homíliát biztató szavakkal zárta Atanáz püspök: „Ez a mai összejövetelünk alkalmat ad arra, hogy imáink meghallgatásra találjanak. Isten nem szűkmarkú. Isten szereti az imádkozó embert. Azt is, akinek nem jut ideje egész nap imádkozni, de a napi teendők közepette is, újra meg újra felsóhajt, hozzá fohászkodik. Isten a szívet, a lelket figyeli. Mégis fogadjuk meg, hogy minden tőlünk telhetőt megteszünk azért, hogy imádságunk a legjobb legyen! Itt, Máriapócson a legszentebb Istenszülő Szűz Mária segít, hogy célba találjanak az imáink. Hány és hány százezer ember vándorolt már ide, betegségével, gondjával, és kérte az Istenszülő közbenjárását: „Hol már ember nem segíthet, a te erőd nem törik meg!” A Szűzanya gyermekeinek, a hozzá járuló zarándokoknak nem egyszer csodálatos módon nyilvánult meg az Isten ereje. „Hallgasson meg az Úr a szorongatás napján” – azt kívánom, hogy ez a zarándoklat ezzel az imameghallgatással legyen teljes.
Az oltárnál többek között Tótszegi István atya is szolgált, aki kórházlelkészként támogatja a betegek lelkét egyházmegyénkben, valamint a helynökökön túl két nyugdíjas atya és Laczkó Zsolt debreceni kórházlelkész atya, aki maga is súlyos betegségben szenved. Több fiatal papunk nemcsak az oltárszolgálattal, hanem több órás gyóntatással is hozzájárult a búcsú eredményességéhez.
A zarándoklaton a bazilita harmadrend budapesti csoportja is részt vett, köztük Latorcai-Ujházi Aranka, akit férje, Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke is elkísért. A vendégek sorában Simon Miklós országgyűlési képviselő, Kiss András, megyei önkormányzati képviselő, és Papp Bertalan, Máriapócs polgármestere is helyet foglalt.
A Szent Liturgia után a betegek kenetéhez használt olajat áldotta meg Atanáz püspökök, majd jelenlévő papság közreműködésével sokak számára nyílt lehetőség a szentség felvételére.
Szerző: Varga-Juhász Bernadett