Egyházmegyénk Caritas Hungarica – díjazottja, dr. Sója Szabolcs Tállyán végzi áldozatos munkáját.
A legutóbb odaítélt Caritas Hungarica-díjakat egyházmegyei szinteken adták át, más-más időpontokban. Orosz Atanáz püspök Tállyán nyújtotta át az országos elismerést.
Dr. Sója Szabolcs körzeti orvosként immár negyven éve a tokaj-hegyaljai településen él és dolgozik.
„Már gyermekkorában a szülői ház falai között magába szívta a szenvedők és a szegények iránti érzékenységet. Ifjúként görögkatolikus pap édesapjától látta, aki nagy szeretettel és rengeteg energiával fáradozott a cigányság felzárkóztatásán, hogy az elesetteken segíteni az egyik legfontosabb evangéliumi feladat. Ez a tapasztalat egész életét meghatározta. Későbbiekben orvosként és közéleti szereplőként is a kiemelten fontos értékekért, a közjóért és az evangéliumi igazságért fáradozott. Karitatív szolgálataiban a teljes embert, mint lelki és testi egységet szeretné támogatni. Napjainkban áldozatos munkával segíti a gyermekvédelmi munkát a Miskolci Egyházmegyében.” – olvasta fel a díj laudációját Csejoszki Szabolcs, egyházmegyei karitász igazgató.
„Apró jele hálánknak, hogy olyan lankadatlanul és rendületlenül folytatta édesapja karitatív tevékenységét mindenütt, ahol erre lehetőséget talált. Elsősorban itt, megyénk településein, és mindenfelé, ahol emberek segítségre szorultak és a segítségét kérték.” – mondta Atanáz püspök a díj átadásakor.
Dr. Sója Szabolcsnak, a helybeli egyházközség alelnökeként nagy szerepe volt a görögkatolikus kápolna mintegy negyedszázada megvalósult helyreállításban is. A piciny kápolnát 1996-ban szentelték fel Szent György nagyvértanú tiszteletére. Idén a kápolna lépcsője felújításra szorult, a jeles alkalmon Atanáz püspök ezt is megáldotta a vasárnap délutáni vecsernye keretében.
Atanáz püspök a homília központi témájának a zarándokénekeket, azaz a 120-134. zsoltárokat választotta, melyekben többször visszatérő gondolat Isten irgalmassága. Ezeket a zsoltárokat lépcsőének elnevezéssel is emlegetjük. Ezek közül a legtöbb vecsernyén elhangzó sorokat is idézte a főpásztor: Hozzád emelem szememet, ki a mennyben laksz. Íme, mint a szolgák szemei uruk kezére, mint a szolgáló szeme úrnője kezére, úgy néznek szemeink a mi Urunkra, Istenünkre, míg könyörül rajtunk. (Zsolt 123,1-2)
„Egyházatyáink, az Istenhez közel élő nagy szentjeink szívesen elmerengtek a zsoltárnak ezen a versén. A zsoltárosnak teljesen megtölti szívét, lelkét, elméjét az a bizonyosság, hogy jelen van az Isten. Ha tudomásul vesszük Isten jelenlétét; hogy jelen van ebben a templomban, jelen van itt ennél a lépcsőnél, és ha figyelembe vesszük hétköznapjainkban is, hogy jelen lesz holnap és holnapután, akkor bármit is teszünk, bármin is aggódunk, az csak viszonylagos marad, mert Isten jelenléte lehetővé teszi az üdvösséget, a menekülést, hogy minden nehéz helyzetből valahogyan az Isten akarata szerint tudjunk kikászálódni, hogy minden nehéz feladatot valamilyen módon meg tudunk oldani. Ezzel a gondolattal vágjunk neki újra meg újra ennek a tizenegy lépcsőfoknak, hogy a lelki értelmezés szerint olykor siralomvölgy-szerű életünkből fölvezessenek bennünket az Isten országába, a mennyei Jeruzsálem légkörébe, amelyet kápolnánkban, kicsiny templomunkban negyedszázadon át sikerült újra meg újra megtapasztalni.” – mondta a Atanáz püspök, majd hozzátette: „Adjon Isten vigasztalást és lelki erőt mindazoknak, akik szorongatásukban vagy szorongásaik közepette keresik a megváltást, és ezen a helyen Isten irgalmából és szeretetéből töltekeznek.”
Tállya Abaújszántó filiája, jelenleg Dudás László atya teljesít itt szolgálatot. A díjátadót megtisztelték jelenlétükkel a község intézményeinek vezetői, valamint a református egyház tiszteletese is. A helyiek büszkék településükre, melyről úgy tartják, Európa mértani közepe, és ma már a vidék a világörökség része.