Kocsis Fülöp metropolita június 8-án indult Libanonba, hogy a Görögkatolikus Egyház által meghirdetett adománygyűjtés eredményét személyesen vigye el a szíriai keresztények képviselőinek Libanonba.
Az út során, az adomány részeként egy napelemes rendszert is eljuttatnak az egyházközségnek. A Miskolci Egyházmegye hárommillió forintnyi adományt továbbított a közösségnek.
A szír ortodox pátriárka felajánlotta segítségét a vízum megszerzésében, és segítséget nyújt a közlekedésben Damaszkusz felé, ahol szállást is biztosítanak, majd Homszba és Al Dmeine al-Sarqija faluba is elkísérik a metropolitát.
A repülőút első állomása Isztambul, onnan késő este indult a bejrúti járat, így a főpásztornak alkalma nyílt a világ egykoron legnagyobb templomát, a keleti kereszténység egy évezreden át legfontosabb központját, a Szent Bölcsesség, vagyis az Hagia Sophia templomát meglátogatni, valamint a vele szemben álló, ezer évvel később épült Kék Mecsetet is. A mecsetben éppen ima volt, ami alatt a turisták nem léphettek be, Fülöp atya azonban könnyen elvegyült a hosszú ruhás, sapkás, szakállas tömegben, így ő megnézte belülről is a templomot.
Részlet Király András élménybeszámolójából: „Ezután az 537-ben épült Hagia Sophia következett. A templomhoz közeledve fokozatosan tárult elénk monumentális mérete. Belépéskor ezerötszáz éves Krisztus-mozaikok ejtettek ámulatba, és a számunkra legkedvesebb látnivaló: Szent Piroska, vagyis Eiréné császárné szarkofágja. Piroska Szent László királyunk lánya, Komnénosz Joannész császár felesége volt, a mai napig a legnagyobb tiszteletnek örvendő bizánci császárné. Számos templomot, monostort, kórházat építtetett. Egyetlen Árpád-házi királyi sarj, akinek még életéből maradt ránk portréja: a templom emeletén férjével látható egy arany mozaikon, melyen a Szűzanya ölében ülő Krisztusnak adnak át bőkezű adományokat. Szép csöndben elénekeltük a Nagymihályi Géza atya által írt Szent Piroska-tropárt és kontákot a mozaik előtt. A konták utolsó soránál azonban egy őr erőszakkal megszakított bennünket, és megtiltotta, hogy imádkozzunk. (…) A hatalmas templom egykoron volt csodálatos, arany mozaikkal fedett mennyezetéről és falaiból csak töredékek maradtak meg (mely még így is hatalmas felületeket jelent), mert a város ottománok általi elfoglalása után a templomra félholdat tűztek, keresztény jelképeit kivésték a kövekből, lefestették, lemeszelték, s az épületet mecsetként használták. A szentély fölötti hatalmas Istenszülő és a mellette álló angyal megmenekült, akárcsak Krisztus mozaikjai, őket ugyanis a muzulmánok is prófétaként tisztelik, de Aranyszájú Szent János pátriárka mozaikja is látszik a templomban. Még az őrökkel történt atrocitás előtt a szentélynél az Istenszülőt is magyar görögkatolikus énekkel köszöntöttük, a Valóban méltó… és az Üdvözlégy Istenszülő Szűz halk eléneklése olyan lelki élményt jelentett, hogy azt soha nem fogjuk elfeledni. (...)
Galata városrészben egy kávézó előtt üldögélő kurdokkal beszélgetett Fülöp atya, akik szintén nagyra értékelték nagyon nagyra értékelték, hogy az Iszlám Állam által meggyalázott keresztényeknek visz adományt.
„A reptér felé tartó villamosan újabb lélekmelengető jelenet játszódott le. Négy, - vélhetően testvér – kisfiú szállt a villamosra. Koszosak voltak, taknyosak, mezítlábasak. Csomag zsebkendőket árultak az utasoknak aprópénzért. A legkisebb, egy ötéves forma, még ártatlan kis kócos Fülöp atyát meglátva odaszaladt hozzá és átölelte. Nem tukmálta rá a portékáját, nem kunyerált tőle, csak ölelgette. Metropolitánk kedves szavakkal beszélt hozzá, simogatta göndör buksiját, a kisfiú pedig csak mosolyogva nézte őt. S ha ez még nem lett volna elég, elkezdte csókolgatni Fülöp atya panágiáját, míg a következő megállónál le nem szálltak. Egy koldulásra kényszerített, sanyarú sorsú kis gyerkőc mosolygós szeméből és gesztusából áradt valami olyan ártatlan kedvesség, melyet nehéz szavakba önteni, és még ma is megmelengeti szívünket, ha rágondolunk.”
A reptéren sajnos ismét hosszas várakozás következett, melynek „legörömtelibb pillanata az volt, amikor a szír ortodox pátriárka titkárától megkaptuk a szíriai vízumot, amit egy nap alatt intéztek el nekünk. Nagy öröm ez számunkra, hiszen ez azt jelenti, hogy pénteken a pátriárkával való ebéd után együtt megyünk Damaszkuszba, teljesülni látszik tehát elsődleges célunk: az adományokat Szíriában tudjuk átadni. Kérjük a kedves testvéreket, hogy imáikkal segítsék utunkat!”
Kocsis Fülöp metropolita Bejrútban Szíjjártó Péter külügyminiszterrel találkozott. A félórás találkozón részt vett a Bús Szilveszter helyettes államtitkár, Süveges András libanoni nagykövet, és Benes Károly, a bejrúti kereskedelmi ügyekkel megbízott külügyi attasé, és Mikola István nemzetközi valláspolitikai államtitkár is. Fülöp atya megköszönte a Külügyminisztérium segítségét a tízmillió forintnyi dollár diplomáciai biztosítással ellátott csomagolásával, beszámolt továbbá arról, hogy a szíriai falut nem csak anyagi támogatással segítjük, hanem egy kisebb teljesítményű napelemes áramfejlesztővel is.
„A magyar kormány és külügy kiemelt célja, hogy helyben nyújtson segítséget a keresztényeknek és a szíriai embereknek. Egy-egy millió eurót adtunk a szír katolikus és a szír ortodox egyházaknak is, teljes mértékben támogatjuk tehát a Görögkatolikus Egyház ötletét. Legyen a két napelemből kétszáz!” – mondta Szíjjártó Péter, és megbízta Mikola Istvánt, hogy vegye föl a kapcsolatot Fülöp atyával a további tárgyalások ügyében. Mint mondta, ez a magyar kisvállalkozóknak is kedvez. Mikola István hozzátette: erre már van is példa: Darfurban egy negyven kilométeres útszakasz világítása egy magyar vállalkozó cég munkája. Fülöp atya méltatta azt is, hogy a magyar kormány ilyen sok segítséget nyújt a háború sújtotta vidékek lakosainak. Jó lenne, ha ezekről a hazai és a nemzetközi közvélemény is tudomást szerezne. A továbbiakban a Közel-Kelet keresztényeinek helyzetéről beszélgettek. Szijjártó Péter zárszóként megismételte, hogy a Külügyminisztérium bármiben segít Fülöp atyának ilyen téren, forduljon hozzá bizalommal a jövőben is.