„Irgalmasságot akarok, nem áldozatot.” (Mt 9,13) címmel tette közzé Ferenc pápa nagyböjti üzenetét. Az alábbiakban az üzenet összefoglalója olvasható.
Az idei szentévben használjuk ki a nagyböjti időszakot a megtérésre – kéri Ferenc pápa nagyböjti üzenetében, amelyet január 26-án tettek közzé „Irgalmasságot akarok és nem áldozatot” (Mt 9,13) – címmel. A Szentatya a testi és lelki jócselekedetekre helyezi a hangsúlyt, illetve erőteljesen bírálja azokat a hatalmasokat, akik nem nyitják meg ajtajukat a kopogtató szegények előtt.
Isten irgalmassága átalakítja az ember szívét, és segít megtapasztalni egy olyan szeretetet, aminek révén ő maga is képes lesz az irgalomra. Nagyböjti üzenetében Ferenc pápa arról a mindig megújuló csodáról beszél, amelyet az irgalmasság sugároz mindegyikünk életébe, és amely a felebarát iránti szeretetre ösztönöz minket, szorgalmazza a testi és lelki irgalmas cselekedetek gyakorlását. Ezek ugyanis emlékeztetnek minket arra, hogy a hitet konkrét és mindennapos cselekedetekre kell lefordítanunk a testben és lélekben szenvedő felebarátaink megsegítésére, amely alapján mi is meg leszünk ítélve.
Az irgalmas cselekedetek fölébresztik a lelkiismeretet
A jócselekedetek nyomán fölébreszthetjük a szegénység drámája előtt gyakran szunnyadó lelkiismeretünket – fejti ki üzenetében a pápa. Krisztus teste ugyanis újra láthatóvá válik a szegényekben, rajta a szenvedés, a sebek, a korbácsütés, alultápláltság és üldözés nyomaival, hogy mi felismerjük, megérintsük és gondosan ápoljuk. Éppen a szegények gondozásában jövünk rá, milyen erős Isten szeretete, aki az emberrel kötött szövetségben mindig irgalmas volt. A valódi szegény az, aki gazdagnak hiszi magát, miközben valójában szegényebb a szegényeknél. A bűn rabja, amely arra sarkallja, hogy a gazdagságot és a hatalmat ne Isten és embertársai hasznára fordítsa, hanem elnyomja magában önnön semmisségének tudatát.
A szegények képében adja nekünk Isten a megtérés lehetőségét
Minél nagyobb ez a gazdagság és hatalom, annál erősebb lehet ez a hazug vakság, olyannyira, hogy már észre sem veszi az ajtaja előtt kolduló Lázárt – állapítja meg keserűen a pápa. Lázár alakja Krisztust jelképezi, aki a szegényekben a mi megtérésünkért koldul. Lázár az a lehetőség, amit Isten felkínál nekünk a megtérésre, s amit mi talán nem veszünk észre. Ehhez a vaksághoz társul a mindenhatóság gőgös delíriuma.
A gazdagok ne zárják be ajtajukat a szegények előtt
Ez a lázálom társadalmi és politikai formát is ölthet, amint azt a XX. század önkényuralmai bebizonyították. Ezt mutatják a mai ideológiák is, amelyek az egyen-gondolkodásra, illetve a technika és a tudomány egyeduralmára épülnek. Ezek az ideológiák jelentéktelenné akarják tenni Istent, az embert pedig manipulálható tömeggé kívánják lealacsonyítani. Óvakodni kell a bűn struktúráitól is, amelyek a pénz bálványára épülő hamis fejlődési modellhez kapcsolódnak. Ezek ugyanis közönyössé teszik a gazdagabb társadalmakat a szegényekkel szemben, akik bezárják ajtajukat előttük, hogy ne is lássák őket. Fennáll a veszélye annak, hogy a Krisztustól való egyre merevebb elzárkózás következményeként - aki a szegények képében kopogtat egyre szívük kapuján - a gazdagok, a gőgösek és a hatalmasok arra kárhoztatják önmagukat, hogy a magány örökös szakadékába, vagyis a pokolba zuhanjanak.
Nagyböjt kedvező időszak a személyes megtérésre
A pápa arra buzdít mindenkit, hogy a szentévben használja ki a nagyböjti időszakot arra, hogy kilépjen saját elidegenedetett létéből, Isten szava hallgatásának és az irgalmas cselekedeteknek köszönhetően. A testi illetve a lelki jócselekedeteket sosem szabad kettéválasztani, így a rászorulókat táplálni kell, felruházni, meglátogatni, de ugyanígy el kell látni tanácsokkal, tanítani kell, megbocsátani, inteni és imádkozni. Ily módon a gőgösök, a gazdagok és a hatalmasok – akikről a Magnificat beszél – észrevehetik, hogy méltatlanságukban is szereti őket a meghalt, és értük is feltámadt Krisztus. Csak ebben a szeretetben találjuk meg a választ arra a végtelen boldogság- és szeretetéhségre, amelyet az ember a tudás, a hatalom és a birtoklás révén akar csillapítani, önmagát áltatva. Ne hagyjuk ki a nagyböjt kedvező idejét a megtérésre, kövessük Mária példáját, aki elsőként ismerte föl saját kicsinységét az Úr alázatos szolgálóleányaként Isten ingyenes irgalmasságának nagysága előtt.
Forrás: Vatikáni Rádió