Ferenc pápa augusztus 4-én délután 22 ország mintegy 9000 ministránsával találkozott a Szent Péter téren, a Nemzetközi Ministráns Szövetség augusztus 2–8. között Rómában zajló találkozója alkalmából. A közösen elimádkozott esti dicséret alkalmával a Szentatya beszédet intézett a ministránsokhoz.
„Íme, itt vagyok, engem küldj!” (Iz 6,8) mottó jegyében szervezte meg a Nemzetközi Ministráns Szövetség (CIM) az idei római találkozót. A Német László nagybecskereki püspök elnökségével működő CIM szervezésében ötévente zarándokolnak el fiatalok Rómába. Idén 11. alkalommal vesznek részt a nemzetközi méretű tapasztalatcserén.
Magyarországról Fülöp Ákos vezetésével 1155 ministráns vesz részt a 11. Nemzetközi Római Ministránszarándoklaton, de az Erdélyből, Délvidékről, Felvidékről érkező ministránsokkal a magyar részvétvevők száma 1600 főre tehető.
A magyar ministránsokat Palánki Ferenc, az Egri Főegyházmegye segédpüspöke, az MKPK Hivatásgondozó Bizottságának elnöke, Orosz Atanáz miskolci püspök, Böcskei László nagyváradi püspök, és a Nemzetközi Ministránsszövetség elnökeként Németh László nagybecskereki püspök kísérte el.
A vesperás elején a nagybecskereki püspök köszöntötte Ferenc pápát. Egy ukrán ministráns a békét jelképező fehér színű zarándokkendőt adott át a pápának, melyet a Szentatya majdnem végig viselt a találkozón, a végén az egyik ministráns elcserélte vele saját piros színű kendőjére.
Ferenc pápa beszédét egészében közöljük:
Kedves ministránsok, jó estét kívánok!
1. Köszönetet mondok nektek, amiért ilyen sokan itt vagytok, és vállaltátok, hogy szembenézzetek az augusztusi napsütéssel Rómában. Köszönöm Német püspök úrnak, a ti elnökötöknek szavait, amelyekkel ezt a találkozót bevezette. Különböző országokból keltetek útra, hogy Rómába, Péter és Pál apostol vértanúságának helyszínére zarándokoljatok. Jó látni, hogy az Oltáriszentségben jelenlévő Jézussal való közeli, meghitt kapcsolat az oltárszolgálat során alkalommá válik arra is, hogy megnyíljunk mások felé, hogy másokkal együtt haladjunk, hogy komoly célokat tűzzünk magunk elé és erőt merítsünk azok eléréséhez. Igazi öröm forrásozik abból, amikor kicsinynek és gyengének ismerjük el magunkat, ugyanakkor azt is tudjuk, hogy Jézus segítségével újra eltelhetünk erővel és nagy útra indulhatunk az életben az ő társaságában.
Izajás próféta is felismeri ezt az igazságot, vagyis azt, hogy Isten megtisztítja az ő szándékait, megbocsátja a bűneit, meggyógyítja a szívét, és alkalmassá teszi, hogy elvégezzen egy fontos feladatot, mégpedig azt, hogy elvigye a népnek Isten szavát, és ezáltal az isteni jelenlét és irgalom eszköze legyen. Izajás felismeri, hogy Isten az ő egész lényét átalakítja, ha bizalommal az Úr kezébe helyezi magát.
2. A bibliai szakasz, melyet meghallgattunk, éppen erről beszél. Izajásnak látomása van, amely feltárja előtte az Úr fenségét, ugyanakkor azt is megmutatja neki: Isten, annak ellenére, hogy feltárja magát előtte, mégis távoli marad. Izajás ámulattal fedezi fel, hogy Isten az, aki megteszi az első lépést – ne felejtsétek el ezt: mindig Isten az, aki megteszi az első lépést életünkben. Izajás felfedezi, hogy Isten az, aki először közeledik hozzá. Felismeri, hogy Isten tevékenységét nem korlátozzák az ő tökéletlenségei, hogy egyedül Isten jósága teszi őt alkalmassá a küldetésre azáltal, hogy egy teljesen új személlyé alakítja át, és így képessé teszi arra, hogy válaszoljon az ő hívására és kimondhassa: „Itt vagyok, engem küldj el!” (Iz 6,8).
3. Ti ma szerencsésebbek vagytok Izajás prófétánál. A szentmisében és a többi szentségben megtapasztaljátok Jézus meghitt közelségét, jelenlétének édességét és hatékonyságát. Nem egy elérhetetlenül magas és magasztos trónon találjátok Jézust, hanem az eucharisztikus kenyérben és borban találkoztok vele, szava pedig nem az ajtófélfákat, hanem a szív húrjait rezegteti meg. Izajáshoz hasonlóan ti is mindnyájan felfedezitek, hogy Isten, bár Jézusban közel jött és szeretettel lehajolt hozzátok, mindig végtelenül nagyobb marad, és benső lényegének megértése meghaladja képességeinket. Izajáshoz hasonlóan ti is megtapasztaljátok, hogy a kezdeményezés mindig Istené, hiszen ő az, aki megteremtett és akart benneteket. Ő az, aki a keresztségben új teremtményekké tett titeket, és mindig ő az, aki türelemmel várja a kezdeményezésére adott választ, és felkínálja bocsánatát mindenkinek, aki alázattal kéri.
4. Ha nem állunk ellen az ő működésének, akkor irgalmas szeretetének lángjával megérinti ajkunkat, ahogyan Izajás prófétával is tette, és ez alkalmassá tesz bennünket, hogy befogadjuk és elvigyük őt testvéreinknek. Izajáshoz hasonlóan mi is meghívást kaptunk, hogy ne zárkózzunk önmagunkba, ne egy föld alatti raktárban őrizgessük hitünket, ahová visszavonulhatunk a nehéz időszakokban. Ehelyett arra kaptunk meghívást, hogy osszuk meg annak a felismerésnek az örömét, hogy Isten irgalmassága kiválasztott és megmentett minket. Arról kell tanúságot tennünk, hogy a hit új irányt tud adni lépteinknek, szabaddá és erőssé tesz minket, hogy készségesek és alkalmasak legyünk a küldetésre.
5. Milyen szép felfedezni azt, hogy a hit arra késztet minket, hogy kilépjünk önmagunkból, elszigeteltségünkből, és – éppen azért, mert teljesen betölt minket az öröm, hogy az Úr Krisztus barátai vagyunk –, elindít a többiek felé, és magától értődően misszionáriusokká tesz minket! Misszionárius ministránsok: ilyennek akar Jézus titeket!
Ti, kedves ministránsok, minél közelebb lesztek az oltárhoz, minél jobban emlékeztek arra, hogy beszélgessetek Jézussal mindennapi imátokban, minél többször táplálkoztok az Úr szavával és testével, annál inkább képesek lesztek arra, hogy elinduljatok felebarátaitok felé és elvigyétek ajándékul nekik, amit kaptatok, lelkesen továbbadva nekik az örömet, amelyben részesültetek.
Köszönöm, hogy készségesen szolgáltok az Úr oltáránál, és e szolgálat által edzitek magatokat a hitre és a felebarátaitok iránti szeretetre. Köszönöm, hogy Izajás prófétához hasonlóan ti is elkezdtetek így válaszolni az Úrnak: „Itt vagyok, engem küldj el!” (Iz 6,8).
A CIM (Coetus Internationalis Ministrantium) nemzetközi ministráns szövetséget 1960-ban hozták létre a Köln melletti Altenbergben. Alapító országoknak számítanak Németország, Franciaország és Svájc. Az akkor alakuló szervezet a ministránsokat a béke eszközeiként próbálta összefogni, elsősorban az egyházmegyés referensek által.
A zsinatot követő időszaktól kezdődően egyre nagyobb hangsúlyt kapott az egyházmegyei ministránsreferensek liturgikus képzése, az egyházmegyék közötti kapcsolat támogatása és ápolása, és természetesen a nemzetközi római ministránszarándoklat szervezése, melyet először 1962-ben rendezett meg a CIM. A szövetség 2010-ben ünnepelte alapításának 50. évfordulóját.
Egyházmegyei referensek révén jelenleg számos európai ország képviselteti magát a szövetségben: Ausztria, Belgium, Franciaország, Horvátország, Luxemburg, Magyarország, Olaszország, Portugália, Románia, Svájc, Szerbia, Szlovákia, és Németország.
Fordította: Tőzsér Endre SP
Forrás: Vatikáni Sajtóosztály
Fotó: ANSA, News.va, CTV
Magyar Kurír