Ilyen remek pályán ritkán játszunk!- kaptuk a dícséretet. – Ez Ózd! – volt a válasz. – Itt 1982-ben az akkor NB-I-es csapatunk a Fradit fogadta.
Éppen a papok-kispapok mérkőzést nem kísérte akkora érdeklődés, mint a nosztalgiával emlegetett régi meccseket, a hangulat viszont így is kiváló volt. Az is valószínű, hogy ebben a stadionban eddig még nem kezdődött foci közös imádsággal... de lassan hozzászokik a város, hogy olyan események tanúja lehet, ami korábban itt elképzelhetetlen volt. Lassan, de fokozatosan „falakon kívül” is láthatóvá válik az Egyház.
A fiatalok az első félidőt két egymást követő góllal kezdték. Hogy ők bízták el magukat, vagy az átlagéletkorban jóval idősebb csapat rázta meg magát, megállapíthatatlan. Azonban tény: fordult az állás, a felszentelt papok 3:2-re nyertek.
Az egyenlítő gól pillanatát sikeresen megörökítette Palotai István (ózdi egyháztanácstag), aminek azért is különösen örülünk, mert Moldván Tibi atya rúgta, aki később megsérült. A fotó arra bíztasson bennünket, hogy műtétjét imával kísérjük!
Május lévén, az estét Paraklisszal folytattuk, majd megbirkóztunk egy méretes fazéknyi gulyáslevessel. A meglepetés mindenki részére egy „nagyon ózdi” bögre volt.
Öröm, hogy vendégül láthattuk a sportszerető klérust, köszönjük az élményt és az együtt imádkozást, s hogy Atanáz püspök atya időt szánt ránk.
Helyben pedig köszönjük a hátteret: a pálya használatát, a főzést-terítést, a „mentőt”, a jelenlétet. Folytatjuk vasárnap délután a katolikus kerékpározással!