Az Istenszülő oltalma ünnepén tartottak búcsút Irotán. Az ünnepre a faluból elszármazottak is meghívást kaptak, köztük Szabados Viktor atya is, aki pappá szentelésének huszonötödik évfordulóját idén ünnepli.
Egy templombúcsú mindig szép és felemelő esemény egy egyházközség életében. Nem volt ez másképp Irotán sem, ahol október 1-jén, Istenszülő oltalma ünnepén tartották a búcsút.
Mégis más volt ez a nap, hiszen egy különleges vendéget köszönthettünk, aki gyermekkorának nagy részét Irotán töltötte, és Kovács Lajos atya hívására most visszatért szeretett falujába, hogy ezüstmiséjét itt is megünnepelje, a régen látott ismerősök körében. Ő nem más, mint Szabados Viktor atya, aki jelenleg Nyírturán lát el papi szolgálatot. Prédikációjában visszaemlékezett az Irotán eltöltött évekre, a szép emlékekre és egyúttal egy fontos dologra hívta fel a figyelmünket: bárhova is vezet az utunk, sosem szabad elfelejteni a szülőföldet, a gyökereinket.
Egy történetet mesélt el, ahol egy ember kivágott egy kis csemetét, gyökerestől, betekerte egy pokrócba és mikor elvitték a munkatáborba, ott kibontotta és elültette. Ezzel érzékeltette a szülőföld iránti tiszteletet, és azt, hogy ennyien eljöttek a búcsúra, hogy együtt imádkoztunk, szintén egy nagyon jó példa.
Valóban az Istenszülő oltalma alatt áll ez az egyházközség, hiszen nagy ajándék látni fiatalokat és időseket, nagyszülőket és unokákat együtt imádkozni. Jó volt látni, ahogy megtelt a templom, rokonok, barátok, Irotáról elszármazottak is eljöttek és külön öröm volt, hogy Viktor atyát elkísérték testvérei, Kormos Illés atya és szerettei, valamint nyírturai hívek egy külön autóbusszal.
A liturgia végén ezüstmisés áldásban is részesítette a jelenlevőket. Isten áldása kísérje őt és kedves családját továbbra is!
Trestyánszki Rita