A névadó védőszent emléknapját a Szent Zotikosz Gyermekvédelmi Intézmény számos dolgozója és ellátottja idén újra közösen ünnepelte Tolcsván.
Már hagyomány az intézmény történetében, hogy a gyermekvédelmi intézményhez tartozók Szent Zotikosz napján ünnepséggel és díjátadóval egybekötött hálaadást tartanak az intézmény központjában, Tolcsván.
A hálaadó Szent Liturgiát idén Atanáz püspök vezette a lakásotthonok és a tanácsadói szakmai egységek lelki vezetőinek konccelebrálása mellett.
„Azért gyűltünk ma össze, hogy hálát adjunk mindazért, ami jó történt velünk, és tudomásul vegyük azt is, amit kellemetlennek, vagy rossznak tapasztaltunk.” – mondta Atanáz püspök az ünnepi homília bevezetőjében. „Hálát adunk azért is, mert a ránk bízottak közül többen bátorkodtak megkeresztelkedni, bérmálkozni és szentáldozáshoz járulni, így közeledtek Istenhez." – utalt a főpásztor a napi apostoli szakasz elhangzott sorára (Jak 4,8), és örömmel állapította meg, hogy az intézmény gyermekei között jócskán akadnak „vallásosan nevelt ifjak”, ahogy a karácsonyi kánonban is énekeljük, és ezáltal, Isten is még közelebb lesz hozzájuk.
Végül a türelem erényét állította a középpontba Atanáz püspök, újra a felolvasott apostoli szakaszt idézve: „Legyetek hát türelemmel” (Jak 5,7). „Erre az erényre rendkívül nagy szükségünk van a gyermeknevelésben”, amelynek gyümölcseire sokszor akár évtizedet is várnunk kell, vagy most, amikor az oly hosszú idő óta tartó, vírus okozta helyzet még inkább próbára tesz bennünket, a mindennapi gondok-bajok mellett. Ez az erény az, amivel a nevelők önfegyelemmel kitartásra és békességre tudják nevelni a reájuk bízottakat.
A község mikrotérségi központjában az intézmény gondozottjainak műsorával folytatódott a közösen töltött ünnep. Ivancsóné Hajas Ágnes igazgató asszony a következő esztendő célját Néri Szent Fülöp szavaival fogalmazta meg: „Legyetek jók, mert minden egyéb csak hiábavalóság.”
A hagyományoknak megfelelően az ünnepségen adták át az igazgatói és püspöki dicséreteket, valamint a Szent Zotikosz Díjat.
Orosz Atanáz püspök az Árvagondozó Szent Zotikosz Díjat 2021-ben Bényi Józsefné, szakmai vezetőnek adományozta.
Bényi Józsefné, Erzsike a Szent Zotikosz Gyermekvédelmi Intézmény nevelőszülői hálózatának szakmai vezetője 2013-tól, és megbízott igazgató helyettese 2014-től. Kollégái között hamar elismerést és megbecsülést váltott ki lelkiismeretes, fáradhatatlan munkájával, szakmai igényességével, újdonságokra nyitott személyiségével, a fejlesztés és felzárkóztatás rendszerének jobbító szándékú megreformálására tett javaslataival, a segítségre szoruló gyermekek biztos tudásának megalapozására tett erőfeszítéseivel.
Szakmai vezetőként feladata a 11 nevelőszülői tanácsadó koordinálása, a 174 nevelőszülő segítése, és a több mint 500 gyermek támogatása. Ezen gyermekeket Erzsike féltő odaadással, és önzetlen támogatással segíti a felnőtté válás útján. A gyermekvédelem iránt elkötelezett szakember, aki még az állami rendszerben, mint óvónő, Hernádvécsén ismerte és szerette meg a gyermekvédelem sokrétűségét, és a gyermekvédelmi gondoskodásban nevelkedő gyermekeket. Ismeretei, tudása bővítésére elvégezte a pszichopedagógiai szakot is. Igyekszik munkáját magas színvonalon végezni, hogy a rábízott gyermekeket felelősségteljesen, és nagy gondossággal nevelje. Munkája, feladatvállalása mindenki számára példaértékű.
A gyermekvédelemben hosszú időn át végzett kiemelkedő tevékenységükért püspöki dicséretben részesültek:
- Bitó Dezsőné - nevelőszülő
- Polyák Péterné – programszervező,
- Szitás Imréné – gyermekvédelmi asszisztens,
- Tyukodné Bodnár Erika – gazdasági vezető
A gyermekvédelmi szakellátásban végzett áldozatos munkájukért igazgatói dicséretben részesültek:
- Barna Ferencné – gyermekfelügyelő
- Batyi Béláné – nevelőszülő
- Béres Jánosné – nevelőszülő
- Cserpákné Fodor Krisztina – nevelőszülő
- Dsupin-Madácsi Bernadett – nevelőszülői tanácsadó
- Kiss Pálné – nevelőszülő
- Kovács Jánosné – nevelőszülő
- Kovalik András – gondnok
- Krajcz Roland János– megbízott nevelő
- Lakatos Sándorné – nevelőszülő
- Lódi László Lajosné – nevelőszülő
- Magyar Istvánné – gyermekfelügyelő
- Molnárné Sebő Éva - nevelőszülő
- Ráczné Szikszai Zsuzsanna – nevelőszülő
- Sipos Erzsébet – nevelő
- Szabóné Sóvári Szilvia – megbízott nevelő
- Szűcs Szilvia – megbízott nevelő
- Takács Katalin – megbízott nevelő
- Urbán-Rohóczki Edit – nevelőszülő
- Varannai Istvánné – gyermekvédelmi ügyintéző
A díjátadó ünnepség az intézményben idén nyugdíjba vonult munkatársak köszöntésével zárult.
Az ünnepi asztalt nem csak a szokásos, tűzijátékos torta díszítette, hanem a mézeskalácssütő verseny pályamunkái, a „betlehemek” is, amelyek a lakásotthonok és a nevelőszülők konyháiban készültek.
Az elmúlt másfél év találkozásai, családi- és sport napok, előadások sajnos korlátok között zajlottak, kevesebb alkalom nyílt a személyes élmények, tapasztalatok meghallgatására. Arra kértük a nevelőszülőket, írják meg, mi történt velük ezalatt, mindennapjaikról vagy nagyobb eseményekről, a nevelőszülőségben megélt pillanataikról. Tucatnyi levél érkezett, ezekből válogattunk:
„A nevelőszülőség megtanított a feltétel nélküli szeretetre, a türelemre, a toleranciára és az elfogadásra. Hiszem és vallom, hogy ezek a kislányok nem véletlenül kerültek akkor az én gondozásomba. Minden okkal történik. Nekünk egymásra volt és van szükségünk.” (Katalin, nevelőszülő)
„Nagyon nehéz időszak áll mögöttünk, de az én családom nem csapásként élte meg, hanem a jó Isten tanításaként, miszerint szeretnünk kell egymást, vigyáznunk egymásra, valamint hálásnak kell lennünk minden együtt töltött percért. (…) A páromon sokan mosolyognak, hogy lehet ilyen nagy családja. Zajosok, vitatkoznak, szétpakolnak, és sok pénzbe kerülnek. Mindig azt mondja: sokan vannak, és annál jobban tudnak szeretni.” (Anita, hatgyermekes nevelőszülő)
„Sok nevelőszülő próbálja visszaadni nevelt gyermekeinek a hitet a jól működő kapcsolatokban, a szeretet erejében, a biztonság fontosságában. Az áldozatos munka azonban nem mindig hozza el számunkra azonnal a sikerélményt. A mi munkánk sikerére sokszor hosszan kell várakozni (…) és érdemes hinni a lehetetlennek tűnő dolgokban, a csodákban.(…) Mi, nevelőszülők rengeteg erőfeszítést teszünk azért, hogy a ránk bízott gyermekek felnőttkorukban megállják a helyüket szülőként, dolgozó emberként, társként, barátként. Mi is a családunkból kaptuk a hitet, a szeretetet, ami összetart és alázatra tanít, erőt ad minden problémával szemben. (Ildikó, nevelőszülő)
„Ha van szeretet, van boldogság is!” – (Mónika, nevelőszülő)
„Nevelőszülőnek lenni valóban egy hivatás, nem csak egy munka. (…) Én már négygyerekes anyuka vagyok, négy gyerek hív anyának, négy gyereknek adhatok a legtöbbet magamból, és négy gyerek adja vissza a rengeteg szeretetet, ami felbecsülhetetlen érzés. Ezért nem csak egy munka a nevelőszülőség, hanem a legszebb hivatás.” (Szilvia, nevelőszülő)
A nála nevelkedett gyermekről írja Judit nevelőszülő: „Én a nevelőszülője büszke vagyok, hogy egymásra találtunk. Csak jót mondhatok róla. (…) Nevelt gyerekként is lehet eredményt elérni! Lehet, hogy nehezebb, mint saját családban, de a példamutatás, a sok beszélgetés meghozta gyümölcsét!”
„Isten ajándékának tekintjük, hogy a nevelőszülőség által lett három gyermekünk, és továbbra is segíteni szeretnénk a családjukból kiemelt gyermekeket.” (Judit II, nevelőszülő)
„Az életünkben nagy szerepe van az Istennek, és az Ő segítségével tudunk építkezni, gyógyulni, (…) tudunk egy szívvel imádkozni egymásért, másokért, és hisszük, hogy Isten kegyelme által helyreállnak a dolgok. Ez nagy bizonyosság a gyermekeimnek, és remélem segítség is, ha saját családjuk lesz, persze ha hűségesek maradnak Istenben. Ezt tudjuk adni, ez a mi örökségünk.” (Rita, nevelőszülő)
„Számunkra új kihívásokat jelentett ez a helyzet. (…) A nehézségek mellett, lélekben a család egyre jobban összekovácsolódott. (…) Sok új dolgot adott és tanított mindannyiunknak. A kamasz gyermekeimnél egyfajta kis csodaként éltem meg ezt az időszakot. A közös programok által jobban megismerhettem problémáikat, több időt beszélgethettünk a bennük rejlő vívódásokról és kialakulóban lévő világnézetükről. A közös társasjátékozás, filmnézés, humor, „kényszer szülte” együttlét, feloldotta azt a távolságtartást és belső befelé fordulást, mely a kamaszokra oly jellemző. (…) A gyerekek közt szorosabb lett a barátság, s ezáltal összetartóbbá is vált a közösségünk. Alkalmazkodtunk a kialakult helyzethez, s a vírus ellenére, családi közösségünkre pozitív dolgokat is hozott. Tudatosította bennünk, hogy nem vagyunk egyedül, s együtt sikerül. (Anna, nevelőszülő)
„Mi meg tudjuk adni neki a szeretetet, a biztonságot, a törődést, mint egy család. A kötődés, érzelmi összetartozás nagyon fontos, és ez meg van.” (Gizella, nevelőszülő)
A nevelőszülők leveleinek mindegyike egy-egy megrendítő tanúságtétel. Néhány levelet a Gondolatok menüpontban hosszabban is közreadunk.