Atanáz püspök gondolatai az új esztendő kezdetén
„Néked ajánljuk egész életünket és reménységünket, emberszerető Urunk!” — Így kezdődik az a csöndes imádság, amelyet a papnak a görög rubrika szerint „misztikusan” kellene mondania a Miatyánk előtt.
Keresztény tanítványokként minden újévkor odaajánljuk életünket az Úrnak, akire bátran rábízhatjuk magunkat újabb 365 napon át. De azt, hogy reménységünket is odaajánljuk, nem mindig kalkuláljuk bele. Úgy érezzük, reménykedni mindig jogunk van, legföljebb „ember tervez, Isten végez”. De az idén egyházunk legfőbb vezetője biztat bennünket arra, hogy álmodjunk, aztán pedig egy teljes „szent” éven át „a remény zarándokai” legyünk.
„Te vagy, Uram, én reményem, soha meg ne szégyenüljek, igazságodban szabadíts meg, és ments ki engem!” – imádkozzuk a 30. zsoltár elején. Mert bátran bevallhatjuk: pusztán önerőből nem tudnánk minden célunkat megvalósítani. Sőt még talán eddigi önmagunk felülmúlását sem és azt sem, hogy „életünknek hátralevő részét békében … töltsük el”. Ez már tiszta kegyelem.
Szent Pál Rómaiakhoz írt levelének 5. fejezete elején mégis biztatást kapunk erre: „Mivel a hit révén megigazultunk, békében élünk Istennel a mi Urunk, Jézus Krisztus által. Általa jutottunk hozzá a hitben a kegyelemhez, amelyben kitartunk, és dicsekszünk Isten fiai dicsőségének reménysége alapján. Sőt dicsekszünk még a szorongatásokban is, tudva, hogy a szorongatás türelmet eredményez, a türelem kipróbáltságot, a kipróbáltság reményt, a remény pedig nem csal meg”.
„És most ugyan kire várhatok?” – kérdezi a 38. zsoltár szerzője. „Nemde az Úrra? Mert a reményem Benned van.” Ezt erősíti meg a 63. zsoltár: „reménységem Istenben van”.
Ha az újévben is Krisztusban reménykedünk, ez „a remény nem csal meg”, vagyis nem engedi, hogy megszégyenüljünk, sőt Krisztus jóvoltából komoly esélyünk van a békés, boldog esztendőre. Ajánljuk hát neki a reménységünket, megelégedve a valóban szükségessel, újévi liturgikus énekünk szavaival kifejezve a lényeget: „Krisztus saját szavú, isteni tanítását imádságul megtanulván, kiáltsuk mindennap a Teremtőnek: Mi Atyánk, aki a mennyekben laksz, elnézvén a mi vétkeinket, add meg nekünk a mindennapi kenyeret!”
+ Atanáz